Szabályozás. A tervek szerint október 1-jére hatályba kell lépnie az Országgyűlés előtt lévő új távhőtörvénynek. Emiatt néhány helyen módosítani kell a távhőszolgáltatással összefüggő további jogszabályokat is, mindenekelőtt az ártörvényt. A Világgazdaság információi szerint azonban nem javasol érdemi újdonságokat az erről szóló módosító indítvány, hanem elsősorban olyanokat tartalmaz, amelyekre számítani lehetett a hatósági árképzés közelgő bevezetése miatt. Ilyen például, hogy a távhő hatósági árképzését vegyék ki az ártörvény hatálya alól – azaz ne tartozzon az önkormányzatokhoz –, és kerüljön a távhőtörvény hatálya alá. Vagy: úgy kaphassanak majd támogatást a majdani miniszteri rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő távhőszolgáltatók és külön kezelt intézmények, hogy a támogatás felhasználását a Magyar Energia Hivatal ellenőrzi.
Furcsa változtatás viszont, hogy azokra a távhőtermelőkre, amelyek közvetlenül látnak el nem lakossági fogyasztókat, nem vonatkozik majd az új távhőtörvény. Ebben az a szokatlan, hogy rájuk eddig sem vonatkozott e jogszabály, csak más volt az indoklás. Az indítvány szerint továbbá a hatósági ártól fölfelé nem szabad majd eltérni, és lefelé is csak megkülönböztetésmentesen, előre nyilvánosságra hozott módon. Ha később a hatósági ár változik, az az érvényes szerződés részévé válik.
Mindazonáltal a távhőszakma reméli, hogy maga a távhőtörvény sem pontosan azt fogja leképezni, amit az április óta ismert, előzetes tervek sugallnak. E tervek ugyanis egy olyan, háromlépcsős modellről szólnak, amelynek első lépcsője október 15-én már le is zárul, de nem olyan eredménnyel, amilyet a döntéshozók megálmodtak. Október 15-re ugyanis esnie kellett volna a távhő termelési költségének, mert az erőműtársaságokat a szabályozás olcsóbb földgázhoz segítette hozzá. Csakhogy nem jutottak érdemben olcsóbb gázhoz. Nem valósult meg az első lépcső azon terve sem, hogy priorizált ár mellett és az áramtőzsdén keresztül piacra jusson az áramár-támogatásból kiesett kiserőművek árama. A priorizált árból ugyanis nem lett semmi, a piaci megméretés pedig túl magasra tette a lécet ezeknek a termelőknek, arról nem beszélve, hogy a tőzsdén elérhető árak is elmaradnak a remélttől.
Így viszont kérdéses, hogyan indulhat október 15-én a távhőpiac átalakításának második szakasza. Ebben már költségalapú távhőárak és -tarifák váltanák fel a befagyasztottakat, a szolgáltatók pedig hőalapú támogatáshoz jutnának. Utóbb egyébként a támogatásról szóló elgondolás úgy módosult – talán éppen az első szakasz mérsékelt sikere miatt –, hogy nem a szolgáltatók, hanem a hőtermelők kapnának támogatást.
A harmadik szakaszban, 2013-tól már nem változik a hőárképzés módja, viszont a – meg sem született – priorizált átvételt felváltja a kapcsoltenergia-bizonyítvány rendszere. A fentiek alapján itt is maradtak nyitott kérdések. B. Horváth Lilla
A szakma bizakodó
Reménykeltőnek tartja a szakma Bencsik János szakállamtitkár minapi bejelentését, amely szerint a távhőcégek 4,5 százalékos nyereséget remélhetnek az új távhőtörvény szerint. Az energetikai iparág képviselői korábban számos fórumon jelezték, hogy a fejlesztéseik költségigénye miatt a hatósági árban valamekkora garantált nyereséget szeretnének. Információink szerint a 4,5 százalék éppen az a szint, amely a szakma számára elfogadható a fejlesztési szempontot figyelembe véve.A piaci szereplők fontosnak tartják ugyanakkor, hogy az említett kulcs vetítési alapja az elismert költségeknek egy olyan szintje legyen, amely valósan tükrözi a cégek költségeit. A tervek szerint a távhőtarifákat az elismert költségek szintje, valamint az említett 4,5 százalék határozná meg.
A piaci szereplők fontosnak tartják ugyanakkor, hogy az említett kulcs vetítési alapja az elismert költségeknek egy olyan szintje legyen, amely valósan tükrözi a cégek költségeit. A tervek szerint a távhőtarifákat az elismert költségek szintje, valamint az említett 4,5 százalék határozná meg.-->
