– Két szerződést írtak most alá a Nemzetgazdasági Minisztériumban, összesen 560 millió euró értékben. Ez az éves szinten 1,4 milliárd euró körüli magyarországi kölcsönfolyósításhoz képest jelentős összeg, ám nem infrastrukturális fejlesztésekhez, sőt, nem is kiemelt beruházásokhoz nyújtják.
– A két szerződést számunkra kiemelt fontossággal bíró ágazatokban kötöttük. Az első, 400 millió eurós kölcsön olyan területeket érint – egészségügy, oktatás –, amelyek célja a társadalmi felzárkózás. Nem kell mondani, hogy ez ma főleg a munkahelyteremtés miatt nagyon fontos. A másik sem kevésbé érdekes: a Magyar Tudományos Akadémiának hiteleztünk. A 160 millió eurót az ország versenyképésségének erősítéséhez fontos kutatási tevékenységekre szánjuk. De ha a jövőre koncentrálunk, a most említett két területre, a társadalmi felzárkózásra és az oktatásra kell nagy hangsúlyt fektetnünk.
– A másik kölcsön nem tűnik ennyire szokásosnak. Tudományos intézetek inkább támogatást szoktak kapni.
– Tény, nem bevett dolog egy tudományos intézetnek hitelezni, de ez a fajta hozzáállás is tükrözi az alapvetően sikerorientált innováció lényegét. Nem mi határozzuk meg, pontosan milyen kutatásra is kell fordítania az akadémiának a pénzt. Bízunk bennük.
– Volt már hasonlóra példa?
– Nem ez az első kölcsön, amelyet az MTA-nak biztosítottunk. Persze az állam garanciát vállal, hiszen mégsem egy gazdasági társaságról van szó, de mi mégis egy bank vagyunk, méghozzá konzervatív üzletpolitikával. Fontos ugyanakkor, hogy stabil kapcsolatokat ápoljunk az országokkal, annál is inkább, mivel az Európai Tanács idén júniusban meghozott döntése alapján 2013 elejétől jelentősen megnő az alaptőkénk. Így nagyjából 40 százalékkal megnőhet a kihelyezett hitelek nagysága. Ez nem csak lehetőség, de komoly erőfeszítéseket is jelent, hiszen az EU tagországainak komoly elvárásai vannak velünk szemben, hogy hozzájáruljunk a felgyorsításához.
– Meghatároztak célokat a plusztőke kihelyezésére?
– Általánosságban négy prioritás határozza meg a hitelezésünket: a kkv-k, illetve a közepes méretű cégek támogatása, erősítve a jól működő gazdaságokban elengedhetetlen diverzifikációt, és figyelembe véve azt, hogy számukra nehezebb hitelhez jutni. A második a kutatás-fejlesztés-innováció és az oktatás. Itt is ismert a magyarázat: Európa csak ennek a segítségével veheti fel a versenyt a világban. A harmadik elem az infrastruktúra fejlesztése, legyen szó utakról, távközlésről vagy akár szociális fejlesztésekről, például az oktatás vagy az egészségügy terén. A negyedik pedig az erőforrásainkkal való gazdálkodás, itt elég csak a környezetvédelmi szempontokra gondolni. Fontos az is, hogy egyensúlyt tartsunk fenn az állami és a magánpartnerek között. Vannak nagyon komoly ügyfeleink a magyar magánszférában is, főleg az itteni közvetítő bankoknál elérhető Global Loan programon keresztül.
– Vagyis nem változik semmi a feltőkésítéssel?
– De igen, igyekszünk a korábbinál innovatívabb szempontokat figyelembe venni. Ám ez azt is jelenti: a gazdaság talpraállása nem fog egyik napról a másikra menni. Az EU-hoz hasonlóan nekünk is azt kell szem előtt tartanunk, hogy a növekedés, a stabilitás fenntartható, hosszú távú legyen.
– Az európai országoknak azonban nincs ideje: a recesszióból való kilábalás, a foglalkoztatás növelése égető kérdés, amelyre rövid távon kell választ adni.
– Ez igaz, és ezért is növeljük aktivitásunkat. De legyünk őszinték: az országoknak szakítaniuk kell azzal a gyakorlattal, hogy a növekedést adósságból finanszírozták. Látjuk, mi lett a következménye. Emiatt látjuk a kereskedelmi bankok húzódozását is – emiatt viszont felértékelődik az olyan hitelezők szerepe, mint amilyenek mi is vagyunk. Az EU-val együtt pedig abban vagyunk érdekeltek, hogy hitelképes projekteket tudjuk finanszírozni, hiszen csak akkor szerezzük vissza a pénzünket, ha stabil eredményt tudnak felmutatni a kedvezményezettek.
– Mindeközben az EU-ban arról vitatkoznak, mennyi pénzt szánjanak felzárkóztatási, fejlesztési támogatásokra. Annyi már látszik, hogy 2014-től kevesebb pénzre számíthatnak a tagországok. Ez hogyan érinti az önök működését?
– Mi nem függünk sem a nemzeti, sem az uniós költségvetési keretektől. Mi a globális hitelpiacon működünk, és arra törekszünk, hogy megőrizzük, elsőrendű hitelbesorolásunkat, hogy továbbra is alacsony költséggel tudjunk kölcsönt nyújtani. Másfelől szorosan együttműködnünk az Európai Bizottsággal. Ennek eszköze például a közösen létrehozott kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus (RSFF), amely k+f projektek finanszírozását segíti. Új eszköz az úgynevezett projektkötvény (nem összekeverendő a vitatott eurókötvénnyel), amellyel azokat az infrastrukturális nagyberuházásokat igyekszünk segíteni, amelyek a válság kitörése után gyakorlatilag leálltak. De ha már a források csökkenését említi: ahogy Brüsszelnek, nekünk is fontos a pénzek hatékonyabb felhasználása, a „better spending” is. Van min javítani.
– Ha kevesebb az uniós pénz, akkor önöknek többet kell hitelezni, vagy épp ellenkezőleg?
– Az EIB feltőkésítésekor éppen az a szándék vezette az európai vezetőket, hogy igyekeztek összhangba hozni az elkerülhetetlen megszorításokat és a szükséges növekedést. Az uniós támogatások kis összegnek tűnnek az általunk nyújtható hitelekhez képest. Mi tehát tudunk segíteni.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy Magyarország projektkötvény kibocsátásával valósíthat meg valamilyen nagyberuházást?
– Itt a kísérleti szakaszban vagyunk. Azt nézzük meg, mely projektek lehetnek esélyesek ilyenfajta forrásbevonásra. A cél az, hogy ne csak egyfajta fejlesztésekhez és ne csak egy adott helyzetben lévő országokra korlátozódjon a kötvénykibocsátás.
– Az euróövezet adósságválsága hogyan érintette az EIB-t? Nem tartanak a leminősítéstől?
– Ami negatív hatással volt, az nem annyira az euróválság, inkább a gazdasági világválság, hiszen jelentősen visszavetette a beruházási aktivitást. Ettől nem tudjuk függetleníteni magunkat. Ahogy a részvényeseink – a tagállamok – és a kölcsönt felvevők hitelbesorolása is hatással van a portfóliónkra. Azt hiszem, a régóta óvatos politikánk az, ami most nagy előnyt jelent a piacon, a feltőkésítés pedig tovább erősíti a megítélésünket.
– Mennyire rossz a helyzet?
– Ami elengedhetetlen a gazdaság működéséhez, a beruházási akvitivás növekedéséhez, az a bizalom. Úgy látom, hogy az euróövezetben már javul a helyzet ebből a szempontból, mivel a piacok újra bíznak, elég megnézni az államkötvények hozamait.
– Hogyan látja a magyar helyzetet?
– Magyarországon, ahogy sok más európai országban is, fontos, hogy stabil közfinanszírozás legyen. Budapest keményen dolgozik a deficitcélok eléréséért, és világos a számára, hogy tiszteletben kell tartania az európai szabályokat. Az EIB az idén nagyjából ugyanannyi pénzt ad magyar projektekre, mint tavaly – nem minden országról mondható ez el. Ezt pozitív jelnek tartom.
– Még akkor is, ha a beruházási aktivitás csökken?
– Nem magyar sajátosság ez
– Mit tanácsolna a magyar kormánynak?
– Ne térjenek le az útról, amikor a pénzügyi szigorról van szó, ennek nincs alternatívája. És az is fontos, hogy a vállalkozók és a külföldi működőtőke-befektetők bízhassanak abban, hosszú távon is stabil feltételekkel tudnak működni az országban.
