Magyar vállalkozások - Ez lesz 2013 legnagyobb kihívása

A visegrádi országok közül továbbra is a magyar vállalkozások alkalmazzák leginkább a halasztott fizetés módszerét: a 2012-es adatokhoz képest kismértékű emelkedés után immár a teljes külkereskedelmi és hazai céges értékesítés átlagosan 80,8 százaléka, illetve 73,6 százaléka utólagos fizetéssel bonyolódik. Mindkét átlag jelentősen a régiós (56,3 százalék belföld és 57,3 százalék export) és nyugat-európai átlag (48,1 százalék belföldi és 41,9 százalék külföldi értékesítés) felett van – mutat rá az Atradius Fizetési Szokások Barométerének legfrissebb számában, amely Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia 821 cégének vállalatközi fizetési tapasztalatait gyűjtötte össze.

Az elmúlt év során a magyar válaszadók körében átlagosan 2,2 százalékkal emelkedett a halasztott fizetéssel történő belföldi értékesítés aránya. A halasztott fizetéssel történő külföldi értékesítés viszonylag stabilan alakult, mindössze 0,5 százalékkal emelkedett 2012 óta. A hitelbe értékesítés fő célja mindkét esetben (45,6 százalék belföldi és 33,3 százalék külföldi vevők esetében) a hosszú távú kereskedelmi kapcsolat fenntartása, amely hatékonyságát – a megkérdezett cégek állítása szerint – a belföldi ügyletek egyértelműen visszaigazolták. Mivel tavaly ugyanezt az okot a válaszadók 23 illetve 26,1 százaléka jelölte meg, ezért az idei értékek 98,3 és 27,6 százalékos növekedést takarnak.

„Szemmel láthatóan a magyar vállalkozások szállítói hitellel váltották ki a rövid távú banki hiteleket, és nagy részük hajlandó jelentős kockázatokat vállalni, hogy fenntartsa működését, és ne veszítse el a meglévő vevőit. Ez a gyakorlat érthető, de ilyen magas kitettség mellett, már akár egy szereplő bedőlésével is könnyedén olyan körbetartozási lánccá alakulhat, amely minden résztvevőt maga alá temet” – mutat rá az extrém mértékű szállítói hitelezés kockázataira Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója.

A visegrádi négyek vállalatközi fizetési szokásait vizsgáló tanulmány szerint a vevőknek biztosított halasztott fizetés átlagos időtartama nem változott érdemben itthon: idén 30,8, míg tavaly 30,4 nap volt. Ez összhangban áll a kelet-európai válaszadók által megjelölt átlagos időtartammal (29,6 nap), és némileg alacsonyabb csak, mint a nyugat-európai átlag (33,7 nap). A magyar feldolgozóipar biztosítja a leghosszabb fizetési határidőket a vevőik számára (átlagosan 32 napot), míg a nagykereskedelmi/ kiskereskedelmi/disztribúciós szektorban a legrövidebbeket (29 nap). Emellett a nagyvállalatok nyújtják a leghosszabb fizetési határidőket vevőiknek (átlagosan 38,2 nap), míg a kisvállalkozások a legrövidebbeket (átlagosan 28,2 nap).

A magyar válaszadók által kibocsátott belföldi és külföldi számláik teljes értékének átlagban 24,9 százalékát és 17,8 százalékát nem fizették ki az esedékességi határidő lejártakor. Mindkét átlag a felmérés kelet-európai (29,4 százalék belföld és 21,6 százalék külföld) és nyugat-európai (30,1 százalék belföld és 28,8 százalék külföld) átlaga alatt van. A magyar vállalkozások körében átlagban a belföldi lejárt határidejű számlák 84,8 százalékát fizetik ki az esedékesség napját követő 30 napon belül, míg a külföldiek 81,2 százalékát. Mindkét szám a felmérés kelet-európai (75,2 százalék belföld és 74,5 százalék külföld) és nyugat-európai (67,3 százalék belföld és 66,4 százalék külföld) átlagánál jobb érték.

Ezzel együtt a magyar válaszadók több mint egyharmada (35 százalék) számára az egészséges cash-flow fenntartása lesz az idei év legnagyobb kihívása. Ez az arány megfelel a kelet-európai trendnek (35,3 százalék), de meghaladja a nyugat-európai értéket (27,8 százalék). A termékeik és szolgáltatásaik iránti csökkenő kereslet a magyar válaszadók 27,2 százaléka számára lesz fontos megoldandó feladat 2013-ban. Ez az arány jóval a kelet-európai (35 százalék) és a nyugat-európai (31,5 százalék) alatt van.

A magyar pénzügyi szolgáltató szektor válaszadóinak körülbelül 50 százaléka aggódik amiatt, hogy cash-flow problémák negatívan befolyásolják a jövedelmezőségüket ebben az évben. Méret szerinti összevetésben hasonló veszélytől tart a megkérdezett hazai nagyvállalatok 63,6 százaléka.

Az elmúlt évvel összehasonlítva pozitív változás, hogy a lejárati dátumot követő 90 napon túl meg nem fizetett számlák teljes értéke a belföldi kereskedelemben 68,3 százalékkal csökkent, ugyanakkor az ilyen exportszámlák aránya 194 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a belföldi kintlévőségek teljes összegének 1,3 százaléka (tavaly 4,1), míg a külföldi vevők felé fennálló kintlévőségek teljes összegének 5,0 százaléka (tavaly 1,7) nem került kifizetésre a határidő lejártát követő 90 napon belül sem. A kelet-európai átlag 4,3 százalék, és 4,7 százalék, a nyugat-európai pedig 6,9 százalék és 6,5 százalék.

„Az adatok alapján a magyar vállalkozások egész jól boldogulnak belföldi követeléseikkel, azonban a külföldiek esetében vagy nem sikerült megfelelő követeléskezelési gyakorlatot kiépíteni, vagy nem elég körültekintően választottak üzleti partnert” – állítja Vanek Balázs.

A belföldi és külföldi vevők részéről tapasztalt fizetési késedelmek fő okaként a magyar válaszadók 88,2 százaléka (2012-ben 95,7 százalék) és 67,9 százalék a (2012-ben 90,1 százalék) a megfelelő pénzeszközök hiányát említette. Mindkét érték a felmérés kelet-európai (79,6 százalék belföld és 53,2 százalék külföld) és nyugat-európai (62,3 százalék belföld és 45,9 százalék külföld) átlaga felett van. A magyar nagykereskedelmi / kiskereskedelmi / disztribúciós szektort érintik a leginkább a belföldi vevők likviditási korlátai (a válaszadók 78,3 százalékát), a feldolgozóipari ágazatot pedig az ugyanilyen okokból késedelmesen fizető külföldi vevők (71,8 százalék) késései hátráltatják. A mikrovállalkozások 90 százaléka említette a likviditási korlátokat a fizetési késedelmek okaként belföldi értékesítés esetén.

A magyar válaszadók a belföldi vállalatközi követelések összértékének 1,7  százalékát írták le átlagosan behajthatatlan követelésként. Ez a régiós átlagnak (3,6 százalék) csaknem a fele és jóval alatta marad nyugat-európai átlagnak (5 százalék) is. Az Atradius felméréséből az is látható, hogy a pénzügyi szolgáltató és a szolgáltató szektorban tapasztalható a legnagyobb arányú behajthatatlan belföldi kintlévőség (3-3 százalék). Szintén a szolgáltató szektor jelezte a legnagyobb arányú külföldi behajthatatlan követelést (2,2 százalék). Üzletméret szerint a behajthatatlan belföldi kintlévőségek legmagasabb arányát a mikrovállalkozások és a középes méretű cégek észlelték (mindegyiknél 1,8 százalék).

A behajthatatlan külföldi követelések átlagos aránya 0,5 százalék volt a külföldi követelések teljes értékén belül. Ez az átlag jóval a kelet-európai (2,6 százalék) és nyugat-európai (4,7 százalék) átlag alatt van. A válaszadók fele szerint ez főként annak tudható be, hogy a vevő csődbe ment vagy kivonult az üzletből. A válaszadók 33 százaléka pedig azt mondta, hogy a vevő nem volt utolérhető.

Ha ezeket az arányokat szembeállítjuk a 90 napon túl lejárt belföldi (1,3 százalék) és külföldi (5,0 százalék) kintlévőségek átlagos arányával, arra a következtetésre jutunk, hogy a régóta lejárt külföldi kintlévőségek behajtása nagyobb valószínűséggel jár sikerrel, mint a belföldieké.