A Kormányváltást alkotó pártok, az LMP és a Jobbik választási programjai egyszerre ígérnek adócsökkentést és kiadásnövelést, így egyértelműen növelnék a költségvetés hiányát – áll a Transparency International Magyarország (TI) és a Költségvetési Felelősségi Intézet (KFIB) tanulmányában. Romhányi Balázs, a KFIB ügyvezető igazgatója elmondta a Mit választunk? És ez mibe kerül? nevű rendezvényen, hogy miután a pártok a költségvetésből többet adnának, de kevesebb pénzt szednének be például a DK, vagy az Együtt-PM programjának megvalósulása esetén jövőre 4 és 6 százalék lenne a GDP-arányos költségvetési hiány. Az LMP programja 7,6, az MSZP-é 8,4 százalékra, míg a Jobbik programja 12 százalékra növelné a deficitet. A KFIB számításai szerint, ha nem változnak a jogszabályok és a nyugdíjon, családtámogatásokon, munkanélküli segélyen és táppénzen kívül a kiadások csak az inflációval emelkednének, akkor egy úgynevezett alappálya esetén 2014-ben 3,5, 2015-ben pedig 3,1 százalék lenne a GDP-arányos deficit.
A KFIB forintosította a pártok ígéreteit. Ezek alapján a legoptimistább esetben is a Jobbik választási ígéretei minimum 2432 milliárddal, az MSZP-é 1532, az LMP-é 1275, az Együtt-PM-é 619 milliárd, míg a DK-é 150 milliárd forinttal terhelnék meg a jelenlegi alappályához viszonyítva a jövő évi költségvetést.
A vizsgálat a március 27-ig közzétett választási programok alapján készült el, azonban (kivéve egy 10 pontos tízpontos szlogenszerű gazdasági elképzelést) ilyet a Fidesz-KDNP nem készített – ami az elemzés készítői szerint ellentétes a demokratikus szokásokkal –, így ennek ígéreteit nem tudták megvizsgálni. A baloldali pártokat összefogó Kormányváltásnak sem készült el egységes programja, ezért az együttműködést alkotó pártok programjait nézték meg. A vizsgált pártprogramok összesen több mint 500 ígéretet tartalmaznak, ezeknek több mint felét tudták beárazni egy alappályához viszonyítva. Csak olyanokat vettek figyelembe, amelyek a mindenkori magyar kormány és parlament hatáskörében végrehajthatók (így például kiesett az államadósság újratárgyalásának kérdése).
A legoptimistább forgatókönyvek legfeljebb 2,5 százalékos növekedéssel számolnak. Az ellenzéki programok alapján egyre aktívabb lenne az állam, ami kiszorítaná a magángazdaságot. A DK, az MSZP és az Együtt-PM (vagyis a Kormányváltás szövetség) programjának megvalósulása esetén a magánszektor gazdasági teljesítménye a 2014-2017 években az alappályánál csak enyhén gyorsabban, a Jobbik és az LMP programjának esetében az alappályánál lényegesen lassabban növekedne. Romhányi szerint az ellenzéki programok megvalósulása esetén lényegében kizárható, hogy a magángazdaság növekedése ellensúlyozni tudná a várhatóan nagyobb hiányt, vagyis 2015 és 2017 között bizonyosan nőne az államadósság. Három év múlva az MSZP programja 89 százalékra (a Jobbik 88, az LMP 87) vinné fel az államadósságot. Összességében az ellenzéki pártok 1 százalék GDP-növekedésért 2 százalék adósságráta-emelkedést is hajlandók lennének tolerálni. „Ezzel szemben mind azt kommunikálják, hogy a növekedés beindulásától várják az adósságráta csökkenését” – mondta a KFIB ügyvezető igazgatója.
A költségvetési átláthatóság kérdésével az LMP egyáltalán nem foglalkozik. A DK és az MSZP a Költségvetési Tanács visszaállítását tervezi, a Jobbik és az MSZP az átlátható és reális, szakszerű költségvetési tervezés célját deklarálja. Az Együtt-PM az egyetlen párt, amely a költségvetési rendszer hatékonyságát javító intézkedést („programalapú költségvetés”) és a fiskális fegyelem erősítését célzó intézkedést (a Költségvetési Tanács visszaküldési joga minden törvény esetében) is ígér.
Egyik párt sem foglalkozik azzal, hogy mit terveznek akkor, ha a programjukban ígért intézkedések veszélybe sodornák a költségvetési egyensúlyt – hangoztatta Romhányi. Szerinte pedig, ha a pártok ígéretei mind megvalósulnak, akkor mindenképpen szükség lesz kiigazító csomagokra. „Ha a pártok úgy gondolják, hogy ez a helyes irány, vagy úgy vélekednek, hogy a magyar választók ezt szeretnék, akkor a költségvetési felelősség vonatkozásában semmi nem változott az elmúlt 12 évhez képest” – hangoztatta a KFIB igazgatója.
Romhányi szerint sem az alappálya, sem bármelyik program megvalósulása esetén európai felzárkózás a következő négy évben nem várható. így nem vezetjük be az eurót, és az várható, hogy továbbra is a térség gyengébben fejlődő országai között leszünk.
„A pártok megnyilvánulásaiból az látható, hogy nem a kormányzást előkészítő felelős programokon dolgoznak, hanem kizárólag a vélt választói akaratnak kívánnak megfelelni, a választópolgár pedig azt szeretné hallani, hogy az állam gondoskodik róla” – mondta Bod Péter Ákos. A Budapesti Corvinus Egyetem közgazdászprofesszora, a Mit választunk? projekt védnöke szerint ahol van némi előrelépés az az, hogy a közpénzek tisztességes felhasználására több figyelem jut. A jegybank volt elnöke előrelépésnek nevezte azt, hogy a kormánypárt részéről nem kapott a választópolgár tisztességes, ellenőrizhető, írásos ígéretet". úgy vélte, a programokban nem meglepő, hogy a pártok azt fejtik ki, mennyit költenének az emberekre, de azt, hogy ennek fejében esetlegesen mit vesznek el a polgároktól, azt nem. A magyar gazdaság központi problémájának nevezte, hogy kicsi a potenciális növekedési képessége és üteme, s ezzel kapcsolatban sem a kormányoldalnak, sem az ellenzéki pártoknak nincs érdemi mondanivalója.
Szalai Ákos, a program másik védnöke a programok kapcsán elmondta, hogy a közgazdasági kutatások szerint a racionális választók nem pártprogramok alapján választanak és amíg ilyenek a pártprogramok, addig jobb is, hogy így van, mivel így nem a demagóg ígéretek jelennek meg. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának docense kiemelte: a mostani kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy a pártok nemigen határozzák meg programjaikban pontosan a gazdaságpolitikájukat, s a választók nem programok alapján döntenek. Hangsúlyozta, hogy a mostani kormánypártoknak jelenleg nincs koalíciós kényszere, minden bizonnyal emiatt nem éreznek késztetést a programkészítésre sem, de a mostani ellenzéki programokból sem derül ki, hogy mit csinálnának a pártok, ha a költségvetés bajba kerülne, valamint az eddigi kormányokra jellemző „haveri kapitalizmus” felszámolásának kérdésére sem adnak választ.
A Transparency International Magyarország (TI) elemzése szerint Magyarország kormányai a rendszerváltás óta igen gyenge korrupció elleni teljesítményt nyújtottak. Már a szocialista-szabaddemokrata kormányzás időszakára (2002-2010) intézményesült a korrupció, amit a jelenlegi kormány azzal tetézett, hogy a hatalmát korlátozni hivatott fékek és ellensúlyok rendszerét szétzilálta, valamint a jogalkotást a napi hatalmi érdekek alá rendelte. „Mindennek az a következménye, hogy a közpolitika és az állami intézményrendszer átláthatósága ma Magyarországon siralmas, az állami rendszer pedig nem képes ellenállni a korrupciónak, ami intézményesült már sok évvel ezelőtt” – emelte ki Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója.
A pártprogramok alapján a Kormányváltás szövetség (vagyis a DK, az MSZP és az Együtt-PM), továbbá az LMP egyaránt helyreállítaná a fékek és ellensúlyok rendszerét, például visszahelyeznék jogaiba az Alkotmánybíróságot és újra parlamenti ombudsmanra bíznák az információszabadság védelmét. Véget vetnének a visszamenőleges és személyre (vállalatra) szabott jogalkotásnak is. A Kormányváltás a közpénzügyi alkotmányosság jegyében a Költségvetési Tanács jogosítványait – a jelenlegihez képest – megnövelné. A legradikálisabb elképzeléseket – a 2010 előtti állapot teljes visszaállítását – a DK fogalmazta meg, az LMP a közjogi rendszer részleges korrekcióját ígéri. Az ellenzék demokratikusnak nevezett pártjai szélesítenék a kötelezően nyilvánosságra hozandó adatok körét, és nehezítenék visszatartani az adatokat államtitokra vagy üzleti titokra hivatkozva . Az állami szerződéseket mind nyilvánosságra hoznák.
A Kormányváltás a kampányfinanszírozást a TI szakmai javaslatai alapján szabályozná újra. Az LMP rendet vágna a közterületi óriásplakátok piacán, korlátozná az állami vállalatok hirdetési jogát és előírná, hogy az állam csak nyilvános közbeszerzés útján vásárolhasson médiafelületet. A Kormányváltás törvényerőre emelné a TI-nek azt a régi követelését is, hogy naprakész, kereshető internetes közbeszerzési adatbázist hozzanak létre. Ez nyomon követhetővé tenné a közpénzköltést. Az LMP a versenyeztetés nélkül, gyorsított eljárásban elbírált kiemelt beruházásokat szüntetné meg. A Kormányváltás a közérdekű bejelentőket a 2009-ben kidolgozott szabályozással védené meg, ezt az MSZP új és átfogó korrupció elleni stratégiát alkotna. Az LMP szigorítaná a politikai elitet érintő ügyek nyomozását, és évente nyilvános színvallásra kötelezné a kormányt, úgynevezett „fehér könyv” formájában. A korrupció elleni harc jegyében az Együtt-PM és az MSZP kivizsgálná a dohány kiskereskedelmi koncessziók odaítélését és az állami termőföldek haszonbérbeadását. A „trafikmutyi” és az állami földügyek elszámoltatásán túl az MSZP a takarékszövetkezetek államosítását is megvizsgálná. A Jobbik Martin szerint a korrupció elleni küzdelemre nem sok szót veszteget, de elszámoltatnák a gazdasági és a politikai elitet, a földbárókat és rendőri vezetőket is, csendőrséget vezetne be, betiltanák az „offshore-ozás”-t.
Martin József Péter szerint azonban a Kormányváltás korrupció elleni elszántságának hitelességét megkérdőjelezi, hogy a korábbi baloldali kormányok nem sokat valósítottak meg abból, amit újra kormányra kerülve megtenni ígérnek, igaz nem zilálták szét a fékek és ellensúlyok rendszerét. A TI elemzése alapján a Kormányváltás pártjai – amikor hatalmon voltak – nem léptek fel az átlátható párt- és kampányfinanszírozásért, a korrupció elleni tevékenységük pedig siralmas volt. A közbeszerzések terén a baloldali kormányzás idején is a baráti cégek javára lejtett a pálya, bár ezt akkor még nem iktatták törvényekbe – mondta Martin.
A TI vezetője szerint a jelenlegi kormány hivatalba lépése után a korrupció ugyanúgy megoldatlan probléma maradt, amely gyengíti Magyarország versenyképességét és rombolja a közbizalmat. A kampányfinanszírozás jelenlegi, cinikus és igazságtalan rendszere, a 2010 előtti megoldáshoz hasonlóan, továbbra sem képes megszüntetni a kampánykorrupciót.
