Két százalék körül marad a pénzromlás
A Világgazdaság elemzői konszenzusa szerint az infláció 2,1 százalékos lehetett idén januárban, a teljes 2018-as évre pedig 2,6 százalék az elemzők várakozásainak átlaga. A Központi Statisztikai Hivatal holnap megjelenő januári fogyasztói árindexét a legtöbb elemző a decemberi, 2,1 százalékos adat közelébe várja, a teljes éves prognózisok néhány kivételtől eltekintve nagyobb mértékű drágulást jeleznek, mint a tavalyi – ezt számos makrogazdasági folyamattal magyarázzák.
A januári inflációs előrejelzések mindig bizonytalanságot hordoznak magukban, hiszen ekkor teszi közzé a KSH az új fogyasztói kosarat, amely érdemben eltérhet a megelőző évitől – válaszolta a Világgazdaság kérdésére Ürmössy Gergely, az Erste Bank vezető elemzője. A béremelések először a szolgáltatások árában jelenhetnek meg, erre érdemes nagyobb figyelmet fordítani a következő időszakban – tette hozzá az elemző. Dunai Gábor, az OTP Bank makroelemzője a hal és a belsőségek áfacsökkenését, a feldolgozott élelmiszerek lassuló inflációját, az internet és az éttermi szolgáltatások áfájának csökkenését említette az év elejei drágulást visszafogó tényezők között, míg a tojás árának jelentős megugrását ellenkező előjelű hatásként értékelte. Kiss Mónika, az Equilor vezető elemzője lényeges dezinflációs hatásnak tartja a járulékcsökkentést, amelyet tompít a béremelések hatása, ugyanakkor az olajár is nyomást gyakorolhat az év elején az árindexre.
A tavaly mért 2,4 százalékos teljes éves drágulást 2,6 százalékos árindex-emelkedés követheti az elemzői konszenzus szerint. A teljes éves inflációt nagymértékben befolyásolják a külső folyamatok, ezt az általunk kérdezett elemzők kivétel nélkül kiemelték. „Mivel Magyarország kis, nyitott gazdaság, ezért az importtermékek ára jelentősen hat a hazai inflációra. Az unióban az infláció emelkedésnek indult ugyan, de továbbra is alacsony, 2017-ben 1,7 százalék volt az egy évvel korábbi 0,3 százalék után – mondta kérdésünkre Regős Gábor, a Századvég makrogazdasági kutatási csoportvezetője. Az elemző a belső tényezők közül az adóváltozásokat emelte ki, amelyek közül a dohánytermékek jövedéki adójának emelése felfelé, míg az áfacsökkentések lefelé módosítják az inflációs mutatót.
A bérek gyors ütemű emelkedése a korábbinál jelentősebb fogyasztói keresletet, azaz vásárlóerőt teremt, ami árfelhajtó tényező lehet – mondta Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója. Hozzátette: megítélésük szerint ennél fontosabb tényező, hogy a munkaigényes termékek és szolgáltatások árába a magasabb bérek közvetlenül is begyűrűznek – ilyen például az építőipari árindex –, amit leginkább a bérek jelentős emelkedése befolyásolt tavaly.
Mennyi a megfelelő infláció?
Egy gazdaságban az a normális, ha van egy kismértékű, például 2 százalék körüli infláció, nem pedig az, ha defláció van, vagy az árak változatlanok – mondta Regős Gábor, a Századvég makroelemzője. Az elemző magyarázatához azt érdemes hozzátenni, hogy a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékban határozza meg az inflációs célt, plusz-mínusz 1 százalékos sávval. Az infláció ugyan a termékek drágulásával jár, és a megtakarításokon is nehezebb reálhozamot elérni, ám a pénzromlás kifejezetten kedvező a hitelfelvevőknek. | VG
