Egyszerűbb tároló is jó némely atomszemétnek

Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) kidolgozta és egyeztetésre elküldte az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak azt a kormányrendelet-tervezetet, amely leírja, hogy milyen biztonsági követelmények vonatkoznak a nagyon kis aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolóira, és ezzel kapcsolatban az OAH-nak mint hatóságnak mi a teendője.

Ez azonban már csak a második lépcső, ugyanis a nagy esemény az volt, amikor a március 1-jén hatályba lépett kormányrendelet bevezette a nagyon kis aktivitású hulladék definícióját. Ebbe az osztályba olyan radioaktív hulladékok kerültek, amelyekben jellemzően rövid felezési idejű izotópok vannak, és ezeknek az aktivitása is belátható időn belül, mintegy száz-kétszáz év alatt a felszabadítási érték alá csökken. Ekkor a hulladék bejelentési kötelezettség mellett kikerülhet a sugárvédelmi hatósági felügyelet alól.

A nagyon kis aktivitású hulladék csoportját a szabályozás szintjén azért volt célszerű elkülöníteni az OAH magyarázata szerint, mert e hulladékok biztonságos és végleges elhelyezése egyszerűbben, így szerényebb anyagi ráfordítással is megoldható. A kategória használata egyébként már 2009-ben megjelent a Nemzetközi Atomenergia- ügynökség ajánlásában.

A Magyarországon keletkező radioaktív hulladékok kezelése a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. feladata. Mivel a tevékenységnek több évtizedes, esetenként évszázados időtávokat kell átfognia, különösen fontos a hosszú távú tervezés. A hazai tervezés és a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy az atomerőművek leszerelésekor keletkező hulladékok döntő része nagyon kis aktivitású, ezért Magyarországon már korábban is több kezdeményezés indult a radioaktív hulladékokra vonatkozó hazai kategóriák bővítésére. A kormány 2016 nyarán fogadta el a kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék kezelésére vonatkozó programot, amely a nagyon kis aktivitású hulladékok osztályának 2018-as bevezetését irányozta elő. Ezt tehát megtörtént.