A Nálunk, vidéken úgy paraszti, hogy közben már nem paraszti

A Kieselbach Galéria és a Godot Galéria együttműködésében rendezik meg Bukta Imre Nálunk, vidéken című kiállítását január 24. és február 17. között a Kieselbachban. A mostanihoz hasonló, átfogó anyaggal legutoljára 2012-ben a Műcsarnokban jelentkezett a művész, az volt a rendszerváltás utáni leglátogatottabb egyéni kortárs kiállítás a maga 25 ezer nézőjével. Bukta Imrét 2004 óta a Godot Galéria képviseli, a szervezők elmondása szerint a mostani bemutatkozást egyrészt a műfaji sokszínűség jellemzi. Fotókkal, grafikákkal, festményekkel, videóinstallációval, szobrokkal is találkozhatnak az érdeklődők. Másrészt időben is széles spektrumot ölel fel, hiszen a hetvenes évek korai munkáitól kezdve a legfrissebb, tavaly készült műveket is kiállítják. A tárlat megnyitóján debütál Bukta Imre új könyve, amelyben a művészt közelről bemutató írások is helyet kaptak.

Bukta Imre autodidakta alkotóként indult az 1970-es években. Mára több műfajban is kibontakozott: grafikus, festő, performer, szobrász, fotós és tanár. Erős szálakkal kötődik a vidéken élő, mezőgazdaságban dolgozó magyar emberek életmódjához és kultúrájához, performanszaiban a paraszti tárgyi kultúra mindennapi eszközeit használja. Kétszer képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén (1988, 1999), minden fontos hazai közgyűjteményben és számos magángyűjteményben szerepelnek a művei. Sokat dolgozó, termékeny művész, jól felépített életműve műkereskedelmi szempontból is stabil. Részben ezért a korai grafikai munkái gyakorlatilag teljesen eltűntek a piacról, de a 2000 és 2011 között készített olajfestményeihez is nehéz hozzájutni. Új munkáinak árszintje évről évre egyenletes emelkedést mutat.