Idén lenne 105 éves Bohumil Hrabal
Meglehetősen későn, már a negyvenes éveiben lett hivatásos író, de költészettel és írással gyerekként is foglalkozott. Sőt a tanulást is azért hanyagolta, mert jobban érdekelte az irodalom és a művészetek, mint a geometria vagy a földrajz. Annak ellenére, hogy gyenge volt a tanulmányi eredménye, beiratkozott a jogi egyetemre, amelyet a háború miatt félbe kellett szakítania, s csak 1945 után diplomázott. Nem érdekelte a jogászkodás, de az írásaival sem igen akart pénzt keresni, jószerével a barátait és a közösségét szórakoztatta a műveivel.
Nagy szerelmei rendre cserben hagyták, ám 42 évesen megismerkedett az igazival, Eliska Plevovával, aki nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is támogatta abban, hogy komolyan vegye az írást. Első kötete 1956-ban jelent volna meg, de akkoriban a kiadás meglehetősen lassan haladt, nem úgy a politikai fordulatok. Így mire elkészült a szerkesztett, lektorált és nyomda alá rendezett mű, a csehszlovák bürokraták leállították a nyomtatást. Első kötete, a Gyöngyök a mélyben 1963-ban jelent meg (1962-től volt hivatásos, főállású író), amelyet szinte minden évben újabb történetek, kisregények és novellák követtek. Az egyik legnagyobb sikere a Táncórák idősebbeknek és haladóknak. Többek között ez az a regény, amelyre a fiatal Jirí Menzel is felfigyelt. Egy évvel a regény megjelenése után Hrabal kézirataiból és történeteiből összeállt a Szigorúan ellenőrzött vonatok című film története. Menzel 1966-ban forgatta, az alkotás pedig 1968-ban a legjobb idegen nyelvű filmként Oscar-díjat kapott.
Az 1956-os fiaskó után, 1968-ban Hrabal tiltólistára került. Gondolkodásmódja, szemlélete nem passzolt a kommunisták politikájába, így 1975-ig ideje nagy részét a Hóvirágünnep című filmből ismert Kersko faluban töltötte, és írásai szamizdatként terjedtek. Ebben az időben jelent meg az Őfelsége pincére voltam és a Sörgyári capriccio. Csak 1975-ben kerülhettek vissza írásai a polcokra, de ennek ára is volt, a cseh titkosszolgálat ugyanis beszervezte. Erről az időszakról a Levelek Áprilkának című művében beszélt, már a kilencvenes években. Ettől függetlenül annyira szerette a közönsége az írásait, hogy ezt az időszakot megbocsátotta neki.
Hrabal természetesen Magyarországra is elért. Esterházy Péter az 1990-ben megjelent Hrabal könyve című művében arról beszélt, hogy itthon nagyon ritka az olyan idegen nyelvű író, akit akkora szeretet vesz körül a honi olvasók körében, mint a magyar szerzőket, ilyen volt Hrabal is. Esterházy szerint Hrabal – aki ezt sosem vitatta – elmagyarosodott. Egy 1992-es interjúban azt mondta: ő ki merte mondani Prágában azt, amit a konvencionális Budapesten a magyarok nem. Ismert, hogy sokan rendszeresen kijártak a Csehszlovák fővárosba, és ott fogalmaztak meg kritikát a kádári vezetéssel szemben. Hrabal viszont bármikor kritizálta akár a magyar vezetést is. Ilyen értelemben tehát egy kicsit magyar is lett.
Élete végén sokat betegeskedett, az 1997-es kórházi kezelésekor galambetetés közben kizuhant az ötödik emeletről.
