Megváltozik-e az új energiastratégiában az atom-szén-zöld mostani prioritása?
Az eddigi hármasból biztosnak látszik az atom- és a megújuló alapú energia szerepe, viszont a szén- és a ligniterőművek európai üzleti környezete nagyon megromlott az emelkedő szén-dioxid-árak és a klímapolitikai törekvések miatt. Mivel a Mátrai Erőműnek lényeges a szerepe a hazai energiaellátásban, egyeztettünk a társaság tulajdonosaival és menedzsmentjével, ők szintén érzik ezt a problémát, és jelezték az alacsony karbonkibocsátású jövőkép iránti elkötelezettségüket. A társaságnál olyan fejlesztésekben gondolkodnak, amelyek mellett a Mátrai Erőmű úgy játszhat továbbra is kulcsszerepet az energiatermelésben, hogy illeszkedik a jövőbeni alacsony karbonkibocsátáshoz.
Valóban, amiatt, hogy exponenciálisan emelkedik az időjárásfüggő, főleg a naperőművi termelés, olyan rugalmas képességekre van szükség, amelyek segítik ennek integrálását a villamosenergia-rendszerbe. Erre többféle megoldás is rendelkezésre áll. A rendszer egyensúlyban tartásához rugalmas szolgáltatást nyújthatnak a jól szabályozható gázerőművek, az áram-külkereskedelem, egyes iparvállalatok (a felhasználásuk visszafogásával), és opció az említett tárolás is. Az utóbbi területen máris versenyeznek a fejlesztések, bizonyára átviteli és áramelosztói szinten is jelentős szerepük lesz a helyi szűkületek kiváltásában. Három nagyobb projekt már elkészült, részben állami támogatással. A szabályozó hatóság is keresi a maga területén az eszközöket, és jót tenne a piacnak, ha további, a rendszerszabályozást segítő technológiák is belépnének. A nagyon rövid reakcióidejű beavatkozásra egyébként már kiforrott, lítiumionos tárolási mód áll rendelkezésre, de képesnek kell lennünk a többórás és a szezonális tárolásra is, az utóbbi a nyáron tárolt áram télre történő elraktározását szolgálná. Ezért olyan kísérleti projekteket kell indítani, amelyekben a magánszektor szereplői pályázhatnának költségvetési támogatásra, mégpedig úgy, hogy a hálózati szektor határozná meg, milyen rugalmas szolgáltatásra van szüksége.
Nem említette az eszközök között a szivattyús-tározós erőművet. Lekerült a terítékről?
Erről egyáltalán nincs szó, mivel vannak hátrányai, főleg üzleti és környezetvédelmi alapúak. Ha van olyan projekt, amely e két akadályt le tudja küzdeni, akkor ez is alkalmas rendszer lehet.
Az Európai Bizottságnak elküldött klímaterv tervezete szerint támogatással kellene elérni, hogy a távfűtés energiahordozó mixében emelkedjen a biomassza és
a geotermia súlya. Ez hogyan történne?
Csökkenteni kell a távhő előállításában a földgáz ma mintegy 80 százalékos arányát, hogy kevésbé függjünk a földgáz importjától és árának ingadozásától, továbbá közelebb jussunk a klímavédelmi célok megvalósításához. Ennek érdekében jobban kell támaszkodnunk a megújuló energiákra, esetleg a hulladék energetikai célú hasznosítására. Itt juthat hangsúlyosabb szerep a geotermiának és a biomasszának. Mindkét energiahordozó esetében nagyon fontos, hogy elsődleges szempont az energiahatékonyság javítása, azaz a távhővel fűtött épületek hőigényének csökkentése és a szükséges fűtési hőmérsékleti szintek mérséklése. Intenzív energiahatékonysággal értelemszerűen megugrik a meglévő megújuló alapú energiatermelés részaránya is. A geotermia terén közismerten jók az ország adottságai, és indokolt volna ennek az erőforrásnak a magasabb fokú hasznosítása. Kedvezők a föld hőjén alapuló távfűtéssel kapcsolatos tapasztalatok például Győrben, Hódmezővásárhelyen, Kaposváron és Miskolcon is. Az ilyen projektek legnagyobb akadálya a feltárás magas kutatási, fejlesztési és beruházási költsége. Más megújulóenergia-hasznosítási lehetőségekhez képest tehát fajlagosan drágább, nehezebben finanszírozható és lassabban megvalósítható beruházások a geotermikus projektek. Ezekből következik, hogy a geotermikus rendszerek fejlesztéséhez nemzetközi mintára olyan egyedi támogatáspolitikai eszközre van szükség, amely kezeli a kezdeti tőkeintenzitási és kockázatkezelési kihívásokat is. Az Energetikai Innovációs Tanácsban megfogalmazódott egy geotermikus garanciaalap létrehozásának lehetősége, ezt a koncepciót a kormány elé tervezzük tárni. Maga a geotermikus termelés a beruházás megvalósítását követő húsz-huszonöt évben alacsony költség mellett és kiszámíthatóan, azaz mérsékelt kockázattal történhet. Jogalkotásunknak is jelentős feladat jut ezen a téren. A közelmúltban előterjesztést készítettünk annak érdekében, hogy a 2021-től hatályos épületenergetikai előírások alkalmazásakor figyelembe legyen véve a távhőrendszerek tényleges megújuló alapú energiatartalma. Bízunk benne, hogy az intézkedés hatására az érintett új építésű ingatlanok számára vonzó lesz a távhőszolgáltatás.
Mikortól használható az alap pénze?
Még nincs dátuma, ha a kormány támogató döntést hoz, a forrást a költségvetésből kell előteremteni. Egyelőre feltérképezzük a hőpiacot, a munka kiterjed a geotermián kívül a biomassza és a hulladék hasznosításának lehetőségeire is.
Egy kormányrendelet szerint az esetleges téli importzavar miatt 250 millió köbméterrel nagyobb biztonsági gázkészletet kell elraktározni, mint amekkora a biztonsági tároló. Az állami Magyar Földgáztároló Zrt. (MFGT) kapja meg a tárolási feladatot, vagy a stratégiai tárolóval rendelkező, piaci Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ), netán versenyezniük kell a megbízásért?
Az a döntés született, hogy a gáz Szőregen lesz, az MSZKSZ-nél, mert ott van meg a lehetőség a napi 20 millió köbméteres, biztonságos kitárolásra. Egyébként szabad mobilgáz-kapacitás sem ott, sem az MFGT-nél nincs már, mind a két társaság eladta kapacitásait a 2019–2020-as gázévre. Ezért az MSZKSZ az egyik bérlőjével állapodott meg arról, hogy megveszi tőle a már lekötött tárolói kapacitást a biztonsági készlet többletként jelentkező 250 millió köbméterének.
Mikor születik meg az új magyar–orosz hosszú távú gázszerződés?
Ez még nem látható előre. Az viszont egyértelmű, hogy ha ilyen szerződés születik, annak illeszkednie kell a kormány energiafüggetlenségünket erősítő politikájába, azaz egy diverzifikált, több lábon álló ellátási portfólióba kell illeszkednie. Az ilyen megállapodások a mai piaci körülmények között rövidebbek (három–tíz éves futamidejűek) és kisebb volumenűek, mint a régi orosz szerződésünk volt. Az új szerződésnek az eladó számára az értékesített mennyiségre, a vevő, azaz a magyar fél számára a legkedvezőbb árra kell majd garanciát adnia.
Sok szó esik a cseppfolyósított földgáz (LNG) esetleges importjáról. Mekkora ennek a realitása?
Az elmúlt hat hónapban a tavalyi LNG-mennyiség háromszorosa érkezett Európába, és ez lefelé nyomja a nagykereskedelmi árakat. Ennek az az üzenete, hogy az LNG versenyképes és kockázatcsökkentő opció. Vásárolhatunk Horvátországból és Lengyelország felől is, miután átadják azt a lengyel–szlovák összekötő vezetéket, amely teljessé teszi a térséget átszelő észak–déli gázfolyosót.
A klímaterv tervezete szerint 2030-ra nulla lehet az ország nettó áramimportja. Nem túlzás ez?
Ez arra a speciális időszakra vonatkozik, amikor majd párhuzamosan működik a négy meglévő és a két új paksi blokk, az alacsony határköltségű naperőművi termelés pedig sokkal nagyobb lesz a mostaninál. Ekkor akár nulla is lehet a nettó importpozíció. Ám ez átmeneti helyzet. Még dolgozunk az erőművi mix véglegesítésén, több forgatókönyvet vizsgálunk. Azt tűztük ki reális célként, hogy a nettó aránya a mostani 30 százalékról 20-25 százalékra essen.
Milyen elképzeléssel állt elő az energetikai innovációs tanács a március 29-i határidőre?
A tanács javaslatai alapján készült kormányjelentés az új nemzeti energiastratégiának is része lesz. Az ugyanis lényegében azokra a klíma- és energiapolitikai prioritásokra összpontosít, amelyekre a mi stratégiánk is fókuszál. Ezek az energiahatékonyság (főként az épületenergetikában) és az áramszektor dekarbonizációja. Az utóbbiba sorolandók a megújulók térnyerésével kapcsolatos rendszer-integrációs kérdések, a nukleáris termeléshez kötődő innovációk, a megújuló alapú távhőtermelés, az innovatív szezonális villamosenergia- és hőtárolási megoldások, végül a közlekedés zöldítése. Az ezekhez illeszkedő javaslatok részben szabályozási jellegűek, vagyis az adott innovációs terület előtti szabályozási akadályok felszámolását, a lehetőségek megnyitását szolgálják. Például az áramtárolás esetében meg kell vizsgálni a helyben előállított energiát használó energiaközösségek létrehozásának lehetőségét. E területeken kísérleti projektekre is szükség lesz. Pilot indulhatna például az Országos Meteorológiai Szolgálattal az időjárásfüggő áramtermelés mainál sokkal pontosabb előrejelzése érdekében. Ilyen rendszer egyébként Németországban már jól működik. További lehetőség a független aggregátorok rendszerének bevezetése, aminek az a lényege, hogy több kisebb zöldáramtermelő áramát egyetlen kereskedő vigye a piacra. Szükség lenne új energiatároló-mintaprojektekre is, és olyanokra is, amelyek az elosztói szintű problémákra keresnek választ. Szintén terítéken van a megújulókra és a nukleáris innovációra szakosodott kutatási-fejlesztési központok létesítése.
