Egy konferencián azt mondta, modellváltás előtt áll az Affidea. Ez mit jelent?
Kevésbé előtte, inkább egy üzleti modellváltás kellős közepén vagyunk. Eredendően az Affidea egy képalkotó diagnosztikai vállalat, amely 1991-ben Magyarországon jött létre, de a folyamatos expanzió révén mára tizenhat országban szolgáltat. A változás egyik iránya, hogy a képalkotó diagnosztikai szolgáltatásainkat egyéb járóbeteg-ellátási formákkal egészítjük ki, amelyek jól illeszkednek az alaptevékenységhez. A másik pedig, hogy a közfinanszírozott betegellátás mellett, a páciensek igényeit követve, a privát finanszírozású ellátás irányába erősítünk.
Eddig milyen volt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által finanszírozott és
a magánbetegek aránya?
2015-ben még 90 százalékban a NEAK-betegek felé billent a mérleg nyelve, ez az arány ma már 60 százalék alatt van. NEAK-finanszírozásunk csak a képalkotó diagnosztikára van. A privát oldalon viszont az előző évi Főnix-Med-felvásárlás után erőteljes vállalat-egészségügyi erősítést kapott az Affidea, a Medical Service Budapest Kft. megszerzésével pedig a szakorvosi konzultációk területén erősödtünk.
A modellváltás csak a hazai
leányvállalatot vagy a külpiaci
jelenlétet is érinti?
A teljes Affidea változás alatt van, de a magyarországi operáció úttörő e folyamatban. Egy ilyen nagy nemzetközi cég igyekszik az egyes országok jó gyakorlatát átvenni, és egy-egy újdonság, mint amilyen a hazai férfi-egészségcentrum létrehozása, teszt is a többi piac számára.
Hogyan alakultak a befektetések után az árbevételek?
A Főnix-Med felvásárlásával a magánegészségügyi árbevételt megdupláztuk. A közfinanszírozotti bevételeink nem nőttek az elmúlt években, 7-8 milliárd forint körül alakultak. Bár emelkedett a finanszírozás mértéke a járóbetegszegmensben, a volumenek változatlanul korlátosak, emellett hosszú távú szerződéseink jártak le, amelyeket nem sikerült megújítanunk.
Ez azt jelenti, hogy a kórházak nem hosszabbítanak önökkel?
Az elmúlt évtizedben az egyes tőkeigényes szolgáltatások kiszervezése, ami egyebek között a képalkotó diagnosztika területét is jellemezte, mostanra ellentétes irányúvá vált. A 2010-es évek közepe táján, főleg a vidéki kórházak, jelentős, uniós támogatásból táplálkozó eszközfejlesztést hajtottak végre. Most pedig az Egészséges Budapest program keretében jelentős költségvetési forrást fordítottak CT- és MR-gépekre. Viszont tévhit azt gondolni, hogy ha megvannak a készülékek, akkor készen vagyunk, mert a neheze csak ekkor kezdődik. A képalkotó diagnosztikai szolgáltatás rendkívül komplex és tőkeigényes folyamat. Ezeknek a high-tech gépeknek a működtetése és szervizelése nagyon drága dolog. Például egy kiégett CT-cső cseréje 15-20 millió forint, és még számos probléma adódhat. Ezek a gépek elavulnak, hét-tíz évente megérnek a cserére. Egy CT vételára és beüzemelési költsége 400–800 ezer euró körül van (130–260 millió forint). Az egészségügyi szakemberhiány még tovább bonyolítja a helyzetet. Tudok olyan kórházról, ahol már megbánták, hogy magukra húzták a képalkotó diagnosztika minden ódiumát. Az a modell, amely a kilencvenes években megszületett, nem ördögtől való, hatalmas terhet vesz le az állami ellátás válláról. Csak Budapesten 350 ezer közfinanszírozott beteget látunk el, egy-egy éjszaka mi adjuk a budapesti CT- és MR-ügyelet 60 százalékát.
Felmerült, hogy a vállalati egészségbiztosítás adókedvezménye ismét legyen elérhető. Ez miért lényeges ön szerint?
Azok az egészségügyi rendszerek működnek magas színvonalon és hatékonyan, ahol a közösségi és magánfinanszírozás együttműködik mind az állami, mind pedig a magán-ellátórendszerrel. A majdnem tisztán állami rendszerek, mint például az NHS az Egyesült Királyságban, hosszú várólistákat és elégedetlen ügyfeleket generálnak, és/vagy nagyon drágán üzemelnek. A majdnem tisztán magánbiztosításon és -ellátáson alapuló rendszer, mint amilyen az amerikai, magas színvonalú ugyan, de társadalmi feszültségeket okoz. Hosszú távon hazánknak is az első modell, azaz az egymást kiegészítő közösségi és magánfinanszírozás a követendő út. A nagy- vagy akár a kisebb vállalatok is fontos szereplői lehetnek az egészségügy finanszírozásának, számos országban jól működik ez a rendszer. Ha például egy vállalat szűrőprogramot hirdet, jóval nagyobb a részvétel, mint akár egy országos népegészségügyi szűrőprogramban. Ezeknek a programoknak az egészségnyeresége sokkal magasabb, ami pedig versenyképességi kérdés az ország számára. A versenyképesség javításának kiindulópontja az egészséges, produktív munkaerő. Fontos lenne tehát, hogy a gazdálkodó szervezetek által munkavállalóik számára vásárolt egészségügyi szolgáltatás költségként elszámolható legyen. A vásárolt szolgáltatás lehetne egyedi vagy átalánydíjas, akár szűrés, akár panaszosellátás.
Tudatos döntés volt, hogy a Science Parkban van az új székhelyük?
Nem. Az Affidea csoport nagy létszámú nemzetközi vezetése is itt dolgozik Magyarországon, és itt, az új irodában összeköltöztetjük őket. A korábbi helyünkön, a Belvárosban pedig létrehozunk egy új prémium-egészségközpontot, amelynek januártól a fő profilja a gasztroenterológia lesz. Folyamatosan pásztázzuk a magyar piacot, a másik fejlődési lehetőség további zöldmezős beruházások indítása, amelyek szintén kilátásban vannak.
Önök is tapasztalnak humánerőforrás-problémákat?
A saját bőrünkön is érezzük az egészségügyben kialakult HR-krízist. Mivel a közszférában is erőteljesen emelkedtek az orvosbérek, ezért az utóbbi három-négy évben nekünk is 60-70 százalékkal kellett emelnünk a béreket.
Mit gondolnak a magán- és az állami ellátás szétválasztásáról?
Támogatjuk azt a törekvést, hogy legyen transzparensen szétválasztva a magán- és a közfinanszírozott ellátás, de ennek a hogyanja nagy kérdés. Ha ez azt jelenti, hogy egy magánrendelőben dolgozó orvos ne vihesse vissza a betegét a NEAK által finanszírozott kórházba, vagy hogy közintézményben, közpénzből beszerzett berendezéseken ne lehessen privát ellátást nyújtani, akkor ezt támogatjuk. Ugyanakkor külföldi példákon is azt látjuk, hogy jól ki tudja egészíteni egymást az állami és a magánszektor, mindkettőnek megvan a maga erőssége. Ezenfelül szükség is van a magánegészségügyi szereplőkre az állami ellátásban is, kár lenne egy jól működő rendszert nagyon sok pénzért megváltoztatni. Sok más olyan terület van az állami ellátás fejlesztésében, amire lehetne költeni.
