Az energiastratégia hőpiaci célkitűzéseinek kiemelt eleme a lakossági hőfelhasználás reformja, ezen belül a csökkentése, miután a hazai energiafelhasználás 40 százaléka eleve hűtés-fűtési célú, és mert ebből a lakosságra és a tercier (harmadlagos) szektorra mintegy 60 százalék jut. A 2050-es cél megfogalmazása kissé képlékeny („szeretnénk elérni”), de a tartalma ambiciózus: a magántulajdonú lakóépületeknek nagy energiahatékonyságúvá és dekarbonizálttá kell válniuk.
Az anyag példaértékűnek nevezi a központi kormányzatiépület-állomány alapterületének évi 3 szá-
zalékos „mélyfelújítását” és az egyéb
közintézményiépület-állomány ener-
getikai modernizálását. Azonban tudni kell, hogy a hivatkozott felújítás esetenként úgy valósul meg, hogy az adott intézmény felújítás helyett a korábbinál energiahatékonyabb épületbe költözik, ami ugyan szabályos, de a hátrahagyott épület állapotán közvetlenül nem javít.
A stratégia szerint a megfogalmazott célokat energiahatékonysági kötelezési rendszer bevezetésével kell elérni. Ilyen például az úgynevezett ESCO konstrukciók bevonása, amikor a beruházás költségeit a később elért energiamegtakarításból finanszírozzák.
A távhőtermelésben a jelenlegi 70 százalékról 2030-ra 50 százalék körüli szintre kell csökkenteni a földgáz részarányát, ez évi mintegy 120 millió köbméter gáz importjának kiváltását jelenti. Ez részben az épületek energiahatékonyságának javításával, részben a gáz helyett megújuló energiaforrások használatával érhető el. Ezeket az intézkedéseket a Zöldtávhő program fogja majd össze, amely a földhő, a hulladékok, a biomassza és a különböző forrásokból származó biogáz mainál nagyobb mennyiségben történő hasznosítására összpontosítana. Az ezt segítő szabályozás a nagyobb távhőkörzetekben egyenként igazodna a helyi adottságokhoz. Hosszabb távon azt kell elérni, hogy a hazai távhőszolgáltatás egésze, középtávon pedig legalább az évi százezer gigajoule távhőt felhasználó települések bekerüljenek a vonatkozó uniós irányelv szerinti hatékony távfűtés-távhűtés kategóriájába. Ez azt jelenti, hogy az adott szolgáltatásban eladott távhő legalább 50 százalékban megújulóból vagy hulladékhőből, vagy 75 százalékban kapcsolt energiatermelésből, illetve felerészben az előbbiek kombinációjából származik. A nagyon hatékony kapcsolt (áramot is előállító) termelést hőtárolási támogatással, esetleg a fűtési időszakban KÁT jellegű (támogatott áron történő, kötelező átvételi rendszerű) támogatással serkentené a szabályozás.
A nem megújulók felhasználása az épületek energiahatékonyságának növelése mellett a hálózati veszteség lefaragásával is csökkenthető. A hőigény ebből következő mérséklődésével kihasználatlanná váló
távhővezeték-kapacitásokra új fogyasztók csatlakoztathatók. Ez azért
is fontos, mert a távhőszolgáltatást gazdasági szempontból egyébként is csak akkor érdemes bővíteni, ha az olcsóbb az egyedi fűtési megoldásoknál – mutat rá a stratégia, de hozzáteszi, hogy e megfontolást felülírják a klímavédelmi és környezet-egészségügyi előnyök. Már most jelentős többletkapacitások vannak a hazai távhőrendszerben.
Növelni kell a jelenlegi távhőár-szabályozás hatékonyságát is, például a működési költségek csökkentésének ösztönzésével.
A stratégia a távhőpiaci kulcsprojektek között sorolja fel a rákospalotai hulladékhasznosító (HUHA 1) turbinacseréjét, a budapesti hőgyűrű kiépítésének befejezését és a termelői verseny feltételeinek javítását. Ugyanakkor – ezt korábban Palkovics László innovációs és technológiai miniszter mondta a Magyar Nemzetnek –
lekerült a napirendről a dél-budapesti és a déli agglomerációs HUHA 2 felépítése.
A Világgazdaság kérésére a stratégia távhőfejezetét a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutató főmunkatársa, Kerekes Lajos értékelte.
REKK-vélemény: kétélű fegyver lenne a kapcsolt termelés támogatásának bevezetése
A Nemzeti energiastratégiában (NES) kitűzött cél, hogy a földgáz részarányát 50 százalékra csökkentsék, ez a megújuló energiaforrásokra alapozott távhőtermelés jelentős növelését feltételezi, amit a NES a Zöldtávhő program végrehajtásával kíván megvalósítani. Ez azért is üdvözlendő cél, mert az áramszektorban tapasztaltnál számottevően olcsóbban járulhat hozzá a megújulócélok eléréséhez, és az úgynevezett hatékony távhőtermelés megteremtésére vonatkozó uniós kötelezettség kielégítéséhez.
Az említett cél elérése érdekében a NES a távhőár-szabályozás reformját, vagyis kiszámíthatóbbá és beruházásösztönzővé tételét rendelte hozzá a programhoz, ami valóban elengedhetetlen, és mindenféle támogatásnál sürgetőbb feltétele a megújulóberuházások elindításának. Ennek hiányában a beruházási támogatások eredményessége jócskán elmarad a lehetőségektől. Ez a távhőár-támogatási kassza rövid távú mérséklésére és a beruházók által realizálható megtérülés kontrolljára fókuszáló árszabályozással szemben gyakorlatiasabb, a célkitűzések eléréséhez igazodó, a hosszú távú hasznokra koncentráló rendszert igényel.
A megújulós célok elérését a kapcsolt támogatás „esetlegesen tervezett” bevezetése jelentősen megnehezítheti: bár a kapcsolt gázmotorok termelésének felfutása egyik oldalról hathatós eszköze lehet az úgynevezett hatékony (legalább 50 százalékban megújuló és kapcsolt alapon történő) távhőtermelés megteremtésének, valamint a villamosenergia-rendszer rugalmassága megőrzésének, a másik oldalról viszont drágítja és akadályozza a megújuló alapú távhőtermelő beruházások megvalósítását, veszélyeztetve a megújuló- és a földgáz-visszaszorítási célok elérését.
További nehézséget okozhat a fejlesztésekhez szükséges megújuló energiaforrások elérhetősége. A NES-ben favorizált geotermikus hőforrások és települési hulladékok távhőrendszerekben történő gyakorlati hasznosítása előtt még számos lebontandó korlát magasodik. A biomassza-fűtőműveket minden korábbi elemzés az egyik legpotensebb (technikailag és gazdasági szempontból is versenyképes) megújuló távhőtermelési technológiaként jellemezte, amelyet egy 50 százalékos megújuló-célkitűzés nem nélkülözhet. A NES azonban a hazai biomassza-felhasználás fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak miatt csak az egyéb karbonsemlegesnek tekintett technológiákban rejlő potenciálok kihasználása után javasolja a biomassza-alapú távhőtermelés növelését. Az óvatosság indokolt, de a megújulócélok elérése az egyébként is tétova biomassza-fejlesztések további elbizonytalanításával kérdésessé válhat. | VG
