Pillanatkép a digitális megoldások lábnyomáról

Az információ- és kommunikációtechnológiai (IKT) szektor szénlábnyomát egyes elemzések a légi közlekedéshez hasonlatosnak értékelik. A használatban lévő készülékek száma alapján évi 730 millió tonna szén-dioxid köthető az ágazathoz. Ez az érték magában foglalja valamennyi eszköz energiafelhasználását, de a rendszer minden más elemének, mint a hálózatok, adatközpontok, telefonok, számítógépek és egyéb felhasználói eszközök előállításának kibocsátását is számtalan egyéb érték mellett – derül ki az Ericsson IndustryLab témában készült jelentéséből. A légi közlekedés üzemanyag-használatából származó kibocsátás 800 millió tonna volt 2015-ben. Ez az előbbi adathoz közeli érték, de nem tartalmazza egyebek mellett a repülők és egyéb eszközök előállítását, a repterek működéséhez szükséges operációkat (ideértve a földi járműveket is), az eszközök leszerelését és egyéb üvegházhatású gázok termelését. A két adat tehát messze nem azonos tartalmú, nem ad lehetőséget a megfelelő összehasonlításra.

A másik oldalról közelítve a kérdést, az IKT-szektorral szembeni kritikaként gyakran elhangzik, hogy a videómegosztás vagy a zeneletöltés milyen hatalmas mennyiségű elektromosságot fogyaszt. Ezek a számítások azonban – a jelentés szerint – sokszor téves kiindulási adatokon alapszanak. 2018 tavaszán például a Despacito című slágert mintegy

5 milliárd alkalommal töltötték le, amelyhez – az akkori híradások szerint – annyi villamos energiára volt szükség, mint Csád, Bissau-Guinea, Szomália, Sierra Leone és a Közép-afrikai Köztársaság teljes éves áramszükséglete. Az IndustryLab számításai szerint a zeneszám okostelefonra 5 milliárd alkalommal történő letöltéséhez 0,005 terawattóra energiára volt szükség, ebben már benne van a hálózatok és az adatközpontok energiafelhasználása is. (Egy dal letöltésének áramigénye 0,001 kilowattóra.) A felsorolásban szereplő országok áramfogyasztása pedig 2017-ben egy terawattóra, azaz egymilliárd kilowattóra körül volt. A jelentés szerint az IKT-szektor lábnyoma az adatforgalom növekedése ellenére a globális kibocsátás 1,4 százalékát teszi ki. Ennek csökkentésében az egyének is részt vehetnek (egyebek mellett az eszközök kevésbé gyakori cseréjével, újrahasznosítással, kisebb fogyasztású készülékek használatával), és részt is kell venniük, annak ellenére, hogy a készülékek száma alapján a föld lakóinak már csaknem 70 százaléka rendelkezik digitális eszközzel, így az egyéni magatartás hatása minimális. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a lényegi kérdés a megfelelő digitális megoldások használata, ez ugyanis jelentős potenciált rejt magában. Kiemelték például, hogy miközben a mobilhálózatok minden korábbi generációja növelte a technológia energiafelhasználását és karbonemisszióját, az 5G a legenergiatakarékosabb hálózati szabvány lesz. Az új infokommunikációs megoldásokkal pedig egyéb ipari szektorok is 15 százalékkal csökkenthetik kibocsátásukat 2030-ra. Ez mennyiségben több mint az Európai Unió és az Egyesült Államok együttes kibocsátása.