A tavaly június 1-jei, vagyis a legutóbbi, rendelkezésre álló állatlétszámadatok szerint Magyarországon főbb haszonállatfajokból kevesebbet tartottak az egy évvel korábbinál – írja a kiadványában a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Az állattartási kedvet kedvezőtlenül befolyásolta a takarmánynövények erőteljes drágulása és bizonyos állatbetegségek felbukkanása.
A szarvasmarha-állomány 902,7 ezer volt, 3,1 százalékkal csökkent az előző év óta. A tehenek száma a június 1-jei adatok szerint 416,6 volt. Mindössze öt vármegyében nőtt a szarvasmarhalétszám, ezek közül is csak Somogyban jelentősebben, 13 százalékkal. A nagyobb állománnyal rendelkező vármegyék közül Hajdú-Biharban egy év alatt 3,3, Pest megyében 7,8, Bács-Kiskunban 5,4 százalékkal csökkent a szarvasmarhák száma. Ezzel együtt is a hazai szarvasmarhák 12,9 százalékát tartották Hajdú-Biharban, míg száz hektár mezőgazdasági területre vetítve a legtöbb – 27 – szarvasmarha Győr-Moson-Sopron és Pest vármegyében volt az istállókban, a hektáronkénti tízzel pedig a legalacsonyabb szarvasmarha-sűrűséget Hevesben mérték.
A sertésállomány 2,7 milliós volt, ami 2021. június 1-jéhez képest 5,9 százalékos csökkenés. Ezzel együtt hét megyében több disznót gondoztak az egy évvel korábbinál. A legtöbb sertést tartó vármegyék közül Jász-Nagykun-Szolnokban 13, Baranyában 3,2 százalékkal emelkedett, Hajdú-Biharban azonban 17 százalékkal visszaesett az egyedszám. A száz hektár mezőgazdasági területre vetített sertések száma országos átlagban 53, de Komárom-Esztergom megyében 177, Baranyában 138, Somogyban pedig 92 volt – amivel ebben a három megyében volt a legnagyobb a disznósűrűség –, míg az egységnyi területre eső sertések száma a 12 egyeddel Hevesben volt a legalacsonyabb.
Veszteséges volt idén a sertéshizlalás, és ezt hamarosan a fogyasztók is megérzikA takarmány- és az energiaköltségek növekedése mellett munkaerőpiaci gondok is nehezítik a sertéstartók helyzetét, akik szerint a felvásárlási ár további növekedésére volna szükség. |
A juhállomány június elején 928,5 ezer volt, ez pedig összességében 3,1 százalékkal volt kevesebb az egy évvel korábbinál, miközben Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok és Zala mellett a dél-alföldi, valamint a dél-dunántúli vármegyékben is növekedett.
A tyúkok száma egy év alatt vármegyénként különbözőképpen változott, összességében 11 százalékkal csökkent, és 30 millió alá esett. A legalább 2 millió tyúkkal rendelkező vármegyék közül egyedül Szabolcs-Szatmár-Beregben bővült a létszám, itt 11 százalékkal tartottak többet, míg Bács-Kiskunban drasztikusan, 41 százalékkal esett vissza az állományuk, a madárinfluenza miatti kényszervágásokkal összefüggésben. Ennek következtében aránytalanná vált a hazai tyúkállomány területi elhelyezkedése: Szabolcs-Szatmár-Beregben a tyúkállomány 25,2 százaléka összpontosult, az ebben az összevetésben második helyezett Bács-Kiskunban pedig az állatok mindössze 10,5 százaléka található.
A növénytermesztésben is visszaesést mutatnak az adatok: a nyári betakarítású gabonák kiterjedése 6,4 százalékkal nőtt, az összes termés 6 millió tonna volt, ami – az ország nagy részét sújtó nyári aszály következtében – csaknem ötödével kevesebb az előző évinél. A magtermés egynegyedét Bács-Kiskun, Békés és Fejér megyében gyűjtötték be. Tolnában és Zalában az előző évit meghaladó területen több búza termett, 12 vármegyében viszont a területbővülés ellenére csökkent a hozam – különösen az alföldi és az északi vármegyékben volt jelentős a terméskiesés. A legtöbb búzát Békés, Fejér és Somogy megyében termesztették, a búza termésátlaga pedig csak Somogyban és Tolnában haladta meg a hektáronkénti 6 tonnát.
