Újabb áldozatok lesznek, és erősödik a fúziós kényszer – ez az idei kilátás az amerikai légitársaságok számára, és ezeket egyre-másra támasztják alá az elmúlt napok-hetek hírei. Még akkor is így van ez, ha az üzemanyagárak jelenleg az elviselhető tartományban vannak. Mindent összevetve úgy tűnik, beigazolódik az évezred eleje óta hangoztatott jóslat: az évtized végére csak 3-4 tömörülés marad életképes, és az is elképzelhető, hogy a következő évtizedben már külföldiek diktálják a tempót az Egyesült Államokban.
Az egyre mélyülő válság és a tavalyi magas kerozinárak nagy sebeket ejtenek ezen az ágazaton is, a lakosság és a cégek egyre jobban meghúzzák a nadrágszíjat. A hét vezető amerikai légitársaságnál az utasforgalom tavaly decemberben 5,2 százalékkal maradt el az egy évvel azelőtti azonos időszakhoz képest, s az idén további csökkenés várható. Szinte mindegyik visszavágja a kapacitást, az átlag 7–15 százalék között mozog. Hiába csökkentik azonban a kapacitást – lemondva sok repülőgép-rendelést (ezzel több ezer embert az utcára juttatva a Boeingnál) – a költségcsökkentésnek ez a módja nem lehet hatékony hosszú távon, hiszen amikor megint növekedésnek indul a kereslet, már csak késve és drágábban lehet új beszerzésekről dönteni.
Jobb lenne társakat találni, vagyis egybeolvadni, bár ezt az idén nagyon gátolja, hogy nehéz hitelhez jutni. Azoknak van esélyük, akik már a válság előtt megkezdték a fúziós folyamatot. A Delta Air Lines ez évtől teljesen a maga ura lehet a bekebelezett Northwest Airlinesnál, és az ősszel befejezett tárgyalások hírére a United Airlines is felgyorsította fúziós előkészületeit a Continental Airlinesszal. Két szék között a pad alá kerülhet ily módon az American Airlines, amely még nem kötelezte el magát hazai vállalatnak, viszont visszaeshet a harmadik helyre. Talán nem véletlen, hogy szorgalmazza a tárgyalásokat a British Airwaysszel (BA). Ezek azonban nem formális összefonódásról, hanem „csak” a legszorosabb kereskedelmi kapcsolatrendszerről szólnak.
Több amerikai légitársaság összefogott a kisebb méretű repülőgépeket gyártó cégekkel, és együtt lobbiznak Washingtonban azért, hogy mintegy négymilliárd dolláros mentőcsomaghoz jussanak. Azt remélik, hogy az Obama-kormányzat adócsökkentésekkel segít, illetve azzal, hogy 2,2 milliárd dollárt ad a repülőgépek korszerűbb érzékelő rendszerének kiépítéséhez. Ezzel lehetővé válik, hogy sűrűbb lehessen a légtér, kisebb az üzemanyag-felhasználás és kevesebb a késés.
Az amerikai légicégek egyre rosszabbul viselik, hogy a már-már mérhetetlen sebességgel globalizálódó légi közlekedésben nem ők vezénylik a menetet. Napnál világosabb, hogy az európaiak és az ázsiaiak előrébb járnak. A BA az Iberiával szeretne egybekelni, a vén kontinens legerősebbje, az Air France-KLM holding még a roncs Alitaliából is vesz egy kisebb tulajdonrészt, csak hogy szilárdítsa helyzetét. A nagy étvágyú Lufthansa eközben megállíthatatlannak tűnik: egymás után falja fel a cégeket, először a Swisst, majd a Brussels Airlinest, legutóbb pedig az Austrian Airlinest, de még nem mondott le az Alitaliáról sem.
Az amerikaiak megmentője lehet, de a belső pozícióikat gyengíti, hogy erősödőben van a külföldi befektetőkre vonatkozó korlátozások enyhítéséért küzdő helyi és nemzetközi lobbi. Most még legfeljebb csak 25 százalék lehet a külföldi tulajdon aránya, de Brüsszel sürgeti, hogy 2010-ig – vagyis gyakorlatilag az idén – emeljék ezt a korlátot egészen 50 százalékig vagy még tovább. Ugyancsak szorgalmazza, hogy a transzatlanti útvonalakon kívül – erre az Open Skies megállapodás ad lehetőséget – az európai légitársaságok az amerikai belső piacon is elindíthassák járataikat. MN
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.