A régió legnagyobbjai
2009 –ben átlagosan 17 százalékkal csökkent a kelet-közép-európai 500 legnagyobb cég összesített árbevétele. A legkisebb visszaesést átlagosan Szlovénia produkálta, míg a legnagyobb visszaesést a szerb cégek szenvedték el. Magyarország ismételten előrelépett a top 500 közé került cégek számát tekintve, idén a tavalyi harmadik helyről a másodikra lépett elő.
A válság lenyomata - így nevezi a Coface csoport a legfrissebb kelet-közép-európai Top 500 listáját, amely 13 ország cégeit árbevételük alapján immáron negyedik alkalommal állítja sorrendbe. Az összeállítás tehát Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna legnagyobb cégeit rangsorolja. Bár a számviteli rendszerek, a konszolidáció módja és az euró átváltási árfolyam is befolyásolhatja a végeredményt, a lista mégis alkalmas arra, hogy képet kapjunk a legnagyobbak teljesítményéről. 2009 –ben átlagosan 17 százalékkal csökkent a kelet-közép-európai 500 legnagyobb cég összesített árbevétele. A legkisebb visszaesést Szlovénia produkálta, míg a legnagyobb visszaesést a szerb cégek szenvedték el.
A top 500 cég országok közti megoszlása jelentősen változott. A vállalatok számát tekintve a román, a szerb, a magyar és a bolgár cégek száma emelkedett, míg a lengyel, a cseh, az észt, a litván, a lett, a szlovák és az ukrán cégek száma csökkent. 2009-ben a top 500 vállalat 28 százalékát Lengyelország adta, a második hazánk (17 százalék), a harmadik Csehország (14 százalék), a negyedik helyen pedig Románia áll 10 százalékos részesedéssel. A legnagyobb növekedést Románia érte el azzal, hogy a top cégek tíz százalékát immár ők adják, számuk 48-ra emelkedett, míg 2008-ban csak 14-en voltak. Dinamikus növekedést mutatnak a bolgár cégek, is számuk 6-ról 18-ra emelkedett.
„Látható, hogy azon országok vállalatai közül, amelyek később csatlakoztak az unióhoz, egyre többen kerülnek fel az ötszázas listára. Ahogy az elmúlt években is hangsúlyoztuk és a mostani lista is jól alátámasztja, komoly lehetőségek vannak a régión belül is a magyar exportáló vállalkozásoknak, hiszen egyre több potenciális partner és persze versenytárs emelkedik ki a a régiós országokból. Kérdés tehát, hogyan tudják a régió erősödését kihasználni a magyar cégek: növelik-e exportjukat, vagy a célországokban, helyben hoznak létre cégeket” – mondja Bagyura András a Coface Hungary kereskedelmi vezetője. „Igen érdekes időszakot vizsgálunk, ugyancsak érdekes időpontban – 2009-es adatokat nézünk 2010 vége felé. A tavalyi számokban ott van a válság hatása, a top 500 cég árbevétele 2008-ról 2009-re 17-18 százalékkal csökkent, ami igen nagy arány. Azoknál a cégeknél, melyekkel mi közvetlenül is dolgozunk, 20-30 százalékos forgalomcsökkenést észleltünk. A válság ugyanakkor olyan kilengéseket okoz, hogy ezeket a számokat nehéz megfelelően értékelni és nehéz megmondani, hogy hogyan változnak ezek a vállalatok a jövőben. Ugyanakkor nagyon sok cég megőrizte pozícióját az ötszázas listán, kb. kétharmaduk stabilan őrzi a helyét”-értékelte az általános képet Kárpáti Gábor, ügyvezető.
Jelentős az olajipari és az energiaszolgáltatók aránya
Az iparágakat tekintve a teljes árbevétel mintegy huszonöt százalékát olajipari és az energiaszolgáltatók termelik. Míg árbevételük egyes szereplőknél akár 30 százalékkal visszaesett, mások stabilan őrzik pozíciójukat. A top 500 további iparági megoszlását vizsgálva látható, hogy 11 százaléka termelő tevékenységet folytat, további 11 százalék kereskedelmi tevékenységet végez, 6-6 százalékuk telekommunikációban, vegyi- és gyógyszeriparban tevékenykedik. Hazai viszonylatban az olajipari és az energiaszolgáltatók hasonló arányt képviselnek (25 százalék) ám nagyobb számban jelennek meg a kereskedők (14 százalék) és az elektronikai és vegyiparban tevékenykedők (9-10 százalék).
Az első tíz társaság között egy új cég jelent meg: a Nokia Komárom Kft., amely a kilencedik helyre került. A Nokiát mindig is hiányolták az elemzők, súlyuk valószínűsíthető volt azonban adataik eddig nem voltak nyilvánosak, hiszen a cég elzárkózott az adatszolgáltatás elől. Idén itthon az adatok az interneten is hozzáférhetők, valamint a törvény is szigorodott az adatszolgáltatással kapcsolatosan, többek között ez is állhat a magyar cégek számának növekedése mögött. Az élen a legnagyobb előrelépést a FIAT AUTO POLAND S.A. tudja felmutatni: a 15. pozícióról a 6. helyre lépett előre a társaság, miközben árbevételét is képes volt növelni.
A két legnagyobb vállalat stabilan megőrizte pozícióját az olajszektorból kikerülő PKN Orlen 15 milliárd és a MOL 11 milliárd euró bevétellel azonban mindketten a 2008 eredményükhöz képest jelentős forgalomcsökkenést szenvedtek el.
Magyar csúcsok
A top 500-as lista 83 magyar cégéből tizennyolc szerepel az első százban, tizenhárom az első ötven között. A legnagyobb tíz vállalat közé pedig három magyar cég került be, a Mol, a Nokia valamint az Audi. Őket a GE Hungary Ipari és Kereskedelmi Kft. követi, amely a magyar negyedik helyet szerezte meg, összesítésben pedig a tizenhetedik a régióban és ezzel nagyot lépett előre a tavalyi negyvenegyedik helyről.
Az első tíz magyar vállalat között szerepel olaj- és gázipari (E. ON Földgáz Trade Földgázkereskedő Zrt.), elektronikai (Samsung) és egy kereskedelmi cég is (Tesco Global Áruházak), azonban ebből a körből kiesett egy autógyártó (Magyar Suzuki Zrt.)
Ha a top ötszázas listából kihúzogatjuk a multicégek leányvállalatait, akkor kiderül, hogy kevés az olyan innovatív régiós vállalat, amely ki tudja magát nőni.
Kárpáti Gábor szerint nem mindegy, hogy egy vállalat milyen háttérrel, milyen kockázatkezeléssel vág neki a versenynek – mondja a Coface Hungary ügyvezetője. – Az innováció hiánya visszavezet a tőkehiányra, itt beszélhetünk a privatizációról, az állam szerepéről is, gondolva arra, hogy Kínában az államnak milyen jelentős szerepe van a gazdaságban. Az évtizedek alatt a szegénységben tartott lakosságtól összegyűjtött vagyonnal Kína mára azt csinál, amit akar. A térségben Csehország ügyes volt, mert az, hogy bizonyos szektorokban megtartották a hazai gyártást, a nemzeti tulajdont, jó döntésnek bizonyult. Ugyanakkor Horvátországban legendásan nem engedtek be külföldi befektetőket, a kiskereskedelmi láncok megmaradtak nemzeti kézben, és most ők is ugyanúgy szenvednek, mint a liberalizált gazdasági modellt követő országok” – egészíti ki a képet a kereskedelmi vezető. Itthon az elmúlt húsz évben nem volt olyan folyamatos gazdaság- és ezen belül külgazdaság-politika, amely érdemben előrevitte volna az ügyeket. Bagyura szerint „elsősorban a belső piaci keresletet kellene növelni, ha csak a magyar számokat nézzük, azok visszaesést mutatnak, az exportpiacok megtalálása nehéz. Fölvetődik a kérdés, hogy ezekben az országokban mennyire lehet labdába rúgni a multicégek mellett.”
