Áram: élénk nagy- és lanyha kiskereskedelem

Gazdasági növekedésünkre nézve kockázatot, árszabályozásunkra nézve pedig konfliktust rejt, hogy miközben áram-nagykereskedelmünk már integrálódott az európai árampiacba, gáz-nagykereskedelmünk e téren késésben van. Kaderják Péter, a Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpont vezetője szerint ez az aszimmetrikus integrálódás a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg az áram hazai nagykereskedelmében verseny van, amelyben az európai (azon belül is német EEX) tőzsde jegyzéseihez közelítő árak érvényesülnek, az áramtermelésünk alapját jelentő gáz nagykereskedelmében és importjában nincs verseny. A területet egy „zárt klub” ellenőrzi, amely a piacinál magasabb árakkal dolgozik. Emiatt egységnyi GDP előállításához Magyarország hatszor annyit költ gázra, mint a térség országai. Ez nyilvánvaló költséghátrány a hazai felhasználóknak. Ráadásul erőműveink több gázt használnak fel áramtermelésre, mint néhány szomszédos ország erőművei együtt.

Nem javított a helyzeten az új gázrendelet sem, amely a spotpiaci árakat veti össze a hosszú távú szerződés képletében foglalttal. „E költséghátrányból egyenesen következik, hogy a beruházók számára kérdésessé válik, megéri-e az itteni erőműpark fejlesztésére költeni, de a rendszerhasználati díj tőkeköltsége sem marasztalja a befektetőket” – vélte Kaderják Péter a Magyar Villamosenergia-kereskedők Egyesületének (MVKE) konferenciáján.

Bár a nagykereskedelem terén már jól működik az árampiacunk, a kiskereskedelemre ez nem igaz. Pedig nyugati országokban a kiskereskedelmi verseny 30-40 százalékkal is levitte a lakossági árakat. „Tud-e ilyet a szabályozás tenni, akár árbefagyasztással is?” – tette fel a kérdést Kaderják Péter. A kiskereskedelmi verseny gyenge voltát tükrözi, hogy tavaly egyes áramfelhasználó szegmensekben egyáltalán nem volt szolgáltatóváltás, s a váltások összfogyasztásra vetített aránya is csak 11,6 százalékos volt.

Rombolja a piaci hangulatot a talán indokolt, de szinte csak az energiakereskedőket sújtó válságadó is, amely az energiacégekből együttesen 60-70 milliárd forintot kíván kivenni. Ennek alapján az egyik felszólaló úgy fogalmazott, hogy az állam pénzkiadó automatának akarja használni a szektort. „A befektetői bizalmat rontja a szabályozás olyan gyors változása is, amely mellett már szinte a rövid távú tervezés is nehézkes” – véli Turai József, az MVKE elnöke. VG