Hová tűntek a jól képzett szakemberek?

Nem áll túl jól manapság képzett szakmunkásokkal a hazai építőipar. Igaz ugyan, hogy évek óta alacsony szinten teljesít az ágazat, beszűkült a piac, új lakás vásárlására alig-alig van fizetőképes kereslet, leálltak a nagy állami beruházások, s még lehet sorolni az okokat. Igen ám, de ahol lenne is munka, ott is egyre többször szembesül a kivitelező a jól képzett szakemberek hiányával.

2011.04.12. 06:00 | Szerző: Bisztricsány Julianna

Nem is csoda, hiszen meglehetősen alacsonyak a szakmában a bérek, a havi bruttó átlagkereset mindössze 153 ezer forint. Ez nem túl vonzó perspektíva a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára, így az utánpótlás egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.

Ráadásul külföldről időnként rendkívül csábító ajánlatok érkeznek, amelyeknek nehéz ellenállni. Legutóbb egy hollandiai cég felhívása keltett nagy feltűnést: jó német nyelvismerettel és szakmai tapasztalattal rendelkező motivált munkavállalókat kerestek asztalos, épületasztalos, ács-állványozó (zsaluzó tapasztalattal), valamint beton-vasbetonszerelő szakmákban. Heti nettó 400-600 eurót ígért a cég 40-60 órás munkaidő után, hozzátéve, hogy a szállást a munkaadó ingyenesen biztosítja. Ez mai árfolyamon számolva havonta 420-630 ezer forint fizetést jelent. Nem vitás, sokak fantáziáját megmozgatja egy ilyen ajánlat.

Égető kérdéssé vált tehát a szakmában a szakképzés. A témában nemrég felmérést készített az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ). A szövetség 200 céget kérdezett meg a kutatás során, s meglehetősen egybecsengő véleményeket regisztrált. A válaszadók fele szerint az elkövetkező két évben stagnálni fog a kereslet az építőipari munkaerő iránt. Ennek okát elsősorban abban látják, hogy beszűkült az építőipari termelés. A cégek másik ötven százaléka optimistább, szerintük ez évtől kezdődően, úgy 10-15 százalékkal nő a szakképzett munkaerő iránti kereslet.

Kezdő szakmunkást elenyésző számú cég kíván felvenni. A válaszadók többsége fiatal, ám már némi gyakorlatot szerzett szakmunkást alkalmazna. Ezt főképpen azzal indokolták, hogy a cég hosszú távra tervez, ezért olyan emberre van szükségük, aki már ért a szakmához, de még van lehetőség arra, hogy a cég a saját elvárásai szerint „átformálja”. Volt olyan indoklás is, amely szerint a beruházási projektek végrehajtására szabott szűkös határidők miatt nagy szükség van a gyakorlattal rendelkező, tapasztalt szakmunkásokra. Más cégeknél azt emelték ki, hogy a nyitott, a vállalati specialitások elsajátítására képes jelentkezőket részesítik előnyben a felvételnél.

Ugyanakkor a vállalatok arról is beszámoltak, hogy a kezdő szakmunkások gyakorlati képzettsége általában gyenge, illetve közepes, az elméleti tudásuk közepesnek mondható, a munkához való hozzáállásuk inkább közepes, de közülük csak kevesen képesek önálló munkavégzésre.

A megkérdezett cégek zöme különböző okokra hivatkozva nem vesz részt a szakmunkástanulók gyakorlati képzésében. Van, amelyik szerint az elvállalt munkák nem folyamatosak, így a tanuló számára nem tudnak állandó képzést biztosítani. Mások szerint nem adottak hozzá a szervezeti, és technikai feltételek. Sok vállalkozásnál időben és létszámban nincs meg a szakmunkások gyakorlati képzésének elégséges feltétele.
A cégek a tanulók gyakorlati képzéséhez azt várnák el, hogy nagyobb támogatást kapjanak az Országos Szakképzési Alapból; jól felkészült szakmunkásképző intézetekben, rangos és megbecsült mesterek irányítsák a képzést; a szakoktatás kerüljön kamarai felügyelet alá, szigorúbb ellenőrzés mellett; több tanulót iskolázzanak be az építőipari szakmákba; átláthatatóbb legyen a jogszabályi környezet.

A ÉVOSZ szerint szükség van a vállalkozások érdekeltségének megteremtésére annak érdekében, hogy ha előbb-utóbb bekövetkezik az ágazat fellendülése, a szakmunkáshiány ne legyen akadálya a beruházásoknak. A szervezet szeretné elérni, hogy a vállalkozások érdekeltsége növekedjen ezen a téren. A jelenlegi szabályozás azonban gátja lehet ennek. Gondot jelent például, hogy a jogszabály szerint a tanulóknak megvett szerszámokat a cégek nem számolhatják el, ami jelentős többletköltséget okoz a szerszámigényes szakmákban. Ugyanez a helyzet, a tanműhelyben foglalkoztatott gyerekek esetében, itt nem lehet elszámolni a közüzemi díjakat, bérleti díjakat. Elszámolhatják viszont a tanulók érdekében felmerült adminisztrációs költséget, de ez maximalizálva van, 50 főre. Ha ennél nagyobb létszámban képez a cég, akkor az 50 főn felüli létszám adminisztrációs költségeit ingyen végzi. A mai forráshiányos időszakban ez is komoly finanszírozási terhet hárít a kis- és közepes vállalkozásokra – véli a szövetség.

Az ÉVOSZ szakértőinek felvetése szerint kifogásolható, hogy a cégek által befizetett szakképzési hozzájárulás a munka-erőpiaci alap képzési alaprészébe folyik. Szerintük érdemes lenne megvizsgálni, hogy ebből a pénzből milyen szervezeteket tartanak el, amely közvetlenül nem szolgálja a szakképzést. Elfogadhatatlannak tartják, hogy nincsenek kellően preferálva azok, akik részt vesznek a képzésben és a gazdaság számára fontos feladatot végeznek.

Csökkenthetik ugyan a társasági nyereségadó alapját a gyakorlati képzésben résztvevő vállalkozások – ez ebben az évben azt jelenti, hogy a cégek a tanulószerződéssel foglalkoztatott tanulók esetében a 20 százalékának összegével, azaz fejenként és havonta 15 600 forinttal csökkenthetik az adóalapjukat –, de ez nagyon sok alacsony hatékonysággal dolgozó cégnél nem jelent tényleges támogatást.

Az utánpótlás-nevelést nem lehet, és nem szabad arra alapozni, hogy van egy pár lelkes vállalkozó, aki eddig is csinálta és ezután sem fogja abbahagyni – állítják a szövetség szakértői. Véleményük szerint „a szakképzés nem egyszerűen oktatás, hanem a gazdaság számára értékteremtő, hosszú távú A piac szereplői ebben az értékteremtésben, csak a megfelelő érdekeltségük megtalálásakor vállalnak szerepet” – szögezik le.