Egy perrel kevesebb maradt az EMFESZ Kft. 2009 májusi tulajdonosváltása, illetve az ügyben érintett társaságok egymás közötti elszámolása ügyében.
A hirado.hu értesülése szerint a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) csütörtökön megszüntette a vizsgálatot az EMFESZ eladását két éve egy dolláros vételáron lebonyolított Góczi István ügyvezető igazgató ellen. Az indoklás szerint nem történt bűncselekmény.
Góczi István az előző tulajdonostól, a ciprusi Mabofi Holdingstól kapott, érvényes meghatalmazással ruházta át az EMFESZ üzletrészét a svájci RosGas AG-re. Fellépése azért lehetett mégis per tárgya, mert a Mabofi ténylegesen nem akarta eladni az EMFESZ-t a RosGasnak, és a konkrét üzletet közvetlenül nem is hagyta jóvá. Ám elmulasztotta visszavonni a 2004-ben adott meghatalmazást.
A csütörtöki hírből az következik, hogy az NNI az egydolláros vételárban sem talált kivetnivalót. A vételár névleges voltát Góczi István korábban azzal indokolta, hogy a cégnek nem volt gázforrása, piaci helyzete emiatt bizonytalan volt, sőt, az előző tulajdonos által kivett pénzek miatt az EMFESZ jelentős mínuszba is került. (Emiatt 53 milliárd forintra pereli volt tulajdonosát.) A volt tulajdonos viszont azzzal érvel, hogy az EMFESZ-nek jelentős eszközei vannak, Lengyelországban például több gázkutatási és termelési licence, az ügylet évében pedig közel 200 milliárd forintos árbevételt ért el. Az 53 milliárdot, mint mondják, a cégcsoporton belüli, szokásos ügymenet részeként vették ki.
Ha Góczi István ellen már nem is folyik eljárás, az EMFESZ tulajdonlásáról indított perek még nem zárultak le. A Fővárosi Bíróság két hónapja első fokon meg nem történtek nyilvánította az ügyletet, másodfokú, azaz véglegesnek tekintendő határozata pedig szeptemberre várható.
Kedden azonban Góczi István arról tájékoztta a sajtó néhány képviselőjét, hogy a moszkvai választott bíróság önmagát minősítette illetékesnek abban a kérdésben, hogy érvényes-e az EMFESZ eladását kimondó szerződés.
Ebből az állásfoglalásból az igazgató szerint az következik, hogy a Fővárosi Bíróság korábbi határozata semmis, tehát azt a bíróságnak vissza kell vonnia. Sőt, a moszkvai testület azzal, hogy illetékesnek tekinti magát a szerződés ügyében, közvetve azt is elismerte, hogy létezik a szerződés. Igaz, annak érvényes voltáról még nem mondott semmit. (E választott bíróságot szintén a Mabofitól kapott meghatalmazással választotta a Mabofi nevében és számára Góczi István.)
Ugyanakkor a Mabofinál arra emlékeztették lapunkat, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Knopp András által a Mabofi képviseletében a RosGas ellen indított perben hozott 2010. januári, jogerős végzésében, a Fővárosi Bíróság pedig a márciusi "fő perben" meghozott, nem jogerős ítéletében is megállapította, hogy az EMFESZ üzletrészére vonatkozó szerződés létrejötte, illetve érvényessége kizárólagos magyar joghatóság alá tartozik az Nmjt. (1979. évi 13. tvr.) 62/A. § h) pontja alapján. Ezért semmilyen, az e tárgykörben hozott külföldi választottbírósági határozat sem lesz Magyarországon elismerhető és végrehajtható az 1958. évi New York-i Egyezmény alapján (ezt az 1962. évi 25. tvr. hirdette ki).
A Mabofinál abszurdnak ítélik azt az állítást, hogy a moszkvai határozatok alapján a hazai bíróságoknak bármilyen határozatokat vissza kellene vonniuk, erre - mint mondják - valójában lehetőségük sincs. "A Fővárosi Bíróság a fő perben pontosan tisztában volt a moszkvai eljárás folyamatban létével és annak tárgyával, azonban azt a saját eljárása alatt sem tartotta relevánsnak, és a moszkvai határozatokat sem fogja egyetlen magyar bíróság relevánsnak tartani" - jelentették ki.
Viszont az ügyben hozott magyar határozatok szükség szerint akár Oroszországban is végrehajthatóak lesznek a vonatkozó jogsegély egyezmény alapján (1958. évi egyezmény, kihirdetve az 1958. évi 38. tvr-rel).
Ha két éve még vitatott is lehetett, ma már nem kétséges, hogy az EMFESZ-nek nincs közvetlenül értéke. Gázkereskedői engedélyét az energiahivatal visszavonta, többmilliárdos kinnlévősége és 2010-ről 20 milliárdos vesztesége van. Technikailag éppen hazai kintlévőségei és a volt tulajdonosi körével szemben támasztott tartozásai behajtása miatt lehet még érdemes életben tartani. Ugyanez lehet azoknak is a szempontja, akik tőle követelnek pénzt. Volt szállítójának ugyanis néhány havi gáz árával, és annak kamataival tartozik, összesen 500 millió dollár értékben.
E gázt úgy vette át 2008 végén és 2009 első hónapjaiban, hogy a 2009-es mennyiségről nem született adásvételi szerződés, mert a szállító RosUkrEnergónak (RUE) akkor már hivatalosan nem volt gáza. Azért nem, mert az ukrajnai tárolókban tartott gázát Julija Timosenko akkori ukrán miniszterelnök utasítására egy vitatott ügylet keretében "megvásárolta" az ukrán állami Naftogaz társaság.
Az 500 millió dollár RUE számára kifizetését a stockholmi választott bíróság megítélte. Az EMFESZ azért nem fizet mégsem a RUE-nek, mert - Góczi István magyarázata szerint - ha hivatalosan át sem vett gázért fizetnének, az pénzmosásnak minősülne.
A közelmúltban egyébként a RUE visszakapta a lefoglalt gázt a Naftogaztól, ezen belül azt a mennyiséget is, amelynek árát az EMFESZ-en követeli. Ezt követően az egész gázt eladta a Gazpromnak. Így nézve az EMFESZ már nem a RUE-nek tartozik, hanem vagy a Naftogaznak, amely túl sok gázt adott vissza a RUE-nek, vagy a Gazpromnak, amely többet fizetett a RUE-nek, mint amennyi gázt ténylegesen megvett tőle.
