Zárul a rés a különböző kőolajtípusok árfolyama között
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz év eleje óta folyamatosan romló növekedési kilátásokkal szembesül mind Európa, mind a világgazdaság, a beruházási programok fenntarthatatlansága miatt elkerülhetetlen kínai lassulás és a magas olajárak miatti keresletcsökkenés hatásai egyre inkább körvonalazódnak. Mindezek hatására a tavaszi arab forradalmak következtében még szárnyaló olajár lendületét vesztette az év második felében, összhangban a várakozásainkkal.
Az idei év során látványos mértékben elszakadt a WTI (észak-amerikai könnyűolaj) árának alakulása a hasonló minőségű északi-tengeri brent nyersolajétól. A WTI–brent különbözet példátlan mértékű kinyílásában meghatározó szerepet játszott a cushingi fizikai leszállítási pont tározókapacitásainak a telítődése, majd a különbözet záródására fogadó spekulatív pozíciók zárása, amelyek hatására a különbözet elképesztő szintekre, 30 dollárig emelkedett.
November közepén megegyeztek a tengeri összeköttetést biztosító olajvezetéken a szállítási irány megfordításáról, valamint a kapacitás kibővítéséről. A bejelentés hatására 10 dollárra olvadt WTI–brent különbözet várhatóan teljes mértékben bezárul.
A WTI–brent különbözet kitágulása és fokozatos összezáródása tehát elsősorban logisztikai probléma. Érdekes tanulság, hogy a határidős olajpiac meglehetősen meredek záródást árazott be, míg a részvénypiacon „elhitték” a befektetők az aktuálisan alacsony WTI-ár fennmaradását, legalábbis ez következett számos upstream társaság árazásából – idesorolva nemcsak észak-amerikai, de orosz olajrészvényeket is, amelyek sokkal inkább a hangulat áldozatává váltak. A WTI mélypontjával egybeeső, 70-75 dollár körüli árszinteket költségoldali támasznak tartjuk, ebből a tartományból kerül ki a termelésbe vont legdrágább, ugyanakkor még konvencionális olajforrás.
Kérdés: körvonalazódik-e olyan változás, amely az idei WTI-mélyponthoz mérhetően alacsony olajárakat hozhat. Folyamatosan nő az esélye annak, hogy az európai gazdaságok teljesítménye jelentős mértékben romlik 2012-ben. Bármekkora recesszió/lassulás is vár jövőre Európára, a historikus példák alapján az energiaintenzitás javulhat, azaz a nyersolajkereslet a GDP-változás dinamikájától elmaradhat. Nem feltétlenül ez a helyzet viszont Kínában, ahol a GDP-növekedés forrása elsődlegesen infrastrukturális beruházási programokból adódik. Más kérdés, hogy a gazdasági lassulást a kínai fogyasztás is megérezné, mint ahogyan a Kínához szorosan kötődő világgazdaság egésze is. A legutolsó havi adatok alapján trendszerű lassulásról egyelőre nem beszélhetünk: a kínai nettó nyersolajimport nem nőtt tovább ugyan a szezonalitásnak megfelelő mértékben, de még mindig történelmi rekordon áll. A fejlődő országok összesített olajfelhasználásában sem látszik megtorpanás. A nem OECD-kereslet megközelítette – valamikor jövő tavasszal várhatóan el is érheti – az OECD-tagállamok olajkeresletét. A globális olajkereslet gyengülése ugyanakkor folytatódhat a jövő
év első felében, ami rövid távon csökkenő brentárakat hozhat.
Ebbe az irányba mutat egyelőre a kínálat is. A líbiai polgárháborút követően a kitermelés fokozatos visszaépülése várható. Az 1991-es első öbölháborút követően öt évig nagyon alacsony szinten stabilizálódott az iraki kitermelés, miután a kitermelői infrastruktúra és a szakembergárda is hatalmas veszteségeket szenvedett el. A második, 2003-as katonai beavatkozás során az iraki kitermelői infrastruktúra kisebb károkat szenvedett, a kitermelés is jóval korábban, alig több mint egy év alatt jelentős mértékben helyreállt. Líbia az utóbbi példához állhat közelebb, jó e -->
