A mesterséges megtermékenyítés sikerességét befolyásoló markert azonosított a Pécsi Tudományegyetem és a Semmelweis Egyetem közös kutatócsoportja, melyről a Nature Scientific Reports című tudományos folyóirat is tanulmányt publikált. Szekeres-Barthó Júlia, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézetének professzora elmondta: jelenleg a beültetésre szánt embriókat megjelenésük alapján, vagyis egy mikroszkópos vizsgálattal választják ki. Kutatásaik során azonban felismerték, hogy nem feltétlenül a morfológiailag megfelelő, vagyis „szép” embrió a legesélyesebb.
A kutatócsoport egy olyan mérési módszert dolgozott ki, amit közvetlenül a beültetés előtt lehet elvégezni, hogy megnöveljék vele a beágyazódni képes embrió felismerésének az esélyét. Ehhez a sejttenyésztő folyadék molekuláris összetételét vizsgálják, amiben az embrió növekszik. „A klinikai adatok összevetésekor összefüggést találtunk a nukleinsav-tartalmú vezikulák száma és a mesterséges megtermékenyítés sikeressége között – mondta Szekeres-Barthó Júlia, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézetének professzora. – Ez a vezikula, egy olyan, szénhidrátokból, fehérjékből, zsírokból és nukleinsavakból álló képződmény, ami rengeteg molekuláris információt hordoz. Azt akartuk kideríteni, hogy az embrionális sejtek is bocsátanak-e ki magukból ilyen vezikulákat, másrészt, hogy ezek befolyással vannak-e az eljárásra. Kiderült, hogy a sikeresen beágyazódó embriók tenyésztőfolyadékában lényegesen kevesebb nukleinsavat tartalmazó extracelluláris vezikula van, mint a beágyazódni képtelen embriók sejttenyésztő folyadékában. Így a tenyésztett embriók közül közvetlenül a beültetés előtt kiválaszthatjuk a legalkalmasabbat, és ehhez csupán egy tulajdonképpen egyszerű, egyórás vizsgálatra van szükség.”
Ha tehát több beültetésre szánt embrió van, a szakemberek megvizsgálják a sejttenyésztő folyadék nukleinsav-tartalmú vezikuláit, és a legalacsonyabb vezikulaszámút javasolják beültetésre. A módszer gyors, olcsó, és ugyanúgy egy laboratóriumban történik, mint a korábbi eljárás, vagyis nem szükséges hozzá műtéti vagy más orvosi beavatkozás. Ráadásul nemcsak a sikerességet, de az ikerterhességgel járó szülészeti kockázatot is csökkenteni lehet ezzel az egyszerű vizsgálattal.
„A fejlett országok születésszám-csökkenése, valamint a meddő párok számának növekedése miatt egyéni és társadalmi szempontból is hatalmas a jelentősége, hogy ezek a beavatkozások mennyire sikeresek – mondta el Szekeres-Barthó Júlia, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézetének igazgatója. – A technika fejlettségének köszönhetően mára az esetek 30-40 százalékában sikeres terhességet eredményez a beültetés.
Az eredmény, amit sikerült elérnünk, azért nagyon fontos, mert ezt az esélyt tovább javíthatja. A mi szempontunkból pedig azért lényeges, mert egyrészt látjuk, hogy jó az az irány, amerre halad a kutatásunk, és azért is nagyszerű, mert ezzel gyorsan tudunk a klinikai gyakorlatban is segíteni az embereken. Tehát nemcsak arról van szó, hogy egy olyan felismerést tettünk, amit előttünk senki más, hanem hogy olyan eredményre jutottunk, ami rövidesen az orvosok munkáját és a meddő párokat segítheti az az eredmény, amire jutottunk. Az pedig, hogy egy kutató szembesüljön azzal, hogy a munkájának konkrét gyakorlati eredménye és sikere van, nem mindennapos és nagyon felemelő érzés.”
1978-ban, Angliában született az első lombikbébi
A brit Robert Geoffrey Edwards eredményei tették lehetővé a terméketlenség kezelését. Ez az orvosi állapot az összes pár több mint tíz százalékát érinti világszerte, hazánkban is minden hatodik pár ezzel küzd. Edwards és néhai kutatótársa, Patrick Steptoe, 1968-ban dolgozták ki a módszert a petesejt testen kívül megtermékenyítésére. 1972-ben kezdték el az embriókat visszaültetni az anyaméhbe, de csak 1978-ra jutottak el odáig, hogy hormonkezeléssel sikerült kihordani az első terhességet. 1978. július 25-én megszületett Louise Brown, az első lombikbébi. Az első magyar lombikbébit 1989-ben a Pécsi Klinikán hozták világra. Manapság világszerte az újszülöttek 1-2 százaléka köszönheti életét ennek a módszernek, Magyarországon 1500-2000 gyerek születik így évente.
