A nagykereskedelemben a tejszín és vaj ára tízéves rekordon áll, és egy év alatt megduplázódott. Harcz Zoltán, a Magyar Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója azt mondta: az okok az európai tejhiányra vezethetők vissza. Ami pedig azért alakult ki, mert 2015-ben az liberalizálta a tejpiacot, felszámolta a tejkvótarendszert, ami az árak eséséhez vezetett. Az alacsony árak pedig érzékenyen érintették a tejtermelőket, többségük felhagyott a tevékenységével. Brüsszelnek gyorsan reagálnia kellett, önkéntes termeléscsökkentést vezetett be, kompenzációt fizetett azoknak a gazdáknak, akik nem termeltek tejet. Mivel tenyészüszőkből azóta is Európa-szerte hiány van, nehéz pótolni az állományt. Friss tejből még könnyebb volt, de a magasabb zsírtartalmú tej előállítására szakosodott üzemeknél ehhez hosszabb idő kell.
Megleszünk nélküle, gondolhatnánk. A magyarok ugyanis nagyon kevés vajat vásárolnak. A legtöbbet a franciák esznek belőle, ők átlagosan 8 kilót fogyasztanak fejenként egy évben. A németek is csaknem az uniós átlag dupláját, több mint hat kilót.
Az uniós átlag ugyanis 3,8 kiló. Harcz Zoltán erről azt mondta: nálunk is egyre többen szeretik a vajat, de Magyarországon még az uniós átlag felénél is kevesebb fogy, átlagban alig 1,6 kiló/fő évente.
A logika azonban sántít.
A vaj ára ugyanis nagyon sok termék árát húzza magával. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet árinformációs rendszere szerint ez már tapasztalható is. A magyar trappista sajt 31 százalékkal kerül többe, mint egy évvel korábban, a tejföl 15 százalékkal drágult. Ez főleg azért van, mert a zsíros tejtermékekhez Magyarországon tejszínre van szükség. Nálunk ugyanis ez nem elég jó minőségű, és sokkal több tejfölt állítanak belőle elő, mint máshol, ezért kevesebb marad vajnak.
Annak érdekében, hogy csökkenjen a hazai ipar importkitettsége, a magyar gyártók arra ösztönöznék a hazai tehenészeteket, hogy megfelelő takarmányozási rendszerrel növeljék az előállított tej beltartalmi értékeit. Elsősorban a zsír- és fehérjetartalmat kell javítani, ezek ugyanis a tej legértékesebb összetevői. Összehasonlításként: Hollandiában 4,2 százalék a tejek átlagos zsírtartalma, Finnországban 4,3 százalék, Magyarországon viszont csupán a 3,6 százalékot érik el a termelők. Harcz Zoltán szerint érthető, hogy a magyar gazdák miért nem szánnak több forrást a takarmányozásra, a felvásárlási árak ugyanis jóval elmaradnak az uniós átlagtól.
A mostani növekedés azonban jó irányba indította a termelőket és a feldolgozókat is. Ideje is volt, az elmúlt két évtizedben ugyanis vajkészítés terén gyakorlatilag nem volt fejlesztés Magyarországon. Nálunk ugyanis a tejszínt elsősorban tejföl készítésére használják, a vaj nem számít elsődleges tejterméknek. Éppen ezért kerül rengeteg import vaj az országba, főleg Németországból és Írországból. Ez két éven belül megváltozhat.
„Tavaly elkezdődött a vajgyártási technológia fejlesztése az országban – mondta Harcz Zoltán. – A magyar nyers tejnek megvan az a különlegessége, hogy fehér színű, nem pedig sárga, ezért nagyon tetszetős vajat lehet belőle előállítani. Ez a világos szín a piacon különlegesnek számít. A közel-keleti országok nagyon keresik is, egyelőre azonban nincs belőle megfelelő mennyiség. A mostani fejlesztéseknek köszönhetően azonban lehet. Két év múlva már megfelelő mennyiségű, prémium minőségű és kenhető magyar vajat tudunk előállítani.”
Tejföl kontra vaj
Európában sehol sem lett akkora sikere a tejfölnek, mint nálunk. A magyaros konyha elengedhetetlen alapanyaga, hogy aztán a töltött káposztától a lángosig, vagy a paprikás csirkéről ne is beszéljünk. De vajon mi köze a vajhoz? Az, hogy mindkettő tejszínből készül. A tejföl savanyítással, a vaj köpüléssel. Mivel az alapanyag ugyanaz, ha nő a kereslet, drágul a vaj, az üzemekben pedig inkább azt készítenek belőle, mert sokkal nagyobb rajta a várható haszon.
