Bizonyára sokat csuklottak az építőanyag-kereskedők az utóbbi években, hiszen az elszálló építési költségek okai között a folyamatosan emelkedő anyagárakat mindig minden fejlesztő megemlítette.
Pedig a környező országokhoz képest továbbra is nálunk a legalacsonyabbak az anyagárak. Időnként előfordultak persze kiugró mértékű, évi többszöri áremelések, ami leginkább azokban a termékkörökben volt jobban érzékelhető, ahol a hirtelen megnövekedett keresletet a gyártók nem tudták kiszolgálni, és termékhiányos időszakok alakultak ki. Ilyet lehetett tapasztalni például a térkő és a kőzetgyapot esetében. Véleményünk szerint azonban az építési költségek jelentős növekedéséért elsősorban nem az építőanyagok árszintemelkedése, hanem a képzett munkaerő, a szakemberhiány miatt megemelkedett kivitelezési és egyéb szolgáltatási díjak, illetve munkadíjak tehetők felelőssé.
A fokozott kereslet a gyártóknak és a kereskedőknek is többletköltségekkel jár. Kapacitást és hatékonyságot kell növelni, költeni kell minőségfejlesztésre, innovációra, képzésekre. Egyértelműen látszik, hogy az építőanyag-gyártók a többletbevételeik jó részét fejlesztésekre fordították. Robotizálni kényszerül és készül mindenki, mert az élőmunka egyre drágább, és nem lesz több munkás, miközben most sincs elég szakmunkás.
Vagyis nem passzív haszonélvezői az építőipar pörgésének, hanem máris előremenekülnek?
Gyártói oldalról sokkal nagyobb hangsúly került azon termékek – például gépi vakolatok, csiszolt tégla – előállítására, amelyekkel kis létszám mellett is gyorsan és hatékonyan tudnak dolgozni a szakemberek. Kereskedői oldalról pedig a fókusz a minél jobb vevőélmény elérésén van, ahhoz pedig a piaci változások és a vevői igények követésén, a visszajelzések által generált folyamatos változásokon és fejlődésen keresztül vezet az út. Továbbá az ÚjHáz Zrt. kiemelt figyelmet fordít a kollégák szakmai képzésére, ami a korábban említett – a gyártói fejlesztések eredményeként piacra kerülő – új termékek sikeres, szakmai alapon való értékesítése végett is elengedhetetlen.
Vagyis a vevőknek a munkaerő költségének növekedését vagy a fejlesztést szolgáló beruházások árát kell megfizetniük, esetleg mindkettőt. Megállíthatatlan a drágulás?
Alapvetően a hirtelen megugrott keresletre, az ezáltal kialakuló keresleti piacra nem voltak felkészülve a gyártók, ezért termékhiányos időszakok alakultak ki, amelyek magukkal hoztak egy erőteljesebb áremelkedést, amit még tovább fokozott a forint gyengülése és a gyártási költségek, köztük az alapanyag és a munkabérek növekedése. A 2020-as évben további áremelkedés prognosztizálható, viszont a mértéke alacsonyabbra tehető, mint a korábbi években, mivel a gyártói oldal kapacitásfejlesztései és a lassuló piac következtében hosszú évek évek óta először újra egyensúlyba kerülhet a kereslet-kínálat.
A teljes interjú a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható
