Az IKEA kísérlete az üzleteket alaprajzának megváltoztatására arra az eredményre jutott, hogy a vásárlók igénylik a cég tervezte útvonalat az önállóság helyett. A svéd bútorkereskedő több belvárosi kisebb üzletet is létrehozott, amelyekben
nem kell több berendezett helységen végigzarándokolni, hogy megvegyünk egyetlen terméket, hanem a hagyományos boltokhoz hasonlóan mehetünk bármerre, de a vásárlók tetszését ez nem nyerte el.
A belvárosi, főként kisebb lakások berendezését segítő üzletek a világ számos pontján nyíltak, és az irodai dolgozókat, illetve az impulzusvásárlókat célozták meg, akik csak beugranak egy-két dologért. Azonban Tolga Öncü, az amerikai IKEA-kat üzemeltető Ingka Group kiskereskedelmi vezetője szerint a felmérések és vásárlói interjúk alapján sokan a kisebb üzletekben is igénylik, hogy a cég fogja a kezüket, és vezesse őket az üzletben – írja a The Wall Street Journal.
Ezért aztán a svéd vállalkozás le is tett az ötletről, és újratervezte belvárosi üzleteinek elrendezését, hogy azok a hagyományos boltjaihoz hasonlítsanak. Öncü szerint
hiába gondolták azt, hogy a kisebb üzletekben a fogyasztók mindent megtalálnak, a visszajelzések szerint a vásárlók a kisebb helyszíneket is nagynak találják, ahol iránymutatásra van szükségük.
A vállalkozás nem kívánt részleteket elárulni a szabad utas üzletei forgalmáról, ám annak első boltjait bezárta Madridban, Varsóban és Sanghajban is, ahogy az első amerikai belvárosi helyiség sem üzemel már a New York-i Queensben, noha két évig sem működött.
Öncü szerint ennek az az oka, hogy akik csak egy dolgot szeretnének vásárolni, azok inkább az online utat választják, ám ha felkeresik a boltot, arra várnak, hogy találkozzanak azokkal a termékekkel, amelyeknek a megvétele korábban merült fel bennük, ám időközben feledésbe merült.
Az IKEA 1953-ban nyitotta meg az első boltját a svédországi Almhultban, és 1965-ben a több mint 45 ezer négyzetméteres, a New York-i Guggenheim múzeum felépítését alapul vevő stockholmi üzlet is megnyílt, amely aztán világszerte inspirációként szolgált a bolyongós boltok számára.
A bemutatótermek során átvezető alaprajzot eredetileg arra tervezték, hogy reprodukálják a cég katalógusát a fogyasztóknak, ám az nem nyerte el mindenki tetszését.
Vannak, akik szerint így túl sokáig tart a vásárlás, mások szerint pedig az útvonal túl bonyolult, és inkább egy csapdára emlékeztet.
Az IKEA igyekezett többféleképpen is orvosolni a problémát az évek során, változó sikerrel.
A vállalat a nemzetközi terjeszkedése kezdetén bevezette a rövidített útvonalakat, a vásárlók kihagyhatják a számukra nem releváns részeket és Öncü szerint ezt a fogyasztók jól is fogadták. Azonban amikor ezeket kiszélesítették, mintha alternatív útvonalak lennének, a visszajelzés már kevésbé volt pozitív, ezért a cég visszatért a keskenyebb ösvényekhez.
Az IKEA az ügyfél-elégedettségi vizsgálatok alapján jött rá a hibára, és válaszként bécsi és párizsi üzletében visszahozta a labirintust, ezután a forgalom is nőtt ezekben a boltokban. A labirintus nélküli boltok ugyanakkor megerősítették az IKEA elképzelését, amely szerint
az emberek többet vásárolnak, ha több mindent mutatnak meg nekik. Ezért is van, hogy a svéd cég üzleteiből az emberek úgy jönnek ki, hogy többet vásároltak, mint amit terveztek.
