Luxusipar: hogyan zsebelhető be ötvenszeres profit egy Dior-táskán?
Egy évre bírósági felügyelet alá helyezte a francia luxusipar ékköve, az LVMH Moet Hennessy Louis Vuitton egyik olaszországi leányvállalatát a milánói törvényszék határozatával. A Manufactures Dior – a Dior márkájú kézitáskákat az LVMH számára gyártó – vállalatról beigazolódott, hogy olyan kínai tulajdonban lévő alvállalkozókkal dolgoztat, amelyek vállalhatatlan körülmények között dolgoztatják a munkásaikat.
Hogy konkrétan ez mit takar, annak egyes részleteit a Reuters birtokába került bírósági dokumentumban fejtették ki, a lényeg, hogy a munkások 0–24 órás rendelkezésre állásban voltak, ennek megfelelően robotoltak nap mint nap.
Luxusipar – mindennapos a kizsákmányolás
A 34 oldalas anyagból kiderült: dolgozóikat arra kényszerítették, hogy a munkahelyen aludjanak. Az áramfogyasztást naplózó adatok folyamatos, éjjel-nappali termelési ciklusokat mutattak, még az ünnepnapokat is végigdolgoztatták a munkásokkal.
Emellett munkavédelmi veszélynek is kitették őket azzal, hogy a gyorsabb munkavégzés érdekében egyes biztonsági berendezéseket eltávolítottak a gépekről, illetve inaktiválták a védelmi rendszereket.
Az európai hangzású kínai alvállalkozók, így
- a Pelletteria Elisabetta Yang Srl.,
- a New Leather Italy Srl.,
- az AZ Operations Srl.
- és az Albertario Milano Srl.
kapcsán március–áprilisban lefolytatott „Dior” fedőnevű rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy az általuk Milánó környéki műhelyekben dolgoztatott 32 alkalmazott közül ketten illegális bevándorlók voltak, míg heten feketén, a szükséges dokumentumok nélkül dolgoztak.
Ötvenszeres haszon egy Dior-táskán
A munkások olyan higiéniai és egészségügyi körülmények között éltek és dolgoztak, amelyek az etikus követelmények minimumát sem érik el – jegyzi meg a bírósági dokumentum.
A felfüggesztés ideje alatt a munkavégzés folytatódhat, azt az intézkedés nem érinti. A Manufactures Dior 127 milliárd euró piaci értékű anyacége, a Christian Dior révén kapcsolódik az LVMH-hoz.
A munkások sanyargatásának, kizsákmányolásának eredményeként egy általuk gyártott Dior táskáért mindössze 53 eurót számított fel az alvállalkozó, miközben a termék bolti ára 2600 euró volt
– azaz ötvenszeres profitot tudnak rajta kaszálni a franciák. Mindezt az Arnault família tudomásával, vagy ami ugyanolyan rossz, a tudomása nélkül.
Szemet hunytak a tulajdonosok?
A Christian Diort Európa leggazdagabb embere, az LVMH-t birtokló Bernard Arnault legidősebb lánya, Délphine Arnault vezeti. A bíróság megállapította, hogy a Dior éveken át nem ellenőrizte beszállítóinál sem a munkakörülményeket, sem azok technikai felkészültségét a rájuk bízott munka elvégzéséhez.
A Diort ezért büntetőjogi felelősség nem terheli, a vele szerződött alvállalkozó cégek tulajdonosai ellen viszont a milánói ügyészség nyomozást folytat a munkavállalók kizsákmányolása és az illegális foglalkoztatás miatt.
Hasonló szégyen nemrég az Armanival is megesett, hozzájuk is bírósági megbízottat rendeltek ki még áprilisban, mert a 89 éves Giorgio Armani divatdiktátor fennhatósága alá tartozó cég vétkes módon elmulasztotta beszállítói és alvállalkozói ellenőrzését.
Armani azzal védekezett, hogy mindig is maximálisan törekedett beszállítói láncának megfelelő és rendszeres ellenőrzésére, a visszaélések minimalizálására – de ezt a bíróság nem így látta.
Súlyos a helyzet az olasz luxusiparban
Az ügyészség rendszerszintű visszaélések sorozatával találkozik munkája során, a magasabb profitra való törekvés az olaszországi gyártókapacitással rendelkező divatcégek körében meg nem engedett eszközök alkalmazásához vezet.
A Bain & Co. tanácsadó cég számításai szerint Olaszországban több ezer kis manufaktúra működik, amelyek a globális luxuscikkgyártás 50-55 százalékát fedik le. A kínai alvállalkozók toscanai betelepülése is régóta zajló folyamat, ők jellemzően a bőrfeldolgozásban és textilgyártásban, valamint a varrásban mozognak otthonosan – és ami szintén rendkívül fontos: olcsón.
