Túl olcsón adják a súlycsökkentőket a brit patikák, Párizsból és Amerikából is jönnek a gyógyszerturisták

Nem finomkodott Dave Ricks, az amerikai Eli Lilly gyógyszergyártó vezérigazgatója, amikor nemes egyszerűséggel Európa legrosszabb gyógyszerár-politikáját folytató országként azonosította az Egyesült Királyságot a Financial Timesnak adott interjújában. Szerinte azzal, hogy mélyen nyomott gyógyszerárakat engedélyeznek, gyakorlatilag magukkal tolnak ki, mert a gyártóknak gazdaságilag sem lesz érdekük az egyébként igen nagy felvevőképességű brit piac ellátása, a társadalom, benne a növekvő számú rászorulttal, pedig nem jut majd hozzá a legkorszerűbb és leghatékonyabb új készítményekhez, mert a forgalmazásuk nem lesz rentábilis. 

Ezeknek a fejlesztési költségeit pedig a társaságoknak valahogy ki kell termelniük. Sőt, többszörösen is, mert jó, ha tíz potenciális fejlesztésből egyetlen olyan lesz, amely a többire feleslegesen költött pénzt visszahozza. Járulékos veszteség Ricks szerint az is, hogy a gyógyszergyártók a szigorúan szabályozott környezet és a kérdéses megtérülés miatt fejlesztéseiket a szigetország határain kívül valósítják meg. 

Többen is visszamondták beruházásaikat a brit szabályozás miatt

Az Eli Lilly például keddi bejelentése szerint Houstonban építi meg 6,5 milliárd dolláros új gyógyszergyárát, noha azt nem állítja, hogy eredetileg a briteknél valósította volna meg. Nemrég a visszavonulás mellett döntött a brit-svéd

• AstraZeneca
• és a Merck is.

Az előbbi felfüggesztette a cambridge-i kutatóbázisának fejlesztésére kidolgozott 200 millió fontos beruházását, az utóbbi pedig bezárja londoni kutatás-fejlesztési központját, indokként a „kihívásokkal teli üzleti környezetet” megjelölve. A kihívást a gyakorlatban a brit egészségügy finanszírozásában meglévő, a gyógyszergyártók számára hátrányos szabályozás jelenti. 

Az Eli Lilly vezére két fő problematikus pontot jelölt meg, amelyek miatt az ország búcsút inthet a legkorszerűbb gyógyszerek alkalmazásának. A mesterségesen alacsonyan megállapított árakat és azt a visszatérítési rendszert, amelynek keretében a cégek a forgalmuk alapján a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, azaz az NHS számára jutalékot fizetnek. 

A kormány, az NHS és a gyógyszeripar szereplői által korábban elfogadott visszatérítési rendszer (Voluntary Scheme for Branded Medicines Pricing, Access and Growth, VPAG) céljai ugyanakkor méltányolandók, hiszen a pénzt a betegek ellátásának javítására, az NHS gyógyszerszámlájának enyhítésére és az élettudományi iparág szakmai támogatására használják fel. 

A VPAG-ról rendszeresen egyeztetnek az érintettek, de médiabeszámolók szerint ezeken most egy ideje patthelyzet alakult ki, épp a visszaosztási feltételek mentén térnek el merőben az álláspontok.

Ricks szerint tarthatatlan, hogy Nagy-Britannia kevesebbet fizet a gyógyszerekért, mint más fejlett országok, ráadásul ez után még tartja is a markát a jutalékért. Ez számukra kettős terhelést jelent, amit végső soron a brit betegek gyógyszerellátása szenvedhet meg. A Bristol Myers Squibb például azzal fenyegetőzik, hogy ha nem lesz normális árazás, akkor a skizofrénia kezelésére használt új gyógyszerét be sem vezeti a brit piacra.

A gyártók a VPAG-rendszerbe való befizetést külön sérelmezik, vélhetően ha ennek az enyhítését vagy eltörlését elérnek, azzal nagyot javulna a helyzet.

– mutatott rá a helyzet fonákjára Dave Ricks. A kormányzat az ügyben a kompromisszumkészségét hangoztatja, de nyilvánvaló, hogy egy ilyen bevételi forrásról nem szívesen mond le.

Az Eli Lilly már érzékeltette is, hogy más formában is nyomást tud helyezni a londoni kormányra. Augusztusban ideiglenesen felfüggesztette a Mounjaro nevű sztártermékének forgalmazását brit földön, a súlycsökkentő készítményt ugyanis túl olcsón kellett árulnia, s jobban járt azzal, hogy az ide szánt szállítmányokat más piacokon, emelt áron értékesíthette. 

Ricks szerint az nem normális, hogy Párizsból vonatozzanak át Londonba az emberek, hogy olcsón szerezhessék be a Mounjaro-dózisukat. Ezért 170 százalékkal meg is emelték a súlycsökkentőjük árát a magánforgalmazásban, a 330 fontos (444 dollár) dózis kifizetése már sok nem támogatott páciensnek súlyos érvágást jelent. 

Trump ígéri, hogy megleckézteti a gyógyszergyártókat

Az Eli Lilly az Egyesült Államokban még magasan tudja tartani az árait, de ez sem tart sokáig, hiszen Donald Trump hétfőn újra árcsökkentésre szólította fel a szektor szereplőit, azt szeretné elérni, hogy a fejlett országok átlagára szállítsák le áraikat. 

Trump a súlycsökkentő kúrák költségét is kipécézte, mint mondta, számos kövér barátja van, akik odahaza 1200-1300 dollárt fizetnek egy kúráért, de egyre többen közülük átruccannak Londonba, és 88 dollárért megkapják ugyanazt. 

Őt ismerve a radikális lépésekre készülhet a gyógyszeripar, s nem a brit szabályozási anomália lesz majd a legnagyobb gondjuk.