A háború okozta sokk után most más baj van a magyar árampiacon
Tavaly többnyire visszatértek a 2021-es áramárak Európában – mutatta ki a múlt évre vonatkozó elemzésében a REKK kutató főmunkatársa, Mezősi András. A legfontosabb termék, a zsinóráram (baseload) megawattóránkéni hazai átlagára 107 euró volt, míg 2022-ben ennek a kétszerese, 272 euró, a bázisnak tekintett 2021-ben pedig 114 euró. A zsinóráram azért a legfontosabb, mert folyamatosan, nagy mennyiségben és jó minőségben hozzáférhető.
Nyugaton jobban esett az áram ára
Az elemzésben közölt Európa-térképen Magyarországhoz hasonlóan a többi ország színezése is fakult a 2023-ra a 2022-eshez képest, az ábrán ugyanis a sötétebb piros szín jelzi a magasabb áramárat. Leolvasható az is, hogy az árampiaci válság évében (2022-ben) a pokol Európa keleti, délkeleti részén szabadult el jobban, a prímet Olaszország vitte 304 eurós árral. Ebben a térségben tavaly nem estek olyan alacsonyra az áramárak, mint tőlünk nyugatabbra. Tizenhárom országban – például Spanyolországban, Németországban, a skandináv, de még a balti térségben is – olcsóbban mérték a zsinóráramot, mint Magyarországon.
A visszarendeződéssel egy időben Magyarországon is megszaporodtak azok az órák, amelyekben az áram termelője még fizetett is a vevőjének azért, hogy vigye a termékét.
Ilyen úgynevezett negatív órából Finnországban volt a legtöbb (536 óra), utána Svédország (409 óra), Németország és Luxemburg (375-375 óra) következett. Ehhez képest a hazai 93 óra szerénynek tűnik, de ahhoz azonban bőven elég, hogy meg kelljen kongatni a vészharangot. „Tavaly a fenntarthatóság érdekében nagy szolgálatot tevő naperőművek miatt 74 olyan nap volt az országban, amelyen negatív volt a tőzsdén az áram ára, az idén már túl vagyunk a száz napon” – erre Lantos Csaba energiaügyi miniszter mutatott rá a napokban Bükkábrányban egy olyan létesítmény átadásán, amely kapcsolódik a feleslegben tárolt áram tárolásához.
Nincs helye kacsának az árampiacon
Az árampiaci kereslet és kínálat szétcsúszását mutató görbe kacsa alakú, a mélypontja (a kacsa hasa) a túltermeléses időszakra esik. „A kacsagörbe egy tünet, amely azt mutatja, hogy a magyar megújuló termelés belső struktúrája nem tökéletes” – magyarázta a Világgazdaságnak Balogh József energiapiaci szakértő, aki erről korábban már részletesen írt a lapunkban. Mostani válasza szerint a hagyományos európai megújulók (RES) között a legfontosabb a víz, utána a szél következik, és csak ezután a nap. Magyarországon viszont a napenergia szerepe egyedül nagyobb, mint az összes többi RES-é együtt.
A kacsagörbe és a negatív árak pontosan azt mutatják, hogy most nem kell több napelem, inkább a szélre és a geotermikus energiára (nem időjárás-függő) kellene figyelni.
Emiatt – mutat rá – nem szerencsés a most meghirdetett Napenergia Plusz Program.
Külön szomorúnak nevezte, hogy a többször beígért szélerőműprogram például az uniós RRF vállalásban még mindig csak terv, hosszú évekre a valóságtól. Itt és most kell döntéseket kell hozni a nem napelem RES-kapacitások felfuttatására,
- amíg a napelem-kivitelezők nincsenek kifizetve,
- amikor korábban megépített háztartási méretű napelemek nem működnek, mert az inverter lekapcsolja őket napközben (a hálózat nem bírja a terhelést),
- és amikor a HUPX-en a negatív órák száma folyamatosan emelkedik.
Elemzésében a REKK kutatója is kitért a napelemek térnyerésére. Tavaly rekordnagyságú, összesen 55 gigawattnyi ilyen új kapacitást helyeztek üzembe, ez közel 40 százalékos növekedés volt. (A Paksi Atomerőmű áramtermelő kapacitása 2 gigawatt.) A legnagyobb európai napenergia-termelő Németország és Spanyolország volt, a két új feltörekvő Lengyelország és Hollandia, de 45 százalékos bővülésével Magyarország is benne volt a top tízben.
A tavalyi európai szélerőmű-telepítések kissé estek, a prímet ebben a szegmensben is Németország vitte, míg
Magyarország egyetlen szélkerékkel sem járult hozzá a megújuló alapú termelés növeléséhez.
Összességében – mutatta ki Mezősi András – a 2030-ra kitűzött uniós naperőmű-telepítési célok teljesülhetnek, a szélerőművek esetében viszont túl optimistának tűnnek.
Kevesebb áram kellett, más összetételben
A múlt évben több mint húszéves mélypontra esett az európai villamosenergia-felhasználás. Az előzmények és az okok között szerepel a koronavírus-járvány és a magas áramárak hatása. Ám az elmúlt másfél évtizedben egyébként sem nőtt trendszerűen a villamosenergia fogyasztása az EU27-ben. Közben változott az áramtermelés forrás szerinti összetétele is:
- A megújulók töretlenül fejlődtek,
- A szén háttérbe szorult,
- A gázalapú termelés 2019 óta esik, 2023-ban kiemelt mértékben, Magyarországon is.
A hazai energiatermelő mixben is jelentősen esett a fosszilis alapú energiahordozók súlya, és kisebb lett a nettó import. A nagyerőművek kihasználtsága erősen csökkent, kivétel a nukleáris alapú, paksi és a gázalapú gönyűi létesítmény volt, ezek termelése magas szinten stagnált. A lignitalapú mátrai áramtermelés folyamatosan esik, a magas áramárak ellenére is.
A régióban csak Lengyelországban volt drágább az áram, mint Magyarországon.
Közben a hagyományosan olcsóbb német, cseh, osztrák és szlovák piacok árai tendenciózusan közelítenek a magyarországiakhoz.
Nagyon szórtak a hazai kiskereskedelmi áramárak
A kiskereskedelmi ár a régióban a háztartások számára Magyarországon volt a legalacsonyabb. Viszont a kisfogyasztók (500–2000 megawattórás éves felhasználás) az uniós átlagnál 47 százalékkal, a nagyfogyasztók 54 százalékkal drágábban jutottak villamos energiához.
A kiskereskedelmi árszerkezetben a lakosság számára rendkívül alacsony az energiadíj mértéke – magának az áramnak az ára –, de a hálózati díj is az uniós átlag alatt volt. Az ipari felhasználók viszont az egyik legmagasabb energiadíjat és a legmagasabb hálózati díjat fizették. Az adók és a hálózati díjat együttes mértéke alapján is jelentősen drágább Magyarország az EU-nál.
