Agyoncenzúrázták Roald Dahl könyveit, de a botrány miatt újra kiadják őket

Kénytelen lesz újra kiadni Roald Dahl, az elképesztő meséiről híres író könyveit a Penguin Random House csoport brit ifjúsági könyvkiadója, a Puffin UK, miután botrányt kavart, hogy az író műveit a politikai korrektség okán cenzúrázták, mégpedig nem is kicsit – írta a The Telegraph.

Augustus Gloop már nem kövér, Mrs Twit nem félelmetesen ronda, az umpa-lumpák pedig gendersemlegesek lettek Roald Dahl közkedvelt meséinek új kiadásaiban – számolt be róla a múlt héten a The Telegraph. 

A kiadó olyan részleteket szedett ki a szövegekből, mégpedig nem elvétve, hanem százával, amelyek Dahl írásainak az egyediségét adták, olyan színes leírásokat, amelyek hiányában a szereplők az eredetinél kevésbé groteszkké változtak – írta a brit lap. A Puffin indoklása szerint azért béklyózták meg Dahl nyelvezetét, hogy a könyveket „mindenki tovább élvezhesse ma is”, azaz szerintük a történetek a modern kor emelkedettebb sztenderdjeihez viszonyítva részben elavulttá váltak, amin javítaniuk kellett Dahl és az olvasók érdekében.

A pót-Dahlok nem elégedtek meg azzal, hogy bizonyos jelzőket kiszedtek, vagy az umpa-lumpákat hím nemű helyett gendersemlegessé változtatták, hanem  még magyarázó részleteket is beleírtak a sztorikba. A Boszorkányok megmodernített kiadásában például hozzátettek egy magyarázatot arról, hogy bár az eredeti szerző, Roald Dahl állítása szerint a boszorkányok a parókájuk alatt kopaszok, „számos ok lehet, amely miatt nők parókát viselnek, és bizonnyal semmi baj sincs ezzel”.

Még rigmusokat is átírtak a szövegekben, például eltűnik az, hogy az egyik szereplő borzalmasan kövér volt. A javítások megmagyarázhatók a politikai korrektség sztenderdjeivel, ugyanakkor gyakran meghökkentő mélységben formálják át az eredeti szöveget, és a politikai korrektségben (PC) kevésbé járatos olvasó elsőre nem is értené őket (ha ugyan tudná, hogy az eredeti más volt). 

A „fiúk és lányok” szövegrész például átalakult „gyerekekké”.  Kulturális utalások is transzformáción mennek át a reformkiadásokban: például az egyik szereplő, Matilda Jane Austent olvas, nem a PC-kánonból kizuhanóban lévő Rudyard Kiplinget. 

A „fekete” és a „fehér” szavakat irtották a cenzorok, a szereplők már nem fehérednek el a félelemtől, a Nagy Barátságos Óriás pedig nem viselhet fekete köpenyt.

Összehasonlító vizsgálatot az olvasók ezután sem végezhetnek, legföljebb a különböző kiadásokat bogarászva, de az összehasonlító elemzés megéri, hiszen kiváló betekintést nyújt a PC-cenzorok gondolkodásába. Az új, cenzúrázott kiadásokat követően a Puffin közlése szerint most kiadják a Roald Dahl Klasszikus Gyűjteményt, hogy nyomtatásban tartsák a klasszikus, tehát a cenzúrázatlan szövegeket.

A kiadóra és az általa képviselt „woke” aktivizmusra irdatlan mennyiségű kritika zúdult a Dahl-művek átírása miatt.

A kiadó közölte, hogy figyelt a vitára, és megértette, hogy léteznek „nagyon valós kérdések azt illetően, hogyan lehet a történeteket relevánsnak megtartani az új generációk számára”. Ez nem tűnik bocsánatkérésnek az írói szövegek cenzúrázásáért: választást adnak az olvasóknak, hogy eredeti, vagy megszelídített formájukban olvassák a Dahl-sztorikat.

A Roald Dahl Story Company egyébként, amely akkor még a Dahl család ellenőrzése alatt volt, hozzájárult az írások 2020-ban kezdődött átírásához, hogy azok senkit se sértsenek. Roald Dahl 1990-ben halt meg, és a 20. század legnagyobb meseírói közt emlegetik. Számos műve jelent meg magyarul, fordítói többek közt Borbás Mária és Nagy Sándor voltak.