A hét egyik legjelentősebb világpolitikai eseménye Hszi Csin-ping elnök látogatása Franciaországba, Magyarországra és Szerbiába. Szinte bármelyik mutatót nézzük, az óriás látogatása ez a törpékhez, a World of Statistics azonban talált olyat, amiben mindhárom európai ország Kína előtt jár.
Az elemzések szerint a más európai államokhoz képest az ázsiai óriással barátibb kapcsolatokat ápoló országokba abból a célból látogat az elnök, hogy meggyőzze Európát: jobban jönnek ki, ha a világhatalmi vetélytárs Egyesült Államok nyomása sem távolodnak el Pekingtől a gazdasági és politikai kapcsolatokban.
Különösen fontos Európa számára ragaszkodni az elvhez, hogy a Kína–Európa kapcsolat nem válik egy harmadik fél célpontjává, és nem is veti alá vagy ellenőrzi egy harmadik fél
– írta szerkesztőségi cikkében a Kínát uraló Kommunista Párt kontrollálta Global Times, világos utalással Washingtonra.
A GDP-ben nyomasztó a kínai előny
Népességben Kína négyszeresen veri a teljes Európai Uniót, és GDP-ben is gyorsuló ütemben hagyja maga mögött. A Worldometer adatai szerint 2022-ben 17 963 milliárd dollárt tett ki a kínai GDP, és ezzel második volt az amerikai 25 463 milliárd mögött (vásárlóerő-paritás alapján végzett számítások szerint pedig már meg is előzték az USA-t).
A 2022-ben 2783 milliárd dolláros francia GDP eltörpül a kínai mellett, és még inkább a 179 milliárdos magyar, illetve a 64 milliárdos szerb. Amikor Emmanuel Macron elnök hétfőn Párizsban fogadta Hszit, egy olyan ország első vezetőjét üdvözölhetett, amely a franciához képest hat-hétszeres gazdasági túlsúlyt képvisel – és a különbség növekszik.
Igaz, az oldalán ott volt Ursula von der Leyen, az Európa Bizottság elnöke is, aki beszédében kiemelte: óriási volumenű, napi 2,3 milliárd euró értékű az EU külkereskedelmi forgalma Kínával (ugyanakkor a kínai aggodalmakra nem rácáfolva kijelentette azt is, hogy a kapcsolatokat állami beavatkozás, a piaci hozzáférés egyenlőtlenségei és túl erős függési viszonyok terhelik).
Hszi Csin-ping látogatása a következő 100 évre meghatározhatja Magyarország fejlődésének irányátSzerdán érkezik hazánkba a kínai elnök. Hszi Csin-ping európai útja során mindössze két uniós országba látogat el, Magyarország mellett Franciaországba. Szijjártó Péter egy sajtótájékoztatón beszélt azokról a témákról, amikről a kínai elnökkel egyeztetnek majd Budapesten. Hszi Csin-ping és delegációja 16 megállapodást biztos aláír a magyar kormánnyal és további lehetőségekről is zajlik majd a tárgyalás. |
Amiben még mindig jobbak vagyunk
Az utóbbi években egyre többet hangoztatott uniós félelmek kettősek: ha Európa elfordul Kínától, a külkereskedelemben hatalmas lehetőségeket veszíthet el, ha pedig használ Hszi mosolydiplomáciája, a nyomasztó fölényű amerikai testvér mellé kaphat még egye másikat is.
Üdítő lehet, hogy még mindig vannak olyan mutatók, amelyekben az 1,4 milliárdos népességű és szerepét egyre több területen növelő Kína még mindig mögöttünk van. A World of Statistics közösségi oldal például talált egy olyan mutatót, amelyben a három meglátogatott európai ország még mindig megelőzi az egyébként erősen nyomuló Kínát, ebben a sorrendben: több magyar, szerb és francia sakk nagymester van, mint kínai.
Persze, tudjuk, az erőviszonyok a sportokban még akkor is képesek átalakulni, ha egy-egy adott ország semmin sem javít: emlékezhetünk rá, hogy a sakknál maradva a magyar Rapport Richárd „átigazolt” Romániához (ha az állampolgárságot nem is fogadta el), vagy Kínánál maradva hogyan veszítettük el a korcsolyázó Liu-testvéreket.
Egyébként, még mindig a sportnál: a Hszi elnök európai programjában szereplő három ország az elnyert olimpiai érmek számát tekintve sem áll olyan rosszul Kínához mérve, mint a GDP-ben. A franciák éppenséggel több érmet, 1069-et szereztek, mint a kínaiak (900), és a népességben Kínához képest törpe Magyarország sincsen nagyon messze 601 érmével. (A szerbek 33-nál járnak.) Hamarosan megláthatjuk a párizsi olimpián, növekszik-e a különbség.
A GDP-ben minden bizonnyal növekszik, hiszen Kína önmagához képest mérsékelt, 5 százalékos gazdasági növekedésre számít idén, miközben Európa továbbra is az ukrajnai háború hatásaival és a hatalmas tavalyi-tavalyelőtti inflációs hullám utóhatásaival küszködik.
