A lakhatási válság alatt számos, az egyén életét meghatározó tényező érthető, nem definiálható olyan általánosan elfogadott módon, mint például a gazdasági válság, ahol a GDP legalább két egymást követő negyedévben visszaesést mutat – mondta lapunk megkeresésére Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője.

Kallus György / Világgazdaság,
körfolyosó, régi építésű, bérlakás,
A lakhatási válság viszonyítás kérdése is, mert amelyik lakás az egyik ember számára (már) nem megfelelő, más szívesen lakna ugyanakkorában.
Fotó: Kallus György / Világgazdaság

Kifejtette, ha valakinek nem kielégítők a lakhatási körülményei, az ő szempontjából ez jelenthet válságot, míg más ugyanolyan adottságú, méretű ingatlannak is örülne, mint amelyik (már) nem megfelelő az adott egyén számára – magyarázta. Így bár a hazai állomány számát, kihasználtságát és a saját tulajdonú ingatlanok 90 százalék feletti arányát tekintve nincs szó lakhatási válságról, a lakhatási viszonyokon van mit javítani, mivel a hazai lakásállomány háromnegyede energetikai szempontból korszerűtlennek tekinthető – húzta alá a szakértő. Megjegyezte, az összes lakóingatlant nem lehet korszerűvé tenni, azonban az arányokon szükséges és kell is javítani, főleg a jelenlegi energiakrízis miatt. Ugyanis már egy minimális energiahatékonyság-növeléssel csökkenthető a rezsiszámla, pontosabban ha valaki az átlagfogyasztás közelében van, könnyebben tudja azt elérni, ha pedig felette, akkor jelentősebb megtakarítást érhet el.

Balogh László rámutatott, Magyarországon a saját tulajdonú ingatlanok aránya 90 százalék felett van – nem mellesleg az ingatlan mind saját tulajdonként, mind pedig a teljes 4,5 milliós lakásállományt átlagáron felszorozva jelentős értéket képvisel. Tény ugyanakkor, hogy a hazai állomány 12 százalékát nem lakják, illetve nem lakhatás céljára használják. A szakember elmondta, a vonatkozó 2016-os KSH-statisztika a kettőt együtt kezeli, a nem lakhatás céljára használtak közé tartoznak például a lakásokból kialakított magánorvosi rendelők, (ügyvédi) irodák, jellemzően olyan környéken, ahol lakhatási célra is lenne igény, míg a ténylegesen üres házak olyan helyen, helységekben, környéken találhatók, ahová nem szívesen költöznek az emberek, netán elnéptelenedő települések.

A legtöbb lakatlan vagy nem lakhatási célú ingatlan Budapesten, Somogy megyében és Nógrádban található. Budapesten a már említett egyéb funkciójú hasznosítás miatt „esnek ki” akár kiadható, lakható lakások, Somogy megyében pedig sok (balatoni) nyaralóövezet található (a hétvégi házak szintén nem szolgálnak állandó lakhatási célokat), Nógrád megye pedig tipikusan az a régió, ahol a lakhatási körülményeket nem ingatlanszinten, hanem például munkahelyteremtéssel, célzott módon lehet(ne) orvosolni, míg egy nagyváros kihívásai teljesen mások, jobbára van elegendő munkahely.

Ami a demográfiát illeti, Balogh László a lakosságmozgásra, illetve az állami támogatások szerepére is felhívta a figyelmet. Az országon belüli mozgásról az látható, hogy a költözők több mint fele ugyanazon településen marad, kétharmaduk pedig a megyét nem hagyja el, és vagy hatvan kilométeres körzeten belül marad. A lakásfelújítási támogatás, a CSOK, az 5 százalékos lakásáfa (főleg kombinálva) egyaránt a lakhatási minőség javítását célozzák, sokan így tudnak, tudtak korszerűbb, nagyobb otthonba költözni vagy renoválni. Balogh László rámutatott, a falusi CSOK megfékezte az elnéptelenedést, a támogatások népszerűsége jól mutatja a támogatás célzottságát, sikerét.