A szemétadó jelenthet megoldást

A gazdaság fejlődésével arányban nem csak az egy főre eső GDP, hanem a fajlagos hulladéktermelés is erősen növekedni kezdett Dániában, felülmúlva e tekintetben több szomszédos fejlett ország mutatóit. Eközben a meglehetősen kis területű országban a 80-as években egyre-másra kezdtek megtelni a hulladéklerakók, és mind erősebb tiltakozás indult a szemétégetők okozta légszennyezés miatt.



E probléma megoldására a kormány 1987. január 1-jével szemétkezelési adót vezetett be az országban. Ezt az adót a nem veszélyes hulladékok lerakására, tárolására és elégetésére, súly szerint vetették ki. A költségvetésbe áramló összegeket fiskális célokra -- a költségvetési hiány csökkentésére és/vagy az adóknak a munkavégzésről az erőforrások felhasználására történő átcsoportosítására -- használták fel.



A helyi önkormányzati szemétlerakókba szállított hulladékra tonnánként kivetett 40 dán koronás (körülbelül 5,8 dollár) adót 1990-ben kiterjesztették a magánkézben lévő lerakókra is, majd 1992-ben az adótételeket úgy módosították, hogy a szemétégetőbe kerülő hulladék után kevesebbet kelljen fizetni, mint a lerakókba véglegesen elhelyezett szemétért.



A rendszert 1997-ben tovább finomították, előnyben részesítve azokat a szemétégetőket, ahol az égetés kapcsán felszabaduló energiából hő mellett villamos áramot is termeltek. Jelenleg a lerakókba szállított szemét után 335 koronát (48,6 dollár), a csupán forró gőzt előállító égetőkbe juttatott hulladékért 260 koronát (37,7 dollár), míg az e mellett még villamos energiát is kibocsátó égetőkben kezelt szemét egy tonnájáért 210 koronát (30,45 dollár) kell fizetni.



A környezet védelmét szolgáló különadónak köszönhetően az önkormányzati és a magánkézben lévő lerakókba szállított szemét mennyisége számottevő mértékben lecsökkent országszerte. Az 1987 és 1997 közötti évtizedben a begyűjtött szemét és hulladék mennyisége a folyamatos gazdasági növekedés ellenére csaknem 26 százalékkal mérséklődött. A hulladék mennyiségi csökkenése mellett a háztartási, építési és ipari hulladékok másodlagos nyersanyagként történő felhasználása viszont jelentősen bővült. Az építési hulladékoknál e növekedés ugrásszerű -- 1991-től 1995-ig a 800 ezer tonnás bázisértékről indulva 1,6 millió tonna, tehát mintegy kétszeres mértékű -- volt. Ennél is impozánsabb a háztartási szerves hulladék komposztálása, amely az 1990-es 86 ezer tonnáról 1994-ben 500 ezer tonnára, tehát csaknem 580 százalékkal bővült.



A kedvező folyamatok kiteljesedésében az is közrejátszott, hogy időközben kötelezővé tették a hulladékok újrahasznosítását, megfelelően bővítve az ehhez szükséges átvevő-feldolgozó telepek hálózatát is.



A Dániában szerzett tapasztalatok Magyarországon is hasznosíthatók lennének a mind aggasztóbban tornyosuló hulladék kezelésében.



A szerző a Környezetvédelmi Minisztérium tanácsadója

Már nem annyira bűzlik a hulladék Dániában A gazdasági fellendülés mindenütt a világon együtt járt a hulladéktermelés növekedésével. Dániában egy évtized alatt a szemétadó kivetésével sikerült megfordítani a kedvezőtlen folyamatot. Ma már, a gazdasági fejlődés ellenére, csökken a lerakókban tárolt szemét mennyisége, és növekszik a hulladékok másodlagos nyersanyagként való felhasználása. Balogh Károly-->