Barroso engedett, de a lényeget megtartotta – kommentálták brüsszeli diplomaták a bizottság, a parlament és a tanács között a múlt héten aláírt „intézményközi megállapodást”.
Az intézmények egyezségére azért volt szükség, hogy megnyíljon az út (a még hátralévő második bolgár biztosjelölt szerdai meghallgatása után) a leendő új Barroso-bizottság jövő heti megszavazása előtt. Valójában az alku is meg az eredmény is abba az átfogóbb intézményi átrendeződésbe illeszkedik, amely a lisszaboni szerződés hatálybalépésével bekövetkezett, és el is tart még egy darabig.
Az EP legfőbb ambíciója mindig is hatáskörének szélesítése volt és maradt, mert csak így – ezek gyakorlásán keresztül – tudja demonstrálni tényleges befolyását az EU-ügyek menetére. Az új szerződés ugyan a legtöbbet talán éppen az EP-nek adta – több tucat bel- és igazságügyi téma esetében, továbbá a közös agrárpolitika és az éves büdzsé teljességének elfogadása kapcsán is joghatályos beleszólási jogot adott a testületnek –, de honatyák közül sokan úgy érezték, többet is elérhetnek. A bizottság, a tanács és a parlament közötti befolyásharc újabb állomása volt tehát, hogy az EP számos feltétel teljesüléséhez kötötte a február 9-i plenáris szavazás végkimenetelét.
A portugál bizottsági elnök láthatóan jól megtanulta az öt évvel ezelőtti leckét, amikor első bizottsági listáját viszsza kellett vonnia az EP nyomására. Akkor még figyelmen kívül hagyta a képviselők „akadékoskodását”, és később eszmélt, hogy itt veszíteni is lehet. Most már több követelésnek is elébe ment.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható
