- Ez a hét valóban tragikus volt. Szinte minden napra jutott egy olyan eset, ami megrázott, de a legemlékezetesebb talán az a hatalmas csalódás volt, amit a csapdába csalt vonat okozott. Amikor megláttam azt az apukát, akit a sínek között a feleségével és a pici babájukkal a karjában vertek a rendőrök, zokogtam. Ez egy lelketlen, hazug akció volt, amire szavam sincs. Nem értem, hogyan lehet bajban lévő emberek sorsával így játszani, ilyen cinikus módon viszonyulni hozzájuk, hogyan lehet kisgyerekeket, anyákat kitenni ilyen helyzetnek? Nem csoda, ha maguk a menekültek is egyre elkeseredettebbek és egyre jobban félnek. Bizonytalanság van körülöttük, teljes kiszámíthatatlanság és az ilyen események után egyre hiteltelenebbé válik minden a számukra, még mi is, akik segíteni akarunk rajtuk.
- Sokan gondolják, hogy a Migration Aid egy nemzetközi segélyszervezet, nem pedig egy civil, magyar kezdeményezés.
- A Migration Aid egy tíz hete megalakult, a semmiből kinőtt, szervezet nélküli közösségi kezdeményezés. Magánemberek adományaiból és munkájából működik. Korábban lehetett pénzt is adományozni, de ezt beszüntettük. Követőnk, támogatónk több ezer van, és a rendszeresen dolgozó önkéntes aktivistáink száma is háromszáz körüli ma már. Egy-egy jótékonysági akció során az a tapasztalat, hogy 8-10 hét alatt fullad ki a történet és kezdenek az emberek egyre fásultabbak lenni, mi tíz hét után ott tartunk, hogy adomány stopot kellett a héten hirdetnünk, mert csurig van a raktárunk és egyre többen jönnek, hogy segítsenek. A negatív, idegenellenes kampány sokakat megmozdít, működik egyfajta kompenzálás, hogy „de én nem ezt gondolom és tenni akarok valamit”. Amire legnagyobb szükségünk lenne, az egy új raktár és az, hogy a vidéki, határ menti városokban, valamint a Debrecen-Budapest útvonalon is legyenek aktivisták, mert szükség lenne rájuk.
- Mi az, amiben segít a Migration Aid?
- Az alapvető célunk az volt, hogy abban közreműködjünk, hogy a menedékkérők minél zökkenő mentesebben tovább tudjanak utazni. Fáradtak amikor megérkeznek, éhesek, a kiszáradás szélén lévő kisgyerekeket is juttatunk már orvoshoz. Étellel, itallal, kisebb egészségügyi ellátással, anyanyelvükre lefordított információkkal segítünk, és az is fontos, hogy az aktivistáink igyekeznek együttműködni a rendőrséggel és a hatóságokkal, amennyire csak hagyják és engedik. Egyre kevésbé, a napokban előbb kiderült, hogy nincs szükség a munkánkra, később pedig egyenesen azt mondták, mi is csak zavaró tényezők vagyunk és fokozzuk a gondokat.
- Az ön személyes története mi, hogyan került kapcsolatba ezzel a közösséggel?
- Akkor döntöttem el, hogy valamit cselekednem kell, amikor Lázár János nyilatkozatát hallottam arról, hogy Fótot újra meg kell nyitni, hogy elhelyezhessék azt a 200, szüleik által elhagyott gyereket, akik Magyarországon bolyonganak. Három gyerekem van, megrázott az információ, gondoltam jelentkezem, hogy befogadó lennék. Alapvetően is olyan a családunk, hogy ilyen helyzetekben nem kérdés, ha tudunk, teszünk valamit. A délszláv háború idején is laktak nálunk menekültek. Egyszerűen segíteni akartam és fel is hívtam a Bevándorlási Hivatalt, de ott közölték, hogy nem tudnak információval szolgálni, mert ez nem az ő hatáskörük. Addigra viszont éppen megalakult a csoport és csatlakoztam.
- Azóta mit változott a helyzet?
- Rengeteget. Az első pár napban mi kerestük a menekülteket. Az egész fővárosban úgy negyven-ötven csoport volt összesen. Szendvicset csináltunk, vizet, ruhát vittünk nekik a Keletihez meg a Kelenföldi pályaudvarhoz. Ma nap, mint nap több száz emberről kellene gondoskodnunk és azt sem tudjuk, meddig, mert ezek az emberek már nem tudnak Budapestről tovább menni és azt sem tudják mi vár rájuk.
- Azt olvastam, hogy civilek autós konvojt szerveznek vasárnapra, hogy átvigyék őket a határon. Mit szólt ehhez a hírhez?
- Azt, hogy emberileg megértem ezt a reakciót és annak a pártján állok, hogy az emberek szabadok lehessenek, de ez illegális. Hívtak bennünket is osztrák civilek hasonló ötletekkel, de azzal nem segítjük ezt a kaotikus helyzetet, ha tovább gerjesztjük a feszültségeket. Ugyanakkor azt gondolom, hogy be kéne látni a kormánynak és az európai döntéshozóknak is, hogy ez már egy rendkívüli helyzet és mint ilyen, nemcsak törvényes és korábban működő, hanem rendkívüli megoldásokat kíván.
- A héten Európa vezetői közösen is keresték a megoldást. Testközelből mit gondol, lenne ilyen?
- Nem tudom és nem is szeretném minden aspektusát átlátni és mérlegelni ennek a bonyolult problémának. Nekünk nem ez a dolgunk. Az azonban biztos, hogy már régen megszülethetett volna egy egyezség az érintett országok között, vagy akár csak egy háromoldalú megállapodás Ausztria, Németország és Magyarország között, ami rendezi ezt a helyzetet. De továbbmegyek, már az is rengeteget jelentene, ha ezeknek az embereknek valaki higgadtan, valami biztosat tudna mondani arról, mi lesz velük. A legrosszabb a kiszámíthatatlanság és ez már nem is egy válság, ha gyorsan nem történik valami, egyre inkább tragédiák felé sodródunk.
- Higgadt hang az valóban jó lenne, akár csak abban, hogy eligazodjon egy átlagember, mit tehet, és mit nem tehet. Felmerült, hogy akár ez is embercsempész lehet, aki menekülteket fogad be.
- Ha felebaráti szeretetből, együttérzésből ingyenesen és ideiglenesen szállást adunk a menekültként hazánkba érkező embereknek, ha ruhát, ételt és italt adunk, nem követünk el bűncselekményt. Ellenszolgáltatás nélkül, ez fontos. A jogi dolgokkal sem foglalkozunk, a Helsinki Bizottság viszont összeállított egy kisokost, a honlapjukon lehet tájékozódni erről.
- Azért a héten már az is tapasztalható volt, hogy a szélsőséges hangok is erősödnek. Ez, vagy az idegenellenesség mennyire érzékelhető terepen, mit tapasztalnak?
- Mindenhol vannak ostoba emberek, akik nem gondolkodnak, nem tájékozódnak, csak érzelmeik vannak. Voltak is kisebb összetűzések a Keletinél a zűrzavarban. Minél tehetetlenebbnek és kilátástalanabbnak érzik ezek a menedékkérők a helyzetüket, annál türelmetlenebbek, könnyebben ingerelhetők és annál nagyobb bennük a feszültség és az elszántság.
- Azt megtudtuk a héten, hogy a szírek más bánásmódban részesülnének. Az a nagyon sok ember, aki az elmúlt hetekben folyamatosan érkezik, honnan jön, az lehet tudni?
- Csak becslés a tapasztalataink alapján, úgy 40 százalék lehet a szír, a többiek afgánok és pakisztániak.
- Terjednek olyan információk, amelyek megosztják az embereket. Minden menekült drága okostelefonokkal futkos, eldobálják a konzerveket, amiket kapnak.
- Az okostelefon egy nélkülözhetetlen eszköz számukra, hiszen a kapcsolatot is annak a segítségével tudják legegyszerűbben tartani egymással, másrészt a térképeket is onnan használják, de van akinek pont ennyi maradt a korábbi életéből, egy féltett telefon, néhány fotóval. Ezek az emberek több ezer kilométert gyalogolnak, tájékozódniuk kell útközben. Másrészt jellemzően nem a legszegényebbek jönnek, hanem a középosztály, akik otthon is rendelkeztek ilyen eszközökkel. Nagyon sok közöttük a diplomás, tanult ember, akinek valaha volt egy működő normális egzisztenciája. A pazarlásra visszatérve, előfordul, hogy a kulturális különbségek, vagy vallási előírások miatt nem esznek meg bizonyos dolgokat, de ez is érthető. Sok ilyen butaság van, ami semmi másra nem jó, csak az indulatokat gerjeszti. Akik kijönnek érdeklődni, vagy segíteni, meg is lepődnek, hogy jé milyen a valóság?
1979 április 7-én született
1997-től BME vegyészmérnöknek kezdett tanulni, majd a Külkereskedelmi Főiskola PR-szakirányán végzett.
Saját fordítócégében dolgozik, műszaki fordításokkal foglalkozik.
Elvált, három gyermeke van.
- Az is városi legenda, hogy a menekültek többsége fiatal férfi?
- A többség családdal együtt indul el, akár mindenórás terhesen is. Láthattuk, több baba is született már nálunk. A fiatal férfiak általában afgánok vagy pakisztániak. Afganisztánban még Szíriánál is nagyobb a baj, hiszen évtizedek óta fegyveres konfliktusok vannak az országban. Ezek a nagyfiúk gyakran családfenntartók – a család összeadja, amije van, és útnak indítják őket, hogy rendszeresen pénzt küldjenek majd haza. Valahogy eljutnak Törökországba, Görögországba és jönnek végig a Balkánon. A céljuk, hogy eljussanak Németországba, Ausztriába vagy egy olyan országba, ahol jó pénzért dolgozhatnak, hiszen kötelezettségük van a családjuk felé. Ők az előőrs, egy lehetséges menekülési útvonal, a jövő a család számára.
- Abban is lehet igazság, hogy hordoz kockázatokat, ha ennyi ember, ellenőrizetlenül juthat át országhatárokon.
- Lehet ezen is vitatkozni, ahogy abban is lehet eltérő a felfogásunk, hogy Magyarország mennyire lehet befogadó és nyitott ország és a későbbi integráció esélyeiről is lehet gondolni sokfélét. Ami viszont nem vitás, hogy már itt van több ezer ember, csak a fővárosi tranzitzónákban több mint kétezren vannak. Ezzel a helyzettel pedig muszáj kezdeni valamit. Miért ne lehetne a lakosságot például arra ösztönözni, hogy fogadjon be gyerekeket? Ha változik odahaza a helyzet, akkor egy európai értékrenddel rendelkező menekültből nem lesz ellenség, vagy szélsőséges fundamentalista, amikor hazatér.
- Mire számítanak hosszabb távon, megoldódik ez a héten tapasztalt feszültség, vagy marad ez a rendkívüli áradat?
- Arra számítunk, hogy marad a mostani hatalmas hullám. Láthattuk a hírek között, hogy Damaszkuszt is elérte az ISIS, jósolható, hogy még többen el fognak onnan jönni. Ráadásul közeleg a rosszabb idő, amikor már nem lehet utcán, aluljárókban aludni, amikor az időjárással is küzdeni kell, arra számítunk tehát, hogy a helyzet fokozódik. Mielőbbi megoldás kellene, ez lenne mindenkinek az érdeke, mert jelenleg az látszik, hogy napról napra növekszik a feszültség és növekszik a hibák száma.
1979 április 7-én született
1997-től BME vegyészmérnöknek kezdett tanulni, majd a Külkereskedelmi Főiskola PR-szakirányán végzett.
Saját fordítócégében dolgozik, műszaki fordításokkal foglalkozik.
Elvált, három gyermeke van. -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.