A mesterséges intelligencia (MI) segítségével egyedi műalkotásokat és írásokat hozhatunk létre, bár pár hónapja ez még lehetetlennek tűnt. Hamarosan viszont ez ugyanolyan hétköznapi dolog lesz, mint a Google keresés, s bár sokan forradalminak tartják a technológiát, nem mindenki ért egyet a használatával.
Fotó: Shutterstock
A Szilícium-völgy időről időre megbolondul az új MI technológiákért. Pár éve a Meta (akkor még csak Facebook) és a Microsoft is chatbotok fejlesztésbe kezdett, amelyek az üzenetküldő platformokon keresztül úgy tudnak levelezni a felhasználókkal, mintha hús-vér emberek lennének. A Tesla rengeteg pénzt és energiát fektet bele az önvezető autókba és az Amazon automatizálná a raktárait. Ez csak néhány a tervek közül, de sok más technológia gyakorlatilag észrevétlenül része mindennapjainknak.
Pár hónappal ezelőtt a művészetet is elérte az MI-technológia, pedig sokáig mindenki azt hitte, hogy ez lehetetlen. Hiszen a valódi, egyedi alkotáshoz a gépeknek nincs lelke, nem?
Az MI működésének alapja a tanulás, amelyet „táplálásnak” hívnak. A képkészítő robotokba például fotókat, rajzokat és festményeket táplálnak be egy adatbázisból, amely több millió alkotást tartalmaz. Minden egyes képhez tartozik egy leírás, az MI pedig "megtanulja", hogy a szavak és a képek között milyen kapcsolat van, és a rengeteg betáplált példa alapján ezek a robotok képesek ezeket reprodukálni, amikor parancsként megadjuk neki, hogy mit akarunk látni.
Ha azt kérjük, hogy „piros alma egy asztalon”, akkor az MI képes egy saját, egyedi képet alkotni a számtalan korábbi, „piros” dolgokat, „almát” és „asztalt” tartalmazó, betáplált képek alapján.
A MI-képkészítésnek jelenleg három úttörője van, a Midjourney, a Stable Diffusion és a Dall-E. Az utóbbi fejlesztője, az OpenAI nemrég bemutatta a ChatGPT-t, amely szövegeket képes írni úgy, mintha egy ember ülne a billentyűzet felett. A cég befektetői között a Big Tech óriásai, például a Microsoft és Elon Musk állnak.
„A jó művész másol, a nagy pedig lop”
– mondta állítólag Picasso, aki valójában az idézetet egy újságban olvasta. A mesterséges intelligencia pedig mindkettőt csinálja, bár sokak szerint még az sem biztos, hogy jó-e, mint művész.
Az MI alkotásai viszont komoly etikai kérdéseket vetnek fel. A szövegeket és képeket készítő robotok mások munkáját használják fel referenciaként, ahogyan azt a legtöbb ember is tenné, amivel nem feltétlenül lenne baj. Viszont a technológiát elsősorban olyan óriásvállalatok fejlesztik, mint a Microsoft, a Google és a Meta, a szolgáltatásokért pedig gyakorlatilag garantált, hogy pénzt fognak kérni. Mivel a felhasznált műveket általában az alkotók beleegyezése nélkül táplálták bele a gépbe,
a Big Tech rengeteg ember szerzői jogain gázolt át.
Ha egy művész az alkotását kiadja, kiállítja vagy feltölti az internetre, abban bízik, hogy mások is látni és élvezni fogják a keze munkáját. Viszont ha ezeket mások is fel akarják használni a saját céljaikra, általában jogdíjat kell érte fizetniük. Ez az adatbázisokba feltöltött és betáplált műveknél nem történt meg, és a technológia fiatal kora miatt még az sem dőlt el, hogy ez egyáltalán szükséges-e.
Az emberi művészek is mások munkáját használják fel, hogy alkossanak, inspirációt merítsenek vagy kialakítsák a stílusukat. A technológia mérföldköveinél mindig nagy volt az ellenállás –
pár évtizede még a digitális képalkotás és módosítás volt a nagy ellenség, amelyek azóta rengeteg művész eszköztárában helyet kaptak.
Az MI nagy kérdése, hogy van-e joga a robotok és az általuk használt adatbázisok készítőinek a művészeti alkotások felhasználására. A választól függetlenül a technológia továbbfejlődik, csak kisebb lesz a tápláláshoz felhasznált anyagok mennyisége, és bárki képes lesz arra, hogy pár mondattal saját maga is képes legyen alkotni. Lesznek művészek, akik emiatt elveszítik a munkájukat, de az MI-k még sokáig nem lesznek képesek azt reprodukálni, ami igazán különlegessé teszi az emberi alkotásokat, mégpedig az egyediséget és a képzelőerőt.
