Napok alatt bebizonyosodott: Kína semmiképpen sem fog „békenagykövetet” játszani az ukrajnai háborúban – legalábbis európai hátszéllel biztosan nem. A francia elnök az utóbbi időben – merőben eltérően az többi országától –, ismerve az orosz–kínai jó kapcsolatot, abban bízott, hogy kínai vezetéssel sikerülhet tárgyalóasztalhoz ültetni a szövetségeseket és Oroszországot az ukrajnai rendezés érdekében.
A francia elnök tervét nem fogadták kitörő örömmel az európai országok, a blokk tagországainak vezetői úgy reagáltak, hogy nem tudják elképzelni Kínát az objektív békenagykövet szerepében.
Mára kiderült, nem is tévedtek.
Kína franciaországi nagykövete (lenti képünkön) ugyanis olyan csípős nyilatkozatot tett a francia médiában, hogy maguk a kínai vezetők is csak pislogtak. Hétfőn délelőtt a külügyminisztérium szóvivője sajtótájékoztatón határolódott el a nagykövet szavaitól és kért bocsánatot a nemzetközi közösségtől.
Lu Shaye ugyanis azt mondta, hogy a volt szovjet tagköztársaságok nem rendelkeznek a nemzetközi jog szerint elismert státusszal, így tehát nem tekinthetők szuverén független országoknak sem. Az LCI francia televíziótársaságnak tett nyilatkozatában azt mondta: a Krím történelmileg Oroszország része, azt Hruscsov-elnök „adta” Ukrajnának. (Abban az időben, amikor minden tagország a Szovjetunióhoz tartozott, ennek a gyakorlatban semmilyen jelentősége sem volt – a szerk.)
Lu túl messzire ment, és valószínűleg elfeledkezett arról a tényről, hogy 1991-ben még Kína is elismerte a balti államok függetlenségét.
A francia külügyminisztérium a nyilatkozat után megdöbbenésének adott hangot, és felszólította Kínát, hogy tisztázza: az elhangzottak valóban hivatalos álláspontját képviselik-e. A válaszra nem kellett sokáig várni, ugyanis Mao Ning, az ázsiai ország külügyminisztériumának szóvivője hétfőn délelőtt sajnálatát fejezte ki a nagykövet nyilatkozata miatt, és megismételte, hogy Kína tiszteletben tartja minden ország szuverenitását és határait, illetve betartja az ENSZ alapokmányának céljait. Hangsúlyozta, hogy ez az ország hivatalos álláspontja.
Mao hozzátette, hogy Kína „baráti és együttműködő kétoldalú kapcsolatokat” alakított ki a volt szovjet tagköztársaságokkal, hangsúlyozta,
egyes médiumok „félremagyarázzák” Kína álláspontját Ukrajnával kapcsolatban
– erről azonban konkrétumokat nem mondott. Ugyanakkor azt hangsúlyozta, Kína Lu mellett áll.
Hszi Csin-ping elnök is megerősítette státuszukat, tavalyi kazahsztáni látogatása előtt is írt erről. Ugyanebben az időben egy másik nyilatkozatában is hivatkozott Üzbegisztán „függetlenségére”.
Lu Shaye mindig szókimondó volt, nem ez az első alkalom, hogy megjegyzései nagy vitát kavarnak.
A nagykövet kritikusan fogalmazott a kínai vezetéssel szemben is,
szerinte ugyanis Kína eltávolodott a diplomácia határozottabb, konfrontatívabb formájától. Tavaly a tajvaniak „átképzésére” szólított fel, és a „külföldi erőket” hibáztatta a kínai szigorú Covid-politika következtében novemberben kirobbant tömegtüntetések szításáért.
Késő bánat
A pénteki nyilatkozat nagy felháborodást keltett az európai országok vezetői között. Maga az EU vezető diplomatája Josep Borrell is úgy reagált, hogy a megjegyzés elfogadhatatlan. Érthető módon a leghangosabban talán a balti országok tiltakoztak.
Lettország, Litvánia és Észtország bejelentette, hogy vezetőik kínai diplomatákat hívnak magukhoz a helyzet tisztázására.
Macron – a magányos harcos
Ugyan hétfői sajtótájékoztatóján a kínai külügyminisztériumi szóvivő elismételte, hogy országa kész közvetíteni, és elősegíteni az ukrajnai békefolyamatot, erre a történtek után valószínűleg a nemzetközi közösség egyáltalán nem lesz kíváncsi. Már korábban is támadták Macront az ötlete miatt, de az elhangzott kijelentések után bizonyosan hűvösebb lesz a Kína és az EU közötti hangulat. Arról nem is beszélve, hogy
diplomáciai források szerint Washingtonnak sem tetszene, ha ázsiai riválisa „békéltetné” a feleket.
Az időzítés szintén nem véletlen: Zelenszkij ukrán elnök töretlenül készül a nagy tavaszi hadjáratra, az oroszok által elfoglalt területek visszaszerzésére. Közben az orosz költségvetés egyre nehezebb helyzetbe kerül, és Putyin változatlanul nem tud elég eredményt felmutatni ahhoz, hogy „kiszálljon” a háborúból. Az más kérdés, hogy egy ukrán ellentámadás mennyi emberéletet követel, miképpen az is bizonytalan, hogy mikorra kapja meg a felajánlott tankokat az ukrán sereg, és mennyire hatékonyan tudja majd a fronton használni ezeket. A megbékélés vagy legalábbis a tűzszünet kérdése egyre aktuálisabb lesz. Fogytán vannak a globális lőszerkészletek, és bár sokszor kifejezte a nemzetközi közösség, hogy szinte végtelenül támogatja Ukrajnát, az európai gazdaságok nem pörögnek olyan tempóban, hogy éveken át lélegeztetőgépen tartsák az ukrán gazdaságot.
