Recep Tayyip Erdogan két évtizeddel a hatalomra kerülése után a vasárnapi elnökválasztáson ismét győzelmet aratott, és megszilárdította uralmát a török politika felett. Az ország – és az egész világ – számára most az a kérdés, hogy az erőskezű vezető mit fog tenni ezután – írta a Politico.
A vasárnapi választás volt a legnagyobb kihívás a török elnök számára az utóbbi évtizedekben, és bár végül győzedelmeskedett, a második fordulóban is csak szerény, 52 százalékos eredményt ért el. A kampány befejezésével pedig most minden erejét a Törökország helyreállítására kell fordítania.
Egy stratégiailag létfontosságú NATO-hatalom vezetőjeként, valamint Európa és a Közel-Kelet összekötőjeként Erdoğannak fenn kell tartania a nemzetközi befolyását, miközben otthon a súlyos inflációval, a földrengés következményeivel és a bizonytalan politikai helyzettel is meg kell küzdenie.
Az elnök kritikusai szerint a győzelmét arra fogja használni, hogy tovább erősítse a hatalmát az állami erőforrások felett – kőbe vésné a tekintélyelvű uralmát, kiterjesztené a média feletti befolyását, valamint leszámolna az ellenzékkel és a civil társadalom vezetőivel. Jó néhány csoport attól tart, hogy a pártjával végleg tönkre akarják tenni a török demokráciát.
Támogatói azonban azt állítják, hogy az elmúlt két évtized sikereihez hasonlóan Erdogan a következő 5 évet is az ország megerősítésére fogja felhasználni. infrastrukturális fejlesztések, a földrengés okozta károk helyreállítása, aktívabb világpolitika – szerintük az elnök attól sem fél, hogy a NATO-tagság ellenére független irányvonalat képviseljen a Nyugattal szemben.
Hatalmas a polarizálódás a török politikában, és ahogy a választások is mutatják, az őt ellenzők tábora szinte ugyanakkora, mint a támogatóié. A közeljövőben óvatosan kell lépnie, hogy az egyensúly ne boruljon fel, mert a jelenlegi belső problémák mellett ez a feszültség bármikor felrobbanthat
– mondta Emre Peker, az Eurasia Group tanácsadó cég igazgatója. Ankarai győzelmi beszédében Erdogan is jelezte, hogy az elkövetkező öt évben nem valószínű, hogy kompromisszumot kötne erőskezű stílusát illetően.
De van egy kihívás, amely nem teljesen az ő kezében van: Törökország gazdasága.
Törökországot az egekbe szökő infláció – amely tavaly egy ponton elérte a 85 százalékot – és a gyenge valuta sújtja, amely pénteken történelmi mélypontra esett a dollárral szemben. Az ország jegybankjának tartalékai is megcsappantak a szavazás előtt.
Az egyik nagy kérdés, hogy Törökország hagyja-e, hogy a választások után tovább gyengüljön a líra – ennél is fontosabb, hogy vajon Erdogan visszatér-e az ortodoxabb gazdaságpolitikához, vagy inkább folytatja a nagy kiadások és a kamatemelésekkel szembeni ellenállás jelenlegi kombinációját.
Sok közgazdász szerint ez fenntarthatatlan, és a választásokat követően válságot kockáztat, mivel a lírát semmi sem gátolja a további zuhanásban.
Bár az állam likvid tartalékai mostanra nagyjából 20-25 milliárd dollárra csökkentek, Erdoğan eddig nem volt hajlandó lépni – ám lehet, hogy zt követően sem fog, mivel a győzelmi beszédében is azt ígérte, hogy alacsonyan tartja a kamatlábakat, ami szerinte csökkenti az inflációt – ezt az érvet sok mainstream közgazdász abszurdnak tartja, és teljes mértékben elutasítja.
Külföldön azonban sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy Erdogan újraválasztása mit jelent Törökország világpolitikai pozíciójára nézve.
Regnálása alatt Törökország kulcsfontosságú szereplővé és dacos nyugati szövetségessé vált jó néhány létfontosságú kérdésben, nem utolsósorban Oroszország ukrajnai háborújában.
Bár az orosz–ukrán konfliktus kirobbanását követően Ankara nem volt hajlandó csatlakozni az Oroszországgal szembeni szankciókhoz, azonban fontos szerepet játszott az ukrán gabona Fekete-tengeren keresztüli exportjának engedélyezéséről szóló megállapodás megtárgyalásában. NATO-tagként Törökország jóváhagyta Finnország belépését a szövetségbe, de továbbra is akadályozza Svédország tagságát.
Oroszországgal továbbra is közeli kapcsolatot ápol, amiért cserébe Vlagyimir Putyin elnök egy sor gazdasági gesztust is tett Erdogannak a választások előtt, például halasztott fizetést engedélyezett az ország gázszámláira és 5 milliárd dollárt utalt át egy törökországi atomerőmű építésére.
Ankara erős diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat fog fenntartani Moszkvával, miközben kritikus, de nehéz NATO-szövetséges marad. Bár Putyin a nagylelkűségért valószínűleg fizetséget vár, ez nem lesz elég ahhoz, hogy Törökország elpártoljon a Nyugat oldaláról
– mondta Selin Nasi ,az Ankara Policy Center munkatársa.
A török–európai kapcsolatok továbbra is bizonytalanok maradnak – az EU tisztviselői úgy látják, hogy Erdogan aláássa a jogállamiságot saját országában, míg a blokk vezetőit gyengének tartja, például a migráció kérdésében.
Egy dolog biztos: Erdogan erősebb, mint valaha. Törökország NATO-szövetségesei pedig feszülten figyelik, hogy beváltja-e ígéreteit vagy fenyegetéseit.
