Azt gondolja, hogy Ukrajna NATO-csatlakozása nehézkes folyamat? A valóságban Kijev csatlakozása a védelmi szövetséghez gyerekjáték az Európai Unióba történő belépéshez képest. Az EU közel sem áll készen arra, hogy fogadja Ukrajnát, viszont folyamatosan ennek ellenkezőjét kommunikálja. Ez még a háború nélkül is hatalmas feszültséget okozhat a jövőben.
Üdvözöljük itthon, üdvözöljük az Európai Unióban
– írta az Európai Tanács elnöke, Charles Michel egy Twitter-üzenetben, amikor az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij Brüsszelbe látogatott. Ez a tweet jól jellemzi az uniós retorikát Ukrajna csatlakozásával kapcsolatban. Az EU vezetői úgy csinálnak, mintha a közösség bővítése a küszöbön állna, és csak néhány aláírásra van Kijev a belépéstől. Ehhez képest a valóság az, hogy Ukrajnának semmi esélye csatlakozni az Európai Unióhoz – erről a Foreign Policy írt részletes elemzést.
A csatlakozással kapcsolatban általában arról szólnak a hírek, hogy Brüsszel mit vár el Kijevtől, hogy megkapja a helyét közösségben. A korrupció felszámolása, a jogállamiságot védő törvények és a jogbiztonságot garantáló rendeletek sorát kell elfogadnia a kijevi parlamentnek, miközben elkeseredett harcot vívnak Oroszország ellen. Ukrajna láthatóan minden tőle telhetőt megtesz, hogy megfeleljen az uniós elvárásoknak, azonban ez közel sem elég. Ahhoz, hogy az fogadni tudja Ukrajnát, a saját belső rendszerét kell megreformálnia, erről viszont szó sem esik a nagy médiafelhajtást kapó találkozókon.
Az első problémát Ukrajna tagjelölti státusza idézte elő, egész pontosan az, hogy évek óta várakozó országok elé furakodott be a sorban Kijev. Volodimir Zelenszkij a háború kirobbanása után négy nappal, 2022. február 28-án nyújtotta be országa csatlakozási kérelmét az EU-hoz, majd 2022 júniusában meg is kapták a tagjelölti státuszt.
Máris visszalépnének a britek az Európai UnióbaRekordon van azoknak az aránya, akik szerint elhamarkodott, átgondolatlan, rossz döntés volt a Brexit. |
Ukrajna láthatóan megteszi, ami tőle telik, hogy megfeleljen a brüsszeli követeléseknek, de azt látni kell, hogy az unió nem képes egyik napról a másikra felvenni egy ekkora népességű, méretű és ilyen alacsony jövedelmű országot a soraiba. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy az ország finanszírozási és újjáépítési igénye a háború miatt értelemszerűen rendkívül magas.
Az uniós források elosztását teljesen át kellene így rendezni, aminek viszont több tagállam is ellen fog állni.
Ha Brüsszel komolyan venné Ukrajna csatlakozását, akkor az intézményi reformoknak már javában zajlaniuk kellene. Az egész ügy középpontjában az uniós költségvetésnek kellene állnia. Az EU hosszú távú költségvetésének nagyjából a 65 százalékát a mezőgazdasági és a szegényebb régióknak szánt fejlesztési források teszik ki. Ezeket az összegeket Ukrajna szinte egészében bekebelezné, hiszen Európa egyik legnagyobb mezőgazdasági országáról van szó, ráadásul a kontinens egyik legszegényebb nemzetéről is. Az egy főre jutó jövedelme csupán egytizede az uniós átlagnak, illetve a fele a közösség legszegényebb államának, Bulgáriának. Emellett Ukrajna infrastrukturális és újjáépítési szükségletei is az egekben vannak.
Ukrajna tehát az uniós költségvetés jelenlegi formájában a források nagy részét felszívná, alig hagyva valamit a szegényebb, kelet-európai tagoknak. Ráadásul
több olyan ország, amely most részesül az uniós forrásokból, hirtelen nettó befizetővé válna.
Ezt természetesen a közösség nagy része semmiképpen sem fogja hagyni.
A legjobban az mutatja meg, hogy az unió mennyire nem áll készen Ukrajna fogadására, hogy a közösségen repedések futottak végig, amikor Brüsszel az ukrán mezőgazdasági termékek közös piacra történő beengedéséről döntött. Az olcsó ukrán áru olyan nehéz helyzetbe hozott több kelet-európai országot, hogy végül többek között Lengyelország, Szlovákia és Magyarország is szembefordult az uniós döntéssel.
A pénzügyi problémák mellett van egy másik hatalmas akadálya Ukrajna uniós csatlakozásának, mégpedig a döntéshozatalt érintő reformok. A döntéshozatali szabályok egyszerűsítése felszámolná a tagok vétójogát, amivel például Magyarország vagy Lengyelország sok esetben élt az elmúlt években. Az Európai Unió egyes kérdésekben, például a külpolitikában, már most is szinte döntésképtelen, mivel a 27 tagállam túl sok ahhoz, hogy gyorsan lehessen egységes döntéseket hozni. Ezt a rendszert még akkor alakították ki, amikor az EU még jóval kevesebb országból állt, és az egyhangúság még „kandalló melletti beszélgetésekkel” megoldható volt. Ukrajna, Moldova és más csatlakozásra váró nemzetek belépésével a közös döntéshozatal végleg lehetetlenné válna.
Németország emiatt szorgalmazza a minősített többségi szavazást az olyan területeken, mint például a külpolitika, de ebbe a kisebb országok sosem fognak beleegyezni.
