Zelenszkij elnök és kijevi csapata számára rosszkor jött a Hamász brutális terrortámadása Izrael ellen. Megosztja a figyelemösszpontosítást, amit Ukrajna támogatóinál kivívott az oroszországi csapatok elleni harcában. Pedig most kellene nagyobb támogatás, hiszen Putyin elnök már az ukrán ellentámadás kudarcáról beszél és ellen-ellentámadást tervez.
A kijevi GenStab e heti nyitóközleménye arról számol be, hogy 57 ellenséges támadást vertek vissza az ukrán erők, elsősorban az úgynevezett Donyecki Népköztársaság területén, Avgyijivkával a központban. Ugyanakkor küszöbönáll a körülbelül Budapest területű, szalag formájú (12 kilométernél sehol sem szélesebb Gázai övezet elleni izraeli katonai akció. Amely több oldalról érinti rosszul az ukrán politikai és hadvezetést. Először is elvonja a figyelmet Ukrajna harcától egy olyan helyzetben, amikor az ukrán vezetés amúgy is a nyugati figyelemcsökkenésre, a támogatási hajlam gyengülésére panaszkodik.
Másodsorban kimerítheti a Nyugat fennmaradó hadianyag-tartalékait. Ami azért aggasztó, mert számos EU-tagállam (amely egyúttal a NATO-hoz is tartozik) panaszkodik, hogy
lassan a stratégiai tartalékaihoz kell nyúlni, hogy támogathassa Ukrajnát.
Eközben néhány NATO-tag már úgy próbál segíteni Ukrajnán, hogy lőszert – elsősorban 155 mm-es nehéztüzérségi osztott lőszert, amelyben külön szállítják/töltik a gránátot és külön a lövegcsőből nagy sebességgel kiröppentő tölteteket, a „ kismalacokat” – rendelnek más országokban. A probléma csak az, hogy a NATO-tagok Európájában ugyan létezik legalább 13 olyan vállalat, amely ilyen űrméretű gránátokat gyárt, de kapacitásuk nem elég.
Ukrajna gyorsabban lövi el a gránátokat, mint ahogyan azokat pótolni lehet. Európa utolérheti a megnövekedett keresletet?
A napi politika közbeszól
Visszatérve a Hamász terrortámadására, annak megítélését erősen befolyásolja a kérdés napi politikai sémákba tuszkolása. Durván leegyszerűsítve: az elnökválasztás előtt álló Amerikában, Európában (EP-választások) a (szélső)jobboldal Netanjahu izraeli kormányfő mellett áll, a (szélső)baloldal le akarja váltatni. Ezért olyasmit is a nyakába varrnak, amiért nem csak ő a felelős. Tény, hogy a Netanjahu-kormányzatot, beleértve a különleges szolgálatokat, súlyos felelősség terheli Izrael biztonságának elhanyagolása miatt.
Persze nem tudjuk, hogy az izraeli ügynökök mit jelentettek és hogy az eljutott-e a kormány vezetőihez, ha igen, milyen formában. Észlelték-e a Hamász készülődését? Ha nem/igen, milyen szűrőkön ment át az infó? Kik döntöttek, hogy mit terjesszenek a „főnökség” elé? (Állítólag még az egyiptomiak is figyelmeztették az izraeli kormányt a készülő támadásra.)
Mit csinált a baráti tábor, a CIA/NSA, a francia, angol, német titkosszolgálat?
A Hamásznak nincs légiereje, lég-/rakétavédelme, komolyabb csöves tüzérsége, mégis szörnyű pusztítást, gyilkolást végzett a világ egyik legjobbnak tartott hadserege orra előtt. Ha Izrael normálisan felkészül, huszadannyi áldozattal sem járt volna a támadás, néhány száz, mindenre elszánt terrorista akciója. Az izraeli cégek által felépített, a kormánynak eladott határzár hatékonysága, mint az események bizonyították, vitatható. Pár darab palesztin homlokrakodó úgy vágta át a kerítést, a biztonsági rendszereket, mint olló a papírt. És nem tudjuk, miképpen (nem) birkózott meg a Hamász rakétazáporával a lég- és rakétavédelmi rendszer, a Vaskupola.
Nincs összehangolt akció
Izrael szerencséjére az arab világ elsősorban szemlélődik. Szó sincs Jom kippur 2.0-ről, összehangolt arab katonai akciókról. Egyiptom, az arab/közel-keleti térség vezető állama higgadtan figyel. E sorok írója a napokban repült el a Sínai-félsziget fölött egy polgári járattal, amelynek útvonalát láthatóan nem változtatták meg az események miatt. Magában Egyiptomban sem tapasztalta nyomát komolyabb katonai készülődésnek. A Hamász intifada-felhívásaira udvarias semmitmondó gesztusok érkeznek Kairóból, Ammánból, Dzsiddából. Teherán/Bejrút (Hezbollah) viszont kockázati tényező. Észak-Koreát a diplomáciai megoldást favorizáló Peking szemmel és kézben tartja.
Aggasztó a helyzet Németországban, a Hamász melletti demonstrációk miatt is. A kormányzat nem hajlandó/tud erőteljesebben fellépni az immáron nyíltan, a német utcákon megjelenő antiszemitizmussal szemben. Henry Kissinger szerint 2015-ben Merkel súlyos hibát vétett a parttalan migránsáradat bátorításával, aminek a németek máig isszák a levét. Franciaországban (amely Európa legnagyobb zsidó közösségét foglalja magában) több mint tízszeres a zsidók (félmillió) és a szélsőségekre hajló muszlimok száma (több mint 5 millió) közti különbség. Németországban legalább ilyen rossz az arány.
Csúcsfokozatban a világpolitika
Blinken amerikai külügyminiszter a hét elején visszatért Izraelbe, miután hat arab országot keresett fel. Egy amerikai kezdeményezésnek – noha az USA tekintélyvesztése a térségben elgondolkodtató – van esélye, feltéve, hogy a legtöbb arab országot kielégítő önálló palesztin állam (Gáza+Ciszjordánia egyes részei) megalakítását támogató csomagot tartalmaz.
Moszkva lehet az izraeli háború legnagyobb haszonélvezője.
Peking csendben dolgozik a színfalak mögött.
Vang Ji külügyminiszter a hét végén telefonon tárgyalt a három regionális szereplő, Irán, Szaúd-Arábia és Törökország vezetőivel. Kína figyelmezteti Izraelt, ne alkalmazzon felesleges erőt Gázában a Hamász ellen.
