Mi van, ha minden rosszul alakul? Mi van, ha mégsem jön be a mantra, hogy „legyőzzük Oroszországot”? Mi van, ha az ukrán–orosz háború átalakul befagyott konfliktussá, visszaesik Ukrajna nemzetközi támogatottsága, a segélyek híján életképtelen országot birtokba veszi a korrupció, a megígért hatalmas újjáépítési segítség nagy része elfelejtődik? Ezeknek a kérdéseknek a feltevése még néhány hete is eretnekségnek számított Kijevben. Ma pedig az ország magát függetlenként jellemző egyik legtekintélyesebb online hetilapja, a nyugati NGO-k támogatott patronáltja, az ukrán nemzetiességet alapként alkalmazó kijevi kormány által elfogadott, adott esetben üzenőfüzetként felhasznált Dzerkalo Tizsden (Heti Tükör) elemzi hosszú cikkben ezt a „B” variánst.
Fotó: Hans Lucas via AFP
A hármas szerzőcsoport irányítója Anatolij Amelin, az ukrán jövőkutató intézet (Ukrainszki Insztitut Majbutnovo – UIM) gazdasági szekciójának vezetője, két társszerzője is az UIM-hez kötődik.
Zelenszkij elnök New Yorkban próbál szembemenni a világban erősödő Ukrajna-fáradtsággal, és igyekszik híveket toborozni a mind szorultabb helyzetű keleti szomszédunk tartós megsegítésére. Kijevben egyes összeesküvéselmélet-pártiak máris a Zelenszkij feje fölött megkötött amerikai–orosz paktumról suttognak. Ez persze nemigen valószínű, de már önmagában a pletyka létezése is árulkodik a hangulatról.
Tanulságos a cikk kezdő két mondata:
Mi lesz, ha 2024 tavaszának végén Ukrajna nyugati támogatói rákényszerítik Kijevet a tárgyalásokra, és a háború befagy?
Befagyott konfliktus, befagyott ország
Hogy a kérdéseket megválaszolják, a három jövőkutató a következő két év gazdasági modelljét próbálja összeállítani – a politikaitól, a személyi változtatások érintésétől óvakodva. Ennek a modellnek a legfőbb sajátossága a stagnálás (jó esetben), amely kiterjed a nagyvállalatok mellett a kis- és középvállalati szektorra is. Mégsem várható a aggasztó növekedése, mert
a folytatódó kivándorlás miatt munkaerőhiány alakul ki.
(Csak Magyarországra, amely nem tartozik a kiemelt célországok közé, naponta átlagosan 8-10 ezer menekült érkezik Ukrajnából, egy részük Románia felől.) A gazdasági szférában leállnak a beruházások, mert nincs pénz. Az ország óriási adósságtengerben úszik, a pótlólagos hitelfelvétel még a politikai hátszél, a segítőkészség ellenére is roppantul megnehezül. A külföldi tőke a bizonytalan helyzet, jövő miatt óvakodik Ukrajnától, a kijevi kormány forrásait pedig lekötik a háborús kiadások.
Mi lesz a hazatérőkkel?
Ha létrejön valamiféle megállapodás Kijev és Moszkva között, és befejeződik a háború aktív szakasza, több százezer katona térhet haza a frontról. Mit fognak csinálni? A termelésből, szakképzésből kiestek, tartalékaikat három-négy hónap alatt felélik. A hazatérő frontkatonák között lesznek munkaképtelenek és/vagy olyanok, akik poszttraumás stresszben szenvednek. Ezeket el kell tartani, kezelésükre pénzt fordítani. A határok viszonylagos megnyitásával sok leszerelt katona külföldre távozik a családjához, vagy egyszerűen nem lát perspektívát az otthon maradásban.
Ukrajna lakossága így további másfél-két millió emberrel csökkenhet.
Hivatalos statisztikák híján ma 27-28 millióra becsülik az ország kijevi kormány által ellenőrzött részének lakosságát, ami az új kivándorlási hullámmal 25-26 millióra apadhat. Lesznek, akik hazatérnek – vélhetően nem a kivándoroltak leghasznosabb, legképzettebb rétegeiből. Nekik is munkahelyek, támogatások kellenek. Viszont a legszorgalmasabbak, legképzettebbek várhatóan Nyugaton maradnak, pedig otthon lenne rájuk nagy szükség.
Ismét a szürkezónában
A 2024-es feltételezett választásokig a kijevi jegybank feltehetően fenntartja a hrivnya, a hivatalos pénznem folyamatosan csúszó, mérsékelt ütemű devalválását. Aztán jön az elkerülhetetlen leértékelés, ami új inflációs hullámot generál. A magas (az inflációs nyomás elkerülhetetlen ellenszere) megfojtja az egyébként is csekély beruházási hajlamot, tovább drágítja a hitelfelvételt. A gazdasági tekintélyes része védekezésképpen „átmegy szürkébe”, az adófizetési hajlam gyengül, a korrupció erősödik.
Két év múlva Ukrajna megfáradt, gyengén fejlett állammá, a Nyugat és Oroszország közötti ütközőzónává válik.
Noha az orosz támadások felújulása elleni védelemként nyugati katonai bázisokat állítanak fel, nem lesz napirenden sem a NATO-ba, sem az EU-ba való felvétel. A hiperfejlett új Ukrajna felépítését vizionáló álmoknak vége. A csökkenő nyugati segítség legfeljebb a korábbi ukrajnai gazdasági szerkezet, szint helyreállítását segíti elő. (Vissza 1985-höz – így summázza a jövőt egy olvasói levél.) Nő a Nyugathoz mért technológiai-technikai lemaradás. Lehangoló perspektíva.
Borúlátó lakosság
A cikk kapcsán megszavaztatta olvasóit az ukrán lap – nagyjából 2500-an voksoltak. A feltett kérdés: százalékosan mennyiben tartják valószínűnek a borúlátó forgatókönyv megvalósulását. A lehetséges legmagasabb valószínűségi értékre, 70-80 százalékra a megkérdezettek csaknem a fele adta le szavazatát. A következő legrosszabb kategóriára (50-60 százalékos eséllyel bekövetkezik a cikkben felvázolt helyzet) a válaszadók 30 százaléka szavazott. A felmérés nyilván nem reprezentatív, viszont erős jelzés arra, hogy az ukrán lakosság egyre borúlátóbban ítéli meg országa jövőjét.
