Az ember, aki a palesztinok támadását kitervelte – megismerte Izraelt, oda csapott, ahol a legjobban fáj

A pokol köszöntött Izraelre október 7-én, amikor a Hamász mészárlást rendezett a Gázai övezet menti kibucokban. Azóta nemcsak az elrabolt és túszként fogva tartott zsidók hozzátartozóinak változott meg gyökeresen az élete, hanem az egész társadalomnak. A megrendülés oly mértékű, hogy az Izraelben élő palesztinok soha nem látott együttérzést tanúsítanak a zsidók iránt.

Hogyan történhetett a Hamász brutális izraeli támadása?

Michael Milshtein, az izraeli katonai hírszerzés palesztin kutatási részlegének korábbi vezetője szerint az egyik legfontosabb Hamász-vezető nagyon jól olvas az izraeliek gondolatában. Így sikerült elültetnie bennük azt a téves elképzelést, hogy a szervezete a gázai stabilitásra és a polgári ügyekre koncentrál. 

Az izraeli hadsereg a túszokon kívül őt keresi a legjobban. Legfőbb céljuk a vezér kiiktatása, aki jelenleg egy gázai alagút mélyén rejtőzhet – Benjamin Netanjahu miniszterelnök szavaival élve –, „mint egy kicsi Hitler egy bunkerben”.

Kicsoda Jahja Szinvár Hamász-vezér?

Szinvár a Gázai övezet déli részén fekvő Han Junisz város szegénynegyedében született, 61 éves. A férfi az 1980-as évek végén segített megalapítani a Hamász katonai szárnyát, akkor, amikor az első palesztin felkelés, az intifáda zajlott. A Hamász alapdokumentumában lefektették, hogy létezésének célja Izrael eltörlése. A terrorszervezet első éveiben Szinvár fő feladata az Izraellel együttműködő palesztin kollaboránsok kiirtása volt. Akkoriban Gázában még jelen voltak az izraeli hatóságok, amelyek a terroristát 1989-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Szabadságvesztése alatt Szinvár folyékonyan megtanult héberül, és kulcsfontosságú izraeliek életrajzát elemezte, közben pedig a Hamász foglyainak vezetőjévé vált, és a rácsok mögött továbbra is ölte a kollaboránsokat. 

Az ezredforduló után életmentő műtéttel daganatot távolítottak el az agyából. Az életmentést felhasználva az egyik titkosszolga izraeli ügynöknek toborozta volna, ám a fogoly hallani sem akart róla, abban a tudatban élt, hogy egyszer kikerül a börtönből. Ez pedig be is következett, amikor 2011 októberében bekerült az ezer palesztin fogoly közé, akiket Izrael átadott a Hamásznak egy katonájáért, Gilad Salitért cserébe. Az izraeli döntéshozók egy része a terroristát már nem tartotta veszélyesnek idősebb kora és amiatt, hogy csak palesztinokat ölt korábban.

Azok az izraeliek, akik a nevét a listára tették, azóta nagyon megbánhatták a döntésüket, ugyanis már

Miért tudott ilyen durván lecsapni a Hamász az izraeli civilekre?

A Hamász hosszú távú stratégiát készített Szinvár vezényletével. A nagyszabású őszi támadásra vélhetően már legalább két éve készültek. A szervezet utoljára akkor támadta rakétákkal Izraelt, és onnantól kezdve kifinomult stratégiával elhitették a zsidó állammal, hogy csakis a gázaiak békés úton, gazdasági kapcsolatokkal történő jólétének növelésére koncentrálnak. Ezt nem csak szakértők, de a a Hamász egy másik magas rangú vezetője, Ali Baraka is állítja, aki az RT orosz állami tévének nyilatkozott a terrortámadás után.

Szinvár közvetítőkön keresztül igyekezett meggyőzni Izraelt a szervezete jóindulatáról. Például együttműködött a Palesztin Hatósággal, hogy mintegy 18 ezer gázai lakos izraeli munkavállalási engedélyt kaphasson napszámosként. Szakértők szerint azonban ez is a stratégia része volt, ugyanis az októberi támadásuk azért is lehetett elsöprő sikerű a Hamász szemszögéből, mert ezek a napi ingázó palesztin dolgozók információkkal látták el a fegyvereseket az izraeli terepről, térképekkel a kibucokról és listákkal a helyi családokról.

Két éve egy a Gázai övezetben tartott konferencián azzal foglalkoztak, hogy mit kell tenniük a zsidó állam bukása után. Szinvár akkor arról beszélt a palesztinoknak, hogy tartsák meg egy ideig a zsidó tudósokat és szakértőket, mert az orvostudomány, a mérnöki, a technológia, a polgári és a hadiipar területén szükség lesz a tudásukra.

A támadások óta Szinvár eltűnt, nem adott ki nyilatkozatot, nem beszélt a sajtóval – állítja a Bloomberg.