Egyre több döntéshozó kapcsolja össze az orosz–ukrán háború ügyét Ukrajna európai uniós csatlakozásával. Egyes politikusok, uniós bürokraták már jóval korábban, külön mellékutakat nyitva, rejtett módon elkezdték Ukrajna közelítését az unióhoz, sőt, a nem hivatalos felvételi eljárás már meg is kezdődött – olvasható Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter cikkében, a Magyar Nemzet oldalán.
Az ukrán államot olykor már így is de facto a 28. tagországnak szokás nevezni, hiszen már annyira sok szálon összekapcsolódott az EU-val. Gondoljunk csak az infrastruktúrák összekötésére, az egyre aggasztóbb méreteket öltő finanszírozásra, az ukrán termékek átgondolatlan beengedésére, de leginkább a katonai együttműködésre.
Ezekkel a cselekedetekkel kapcsolatban azonban Brüsszel egyes európai politikai elitek, valamint társadalmak jelentős részének ellenkezésére számíthat, már csak azért is, mert
belépésével Ukrajna lenne az unió egyik legnagyobb tagországa.
Az ukrán csatlakozás hatásairól a magyar közgazdászok többnyire hallgatnak, pedig üdvös lenne, ha a nagy gazdaságtörténeti sorskérdéseknél elemzések sokaságát írnák, mert mindenképpen el kell kerülnünk, hogy megismétlődjön egy, a gazdaságilag elhibázott rendszerváltoztatáshoz hasonló sokk. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy a gazdasági rendszerek ilyen drasztikus átrendeződése minden esetben olyan jövedelmi átcsoportosításokat eredményez az országok között, amelyeknek vannak egyértelmű nyertesei, ellenben vesztesei is.
Itt van öt ok, hogy Ukrajna miért nem csatlakozhat az Európai UnióhozAz egyre fontosabbnak tartja Ukrajna csatlakozásának a kérdését. A háborúban álló ország felvétele a közösségbe az unió eddigi legnagyobb kihívása lenne, ami ráadásul az összes tagállam működésére hatással lenne. A Nézőpont Intézet összegyűjtött öt olyan okot, amelyek miatt Ukrajna biztosan nem csatlakozhat az Európai Unióhoz. |
Brüsszel a háború ürügyén a gyakorlatban csendben bekapcsolta Ukrajnát az uniós közös piacba. Olyannyira „jól sikerült” ez, hogy a mezőgazdaság területén az ukrán termékek letarolták (volna) az uniós piacokat. Szerencsére a közép-európai országok sorra zárták ki piacaikról az uniós szabályoknak megfelelni nem tudó, minőségi problémákkal küzdő agrártermékeket.
A dömping megsemmisítő csapást mérhetett volna a térség sok erőfeszítéssel, jelentős források biztosításával, hosszú időn át felépített agrárszektorára és élelmiszer-biztonságára. Ez azt jelentette volna, hogy egyik napról a másikra gazdák, agrárvállalkozók mennek tönkre, veszélybe sodorva ezzel több tízezer magyar, lengyel, szlovák, cseh családot. Ezt követően már éleződött is a következő konfliktus a logisztikai szektorban, ahol lengyel, szlovák és magyar fuvarozók zártak és zárnak le határátkelőket, hogy megvédjék megélhetésüket és a közös uniós piac rendjét.
Ukrajna makrogazdasági mutatóiról nehéz hiteles képet kapni, mert a külföldi támogatások elfedik a valós folyamatokat, azok nélkül a hrivnya bármikor összeomolhat.
A világ legszigorúbb szabályozásaival közös piacot építő unióhoz képest a világ egyik legkorruptabb országában alapvető intézmények, szabályok, keretek hiányoznak a gazdasági tevékenységekhez. A korrupció ráadásul összefonódik a bűnözéssel is.
Ukrajnával az az ország lépne az unióba, amelybe a nyugati és a keleti világ is fegyverei nagy részét „öntötte”. Ez gigantikus méretű fekete fegyverpiacot hozott létre, ami nemcsak lehetetlenné teszi a schengeni tagságot, hanem óriási biztonsági kockázatot is jelent. Az ukrán uniós tagság makroszinten is átformálná az uniós gazdaságot. Ukrajna annyira távol áll makrogazdasági mutatóiban az uniótól, hogy belépésével szinte minden mai nettó haszonélvező nettó befizetővé válna. Az uniós költségvetés felzárkóztatásra és támogatásra szánt elemeit, benne az agrártámogatásokkal, jelentős részben el is szívná a mostani haszonélvezőktől.
Semmi jót nem jelez előre, hogy ez a feneketlen kút egyúttal a világ egyik legkorruptabb állama, ahol a Soros-szervezetek láthatóan már meg is találták számításaikat. Egy kiszivárgott, valószínűleg óvatosan becslő háttértanulmány szerint legalább 190 milliárd eurót – hetvenezermilliárd forintot – kellene Ukrajnának adnunk a csatlakozása esetén.
Nézőpontunkból Ukrajnára egyfajta dömpinggazdaságként is tekinthetünk, tehát dömping sújtaná a jelenlegi tagországokat, nemcsak a termékek, hanem a szolgáltatások (például logisztika, informatika) terén is. Ez azért lenne káros- főként a kelet-közép-európai tagországokra és hazánkra is, mert lenullázhatja az eddigi fejlődési eredményeinket.
Magyarország célja az, hogy minél magasabb – lehetőleg hazai – bérekkel és profitokkal, minél nagyobb tudástartalommal és teljesítménnyel állítson elő egyre magasabb hozzáadott értéket, GDP-t és növekvő jólétet.
Mivel a gyenge Ukrajna még az Európai Unión kívülről is destabilizáló hatású, meglátásunk szerint nem Ukrajna gyors felvétele, hanem az azonnali béke stabilizálhatja a kontinenst. Ez segítene felépíteni egy olyan Ukrajnát, amelynek már láthatók lennének a körvonalai: a területe, a népessége, a gazdasága, a társadalma, a szándékai, a teljesítménye.
Ahogy a miniszterelnök elmondta tegnapi beszédében is: Ukrajna gyors felvétele az Európai Unióba beláthatatlan következményekkel járna, gyorsítópályán történő csatlakozásuk nem szolgálja sem Magyarország, sem az Európai Unió érdekeit.
