Ukrajna: a bizonytalanság közepette azért nő a tárgyalásos megoldás esélye. Amit alátámaszt a katonai megoldás Kijev szempontjából mindinkább kiütköző kilátástalansága, kétségek az érkező F-16-os vadászbombázókat illetően, kérdőjelek az ukrán EU-tagság, az oroszországi előrenyomulás kapcsán.
Tárgyalásokat, de milyen alapon? A korábbi Minszk 1-2. forduló kudarcot vallott. Oroszországban az inoagentnek nyilvánított Levada Intézet 2024. február végén készített közvélemény-felmérése szerint nem csökken a hadjáratot (hivatalosan: Különleges Katonai Műveletet, az SzVO-t) támogató polgárok aránya. Németország – a szingapúri, négy német katonai vezetőt érintő lehallgatási botrány ellenére – nem küld Taurus cirkáló rakétákat Ukrajnának. A tisztek szerint 10-20 Taurus kellene a Krím-híd lerombolására.
Vissza Minszkbe?
A háborút megelőző több éves folyamatot eléggé pontosan dokumentálta az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet – angol rövidítéssel: OSCE) speciális ukrajnai missziója, az SMM (Special Monitoring Mission). Ennek a megfigyelő, civil testületnek a működését a Minszki Megállapodások szabályozták (Minszk-1). Az SMM gyakorlatilag naponta adott ki részletes jelentéseket a fegyvernyugvási sávban körülötte, a szakadár területek és Oroszország két határátkelőhelyén (Gukovoban és Izvarinében) történtekről. Kezdetben mindkét oldal (a kijevi kormányoldal, illetve az el nem ismert Luganszki és Donyecki Népköztársaság, „LNR” és „DNR”) tűzszünet-sértéseiről beszámoltak. Az utolsó körülbelül másfél évben, az SMM 2022. márciusi leállításáig, csak az „LNR” és a „DNR” területén elkövetett tűzszünet-sértéseket regisztrálta az SMM mintegy félezer, különlegesen kiképzett megfigyelőcsoportja.
Tervek futószalagon
Amerikában az év végi elnökválasztási eredmény Washington európai (NATO?) Ukrajna-elkötelezettségének a gyengülését hozhatja, talán előveszik ismét az „európai” megoldást, amit a Normandiai Négyek (Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország) dolgoztak ki, s amelyek a Minszki Megállapodások néven ismertek. Igaz, a kulcsszereplők (Zelenszkij, Putyin, Scholz és Macron) közül legalább ketten jelezték (Ukrajna és Oroszország vezetője), hogy
túlhaladottnak tartják a Minszki Egyezményeket.
Macron új tervvel (Ukrajna-beavatkozással) állt elő.
Segít-e ebben a helyzetben a katonai megoldás erőltetése a tűzszünet, a tárgyalások helyett? Megváltoztatja a helyzetet a remélt stratégiai előnyt szerző F-16-os nyugati vadászbombázó kontingens? (Kijevben mintegy 100–140 ilyen gépre számítanak.) A nyugati szakértők döntő többsége szerint nem. Az F-16-osok minden egyes repült órához 17 óra karbantartást igényelnek. Még az F-16-osok megfelelő alkalmazhatóságában sem lehetünk biztosak. Ugyanis ezek műszakilag roppant kényes masinák, a nyugati hadszínterek kiváló infrastruktúrájához vannak igazítva.
A politikai háttér
Az EU – függetlenül a politikai nyilatkozatoktól, távolról sem egységes Ukrajna tagságát illetően. Itt nemcsak Magyarországról van szó, hanem Budapest kiszemelt új partnerei közül legalább kettőről, Pozsonyról és Bécsről. Egyik ország álláspontja sem egyértelmű. Konsztantyin Bondarenko ukrán politológus szerint a Kijev EU-tagságát nem támogató magyarok
legalább valami konkrétat ajánlottak helyette: egyfajta stratégiai partnerséget.
A NATO-nak nem szabad felvenni Ukrajnát – ez Kijev érdeke címmel idén március elején feltűnést keltő vélemény-cikk jelent meg Stephen M. Walt szemleíró és Renée Belfer Harvard-professzor tollából a Samuel P. Huntington által 1970-ben alapított amerikai külpolitikai folyóiratban a Foreign Policyben.
Ismét felbukkant a színen az esetleges Trump-adminisztrációban pozícióra számító Erik Prince, a Blackwater egykori magánhadsereg Navy SEAL kommandósból nagyvállalkozóvá avanzsált vezetője, aki szerint Kijevnek és Moszkvának tárgyalnia kell egymással, mégpedig kompromisszumos alapon, feltételezve, hogy a Donbasz és a Krím Oroszországé lesz.
Egyelőre marad a patthelyzet
Ez idő szerint mind Moszkva, mind Kijev elutasítja a tárgyalásokat. Ukrajna megoldást keres a kieső amerikai támogatás pótlására. Esélyei, a honi haditermelés, gránát-gyártás felfuttatására nem jók.
Európa sem lesz képes pótolni az amerikai támogatás-kiesést – ez ma már világos.
Moszkva komoly hadiipari háttere mögött felsejlik Phenjan (Észak-Korea), Peking (Kína) és Teherán (Irán) támogatása, hadianyag-szállítása. A tüzérségi gránátok előállításának alapja legalább százéves technológia. Ám precíziós, programvezérelt (NC) szerszámgépek, alapanyagok (acél, réz, ritkafémek) kellenek hozzá, amelyeket ma Ukrajna nem könnyen szerez be a világpiacon, egyrészt mert nincs rá pénze, másrészt mert a rossz nemzetközi helyzet miatt majdnem minden ország fegyverkezik, feltölti az Ukrajnának adott támogatással kimerített honi stratégiai fegyver-, lőszerkészleteit.
