Könnyűnek látszott a megegyezés Brüsszelben a csúcspozíciókról – akkor mégis mi folyik a háttérben?
Az előzetes hírek szerint minden simának tűnt az EU csúcspozícióiról szóló megállapodás kapcsán. A nagyobb játékosok a minél gyorsabb megállapodást szorgalmazták, a legfőbb érv a stabilitás volt. Brüsszel azonban nem lenne Brüsszel, ha simán mennének a dolgok.
Nagyon úgy néz ki azonban, hogy eddig csak az altatás zajlott – mint a fociban –, a nagy passzok, kötények és cselek a következő egy hétben jönnek, hogy aztán remélhetőleg a labda a június 27–28-án esedékes uniós csúcson áthaladjon a gólvonalon. A Politico áttekintette, hogy kinek áll érdekében a megállapodás csúsztatása.
Mindenekelőtt Giorgia Meloni olasz miniszterelnöknek. Meloni átverve érezheti magát, az EP-választásokon elért eredményhez képest kevés neki a Von der Leyen, Antonio Costa, Roberta Metsola felállás, vagy persze az is lehet, hogy nem kapott elég kompenzációt a támogatásáért. A kiszivárgott hírek szerint
Meloni minimum egy ügyvezető alelnöki posztot akar
biztosítani pártcsaládja, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportjának a bizottságban.
A néppárt zsarolni kezdte a szocialistákat
Aztán teljesen meglepő módon ott van a listán az Európai Néppárt (EPP) is. Első pillantásra úgy tűnt, hogy számukra a legfontosabb Von der Leyen második ciklusának bebiztosítása. Aztán valaki valahol rájött, hogy mégiscsak ők nyerték utcahosszal az EP-választást, így emelték a tétet. A kiszivárgott hírek szerint a csúcspozíció-jelöltek listája változatlan:
- a bizottság elnöke: Ursula von der Leyen,
- az Európai Parlament elnöke António Costa portugál exminiszterelnök,
- a külügyi főképviselő pedig Kaja Kallas észt miniszterelnök.
Ez eddig is így volt, mi változott akkor? A probléma a ciklusokkal van. A jobbközép stratégák ugyanis nem elégedettek azzal a hagyományos megállapodással, amely szerint az EPP-s Metsola 2,5 év után lecserélődne, míg a szocialista tanácsi elnök, Costa egy második 2,5 éves ciklusban folytatná,
így az EPP-nek 2027-ben – amikor a befolyása kontinensszerte a csúcson lehetne – csupán egyetlen vezető intézményi posztja maradna.
Az ideális néppárti forgatókönyv szerint ekkorra már a CDU-s Friedrich Merz lenne Németország kancellárja, és Alberto Núnez Feijóo vezetné Spanyolországot – vagyis teljessé válna a néppárti uralom.
Az EPP így a háttérben elkezdte zsarolni a választásokon ugyan visszaeső, de még így is a második legnagyobb politikai csoport pozícióját megőrző szocialistákat. Ha a szocialisták annyira aggódnak amiatt, hogy a késedelem felbátorítja a szélsőjobboldalt, akkor egyezzenek bele a megosztott tanácsi elnöki tervükbe.
Ez csak egy hatalmi játszma, és a kettő közül az egyik idővel beadja a derekát
– kommentálta a helyzetet egy néppárti politikus. S valóban tipikus „chicken game”-be sodorta bele a szocialistákat a néppárt, olyan ez, mint amikor az amerikai filmekben két autó teljes gázzal megindul egymással szembe – előbb-utóbb valakinek félre kell rántania a kormányt.
Ki nyer ma az EU-ban?
A megállapodás csúszása jól jön a kisebb tagállamoknak is – több idejük van lobbizni, kavarni a háttérben a kulcsfontosságú posztokért. Az egyik ilyen eset Peter Pellegrini szlovák elnök. Ő és Robert Fico miniszterelnök szlovák kormánya elvben a spektrum bal oldalán állnak, keddi tweetje mégis Meloni beszédtémáit idézte, és azt sürgette, hogy
először a politikai prioritásokat vitassuk meg, és csak utána a jelöléseket.
A szlovákok nyilvánvalóan Maros Sefcovicot tolnák előtérbe,
aki jelenleg a bizottság ügyvezető alelnöke, s ő a felelős Von der Leyen nagy dérrel-dúrral beharangozott, majd a kampányban látványosan ejtett Green Deal programjáért.
Lássuk, hogy kinek rossz a tegnapi megállapodás elmaradása! Mindenekelőtt a csúcsdiplomata-pozícióra legesélyesebb Kaja Kallasnak. Mint Brüsszelben minden, ez is politikai alkuk eredménye. Mark Rutte jelölését Magyarország és Szlovákia is elfogadta a NATO élére, így a liberális-centrista Renew Europe-nak hirtelen lett-lesz egy csomó fontos pozíciója, hisz Kallas is ide tartozik, de ehhez a pártcsaládhoz kötődik Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke is. Rutte NATO-főtitkári pozíciójával Kallas is bekerült a lóvásárba, főleg úgy, hogy a liberálisok gyalázatosan rosszul szerepeltek az EP-választásokon.
Egy nyugodt portugál és egy egyre idegesebb német
Viszonylag nyugodtan szemlélheti az eseményeket a volt portugál miniszterelnök – még akkor is, ha a Néppárt keresztülnyomja, hogy 2,5 évre válasszák meg az Európai Tanács elnökének. Az EU27-ek olyasvalakit szeretnének erre a posztra, akiben megbízhatnak, ezért valószínűleg megtartanák őt egy második mandátumra is, ha jól teljesít, függetlenül a 2024-es megállapodástól. Emellett ha Costa jogi problémái tisztázódnak, a 2026-os portugál elnökválasztás amúgy is visszacsábíthatja őt a napfényes Lisszabonba.
Ursula von der Leyen viszont elkezdhet komolyan aggódni. A tanácsot valószínűleg sikerül meggyőznie újraválasztásáról, főleg úgy, hogy Charles Michel ármánykodásai – egyelőre legalábbis úgy néz ki – zátonyra futnak. A parlamenttel viszont sokkal nehezebb dolga lesz, ott messze nem alakultak még ki a támogatásához szükséges erőviszonyok. A parlament második legnagyobb frakciója, a szocialisták (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége, S&D) elnöke, Iratxe García a keddi ülés után tweetelte:
A mi támogatásunk összeegyeztethetetlen a szélsőjobb felé való nyitással!
Ruff Bálint a valaha volt legnagyobb átvilágítását jelentette be – kiderült, mikor kezdi el a munkát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal
