Marine Le Pen és 28 éves pártfogoltja, Jordan Bardella megbotlott a francia parlamenti választások vasárnapi második fordulójában, az előrejelzések szerint a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés (NT) 24,6 százalékos eredménnyel a harmadik helyen végzett, lemaradva Emmanuel Macron francia elnök koalíciója és a baloldali szövetség mögött.

Az NT kénytelen lesz kezdeni valamit ezzel a harmadik hellyel, hiszen az első forduló tarolása után jó eredményre számítottak vasárnap. A párt múltja alapján kirúgásokra és személycserékre lehet számítani.

A mester (Le Pen) és tanítványa (Bardella) között a felszínen még teljes az összhang, a politikai logikába azonban beleillene egy kettejük között elinduló rivalizálás, s ez a háború utáni francia történelem egyik legsikeresebb politikai partnerségét szakíthatja szét.

A tét nagy: ki vezeti majd a francia jobboldali radikális erőket az ország elnöki székéért folytatott harcban három év múlva – vagy még korábban, ha Macron esetleg idő előtt távozik.

„Nem leszek Marine Le Pen Emmanuel Macronja”

A két vezető a nyilvánosság előtt egységet mutatott, viszont Bardella fiatal kora, nagyobb népszerűsége a párt bázisán belül és növekvő függetlensége politikai kérdésekben mind-mind implicit fenyegetés Le Pen morális tekintélyére. Januárban újságíróknak nyilatkozva Le Pen elismerte Bardella kvalitásait, de nem mulasztotta el hozzátenni, hogy: a „lehetőséget én adtam neki”.

Bardella többször is hangsúlyozta, hogy Le Pen a „természetes jelölt” az elnökségre, és hogy nem lesz „Marine Le Pen Emmanuel Macronja” –

utalva arra, hogy Macron elnök hogyan fordult saját jótevője, Francois Hollande akkori elnök ellen, mielőtt 2017-ben az elnöki székbe lavírozta magát.

A Politico című befolyásos brüsszeli lap által a párt jelenlegi és korábbi bennfenteseivel folytatott beszélgetések azonban azt mutatják, hogy Bardella politikai brandje szélesebb körű vonzerővel bír, mint Le Pené. Ez pedig mégiscsak arra késztetheti, hogy elszakadjon mentorától, és saját útját kezdje el járni. Több bennfentes szerint

az igazi kérdés kevésbé a „ha”, mint inkább az, hogy mikor veszi át Bardella a hatalmat.

Vajon megvárja, míg Le Pen negyedszer is pályázik az elnökségre, esetleg megpróbálja felgyorsítani a dolgokat egy belső puccs megrendezésével, vagy kiszáll az NT-ből, és saját pártot alapít, ahogy azt Macron tette, miután 2016-ban szakított a szocialista Hollande-dal?

French far-right leader Le Pen and Bardella receive intense media attention in Paris — Bardella: nem leszek Marine Le Pen Emmanuel Macronja / Fotó: Anadolu via AFP

Mester és tanítványa

Kétségtelen, hogy Le Pen indította el Bardellát a politikai pályán, a tanuló azonban gyorsan leelőzte mesterét. Miután 2012-ben, 17 évesen belépett az akkor még Nemzeti Front néven futó pártba, gyorsan feljebb lépett, 23 évesen már a 2019-es európai parlamenti választásokon vezette a választási listát. (A párt a szavazatok 23,3 százalékát szerezte meg, legyőzve Macron centrista szövetségét.)

Bardellát ezután a 2022-es franciaországi elnökválasztás előtt a párt megbízott elnökévé nevezték ki, majd néhány hónappal később hivatalosan is a párt vezetője lett. Akkor Bardella, gyorsan ráhangolódva arra, hogy lojalitást kell tanúsítania egy olyan pártban, amelyet korábban csak Le Pen vezetett, sikerét annak tulajdonította, amit a mentorával való „felbecsülhetetlen bizalommal teli, egyedülálló kapcsolatnak” nevezett.

Le Pen nagyon nehezen tudja lerázni magáról apja örökségét,

hiába zárta ki az alapítót még 2015-ben a pártból, nevezte át Nemzeti Frontról Nemzeti Tömörüléssé, és lép fel azóta is mindenféle antiszemita törekvés ellen. Bardella, a radikális jobboldal feltörekvő hercege viszont kívülálló, nincs vérségi kapcsolatban Le Penékkel, s így jobban meg tudja szólítani azokat a szavazókat, akiknél a Le Pen név kiveri a biztosítékot. Maga Marine Le Pen is hasonlóan nyilatkozott egy újságírókkal folytatott, 2024. januári összejövetelen: „Jordan népszerű a magasabb iskolai végzettségűek körében, és ennek nagyon örülök.”

Bardella személyes hátterének köszönhetően is segít kiszélesíteni a párt hatókörét. Ellentétben a nagypolgári Le Pennel, aki az apjának adományozott kastélyban nőtt fel az apró párizsi külvárosban, Saint-Cloudban, Bardella a nehéz sorsú párizsi Seine-Saint-Denis kerületben töltötte ifjúságát, ahol bevándorlók gyermekeivel bandázott, magába szívta a francia fiatalság nyelvezetét, szokásait és viselkedését.

Együtt tökéletes nyerő párost alkotnak,

hiszen

Le Pen hozza az NT hagyományos támogatóit, az ország északi részén található, lepusztult iparvidékek veszteseit, akiket a „védjük meg a gyengéket” jelképe vonz.
Bardella viszont a fiatalokat (főleg a fiatal férfiakat), az első alkalommal szavazókat és a magasabb társadalmi-gazdasági rétegeket nyeri meg.

Kettejük együttműködése a 2024-es európai parlamenti választáson mutatta meg igazi erejét, amikor a párt a szavazatok egyharmadát szerezte meg, több mint kétszeresét a legközelebbi riválisénak.

Marine Le Pen: lehet, hogy Bardella vonzóbb, de az ő brandje stabilabb / Fotó: AFP

Hatalmi egyensúlytalanság

Többen azonban rámutatnak, hogy az ilyesféle tandem rendkívül szokatlan az elnökválasztási kampányokban, amelyekben hagyományosan egyetlen jelölt áll egyedül a nemzet elé. Franciaország közigazgatása, kormányzati rendszere, amelyet gyakran elnöki monarchiaként is jellemeznek, gyakorlatilag nem engedi meg, hogy két főszereplő értelmesen megossza a feladatokat és a hatalmat.

Még a legjobb felállásban is az egyikük elfoglalja az elnöki posztot, ahol a hatalom nagy része összpontosul, a másik pedig miniszterelnök lesz.

A francia politikában ez egyértelműen alacsonyabb rangú, alárendelt szerep. Gyakorlatilag kódolva van a rendszerben, hogy a miniszterelnök az elnöke ellen forduljon.

Politikai elemzők szerint kettejük között a törésvonal az Oroszországhoz, Vlagyimir Putyinhoz való viszony lehet. A l’Opinion című újságnak nyilatkozva 2023 februárjában Bardella kijelentette, hogy

a Nemzeti Tömörülés kollektív naivitást tanúsított Vlagyimir Putyin ambícióit illetően.

A megjegyzés sokakat megdöbbentett egy olyan pártban, amely pénzügyi túlélését részben egy 9 millió eurós, a Kreml által támogatott kölcsönnek köszönheti. A vita nem akadályozta meg Bardellát abban, hogy egy évvel később megismételje álláspontját, egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy „Putyin elnök harcias kijelentései veszélyt jelentenek nemzetünk személyes biztonságára”.

Le Pen ezzel szemben nagyon vigyáz arra, hogy ne bírálja közvetlenül Putyint.

Az orosz elnök újraválasztásáról az év elején így nyilatkozott: „Együtt kell élnünk vele… A valósággal foglalkozunk, ahogyan az van, és nem a világgal, ahogyan szeretnénk, hogy legyen.”

Négy nappal a parlamenti választások előtt Moszkva viszonozta a szívességet: „A francia nép olyan külpolitikát keres, amely nemzeti érdekeit szolgálja – szakít Washington és Brüsszel diktátumával” – írta külügyminisztériuma az X közösségi médiaplatformon.

Bardella vonzóbb, de Le Pen szilárdabb

Ha nagyon sarkosan akarunk fogalmazni, akkor mondhatjuk, hogy Bardella vonzereje ugyan nagyobb, Le Pen támogatottsága azonban biztosabb, Bardella imázsa vonzóbb, Le Pen márkája azonban régebbi és szilárdabb. Van azonban egy forgatókönyv, amelyben Bardellának nem kellene felvennie a harcot Le Pennel: ha a francia jogrendszer elvégzi helyette a munkát.

Le Pen 27 másik NT-taggal együtt szeptember 30-án bíróság elé áll,

ugyanis azzal vádolják őket, hogy kampánytevékenységre fordították az Európai Parlamenttől kapott pénzeket. A vádlottak tagadják bűnösségüket. Ha viszont a bíróság bűnösnek találja Le Pent, akkor könnyen elveszítheti a választásokon való indulás jogát, ami lehetőséget adna Bardellának, hogy 2027-ben megmérettetés nélkül induljon.

Le Pen és Bardella – meddig tart ki a nyerő páros?