Még mindig csak szokják a Kínába települt német cégek a világ második legnagyobb gazdaságának hibrid kapitalista-kommunista modelljét, de szükségesnek látják elviselni, és hogy ez miként alakul, a kereskedelmi háborúk várhatón beköszöntő időszakában fontos kérdéssé léphet elő. A tekintélyes német gazdasági lap, a Handelsblatt arra hívja fel a figyelmet, hogy Peking kommunista urai megtalálták a módot rá, hogyan ültessék be embereiket a náluk működő külföldi cégek vezetésébe.
Maguk a vállalatok egyelőre nem panaszkodnak, és később derülhet ki, a kínai (és jelenleg még inkább az orosz) függésekre kihegyezett német sajtó túlbuzgóságáról van-e szó, vagy robbanékony problémáról. A Handelsblatt mindenesetre vázolja , mi történhet egy a nyáron életbe lépett kínai jogszabály nyomán, ami a lap szerint máris befolyásolja a német autóipari vállalatok viselkedését, akik az Európai Unió és Kína közt az ősszel felforrósodott autóvámvita közben
kezüket-lábukat törték a kínai piachoz való lojalitásuk kifejezésében.
Az új jogszabály első ránézésre nem tűnik ártalmasnak – taglalja a lap –, arra vonatkozik, hogy a Kínában működő vállalatok igazgatótanácsába tagot delegálhassanak a munkavállalók. Második ránézésre azonban arra juthatunk: ez egy olyan nehezen átlátható módszer, amelynek révén a kormányzó Kínai Kommunista Párt (KKP) saját kádereit ültetheti a külföldi cégek vezetésébe is, akik ott információkat szereznek és döntésekben vesznek részt.
A nemzetközi jogászcég, a Harris Sliwoski a jogszabályt elemezve közzé is tette azt a véleményét, hogy a gyakorlatban ez azt jelenti: „Nyilván azt várhatjuk, hogy a KKP tagjait választják az igazgatóságba »demokratikus választáson«… És ha nem egy KKP-tagot választanak is meg közvetlenül, a kijelölt alkalmazotti képviselő bizonnyal részletes jelentéseket ad egy vagy több KKP-kádernek a cégen belül vagy kívül (vagy mindkettő).”
Nis Grünberg, a Merics kutatóintézet elemzője szerint nem egyszeri lépésről, hanem trendről van szó, miközben a 2013 óta regnáló elnök – a KKP első számú vezetője – kialakítja saját modelljét.
Amióta Hszi Csin-ping hatalomra lépett, erőteljesen azt a célt követi, hogy a párt ethoszát a társadalom legkisebb sarkaiba is betolja,
és ez a magánszektorra is igaz – idézi a lap.
Ő volt az is, aki a korábbi években kötelezővé tette, hogy ahol legalább három párttagot alkalmaznak, hozzanak létre pártalapszervezetet is. Mostanra valószínűleg minden Kínában működő német vállalatnál van is már.
Kezdetben, a pártalapszervezeti kötelezettség 2017-es bevezetésekor, az európaiak még érzékelhetően tiltakoztak. Német cégek azzal is fenyegettek, hogy kivonulnak az országból – írja a lap. (Hozzáfűzhetjük: aztán nem tették.)
A Sanghaji Külkereskedelmi Kamara elnöke, Maximilian Butek a Handelsblattnak azt mondta: nem tud róla, hogy az új jogszabály bárhol is problémát okozott volna, bár szorosan figyelemmel követik a fejleményeket ez ügyben.
A pekingi Európai Kereskedelmi Kamara elnöke, Jens Eskelund ugyanakkor arról beszélt, hogy a jogszabály felesleges bonyodalmak elé állítja a vállalatvezetéseket, ráadásul az alkalmazására nem adtak ki világos szabályokat. Hozzáteszi: egyelőre kevesen panaszkodnak konkrétan.
„Vannak azonban aggodalmak, hogy ez a helyzet változhat a jövőben.”
Az, hogy a káderek kinevezését egyelőre nem erőltetik, talán annak tudható be, hogy a gazdaság felpörgetésére áhítozó kínai vezetés a Handelsblatt szavával udvarol a külföldi befektetőknek. De megfigyelhetők annak a jelei is, hogy növelni igyekszik a befolyását.
Az év elején – írja a lap – a Német Kereskedelmi Kamara felmérésében a cégek 22 százaléka állította, hogy nem kívánja növelni befektetéseit Kínában, illetve elhagyni készül az országot a vállalati döntésekre gyakorolt politikai befolyás miatt. Ez sok vagy kevés, ki-ki eldöntheti, lesz-e több, azt meg eldönti az idő.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.