Évtizedeken át lenyűgözte a kutatókat, most azonban látványosan darabjaira hullik a világ legnagyobb jéghegye. Az A23a, amely egykor nagyobb volt, mint Rhode Island, és közel ezermilliárd tonnát nyomott, ma már csupán Londonnal összemérhető méretű. A Brit Antarktiszi Kutatóintézet (BAS) szakértői szerint a „megaberg” napjai meg vannak számlálva.
Az A23a 1986-ban szakadt le az Antarktisz Filchner-Ronne selfjégéről, és azóta többször is elnyerte a „világ legnagyobb jéghegye” címet. Időről időre megelőzték más jégóriások – például az A68 2017-ben vagy az A76 2021-ben –, de ezek gyorsabban szétestek, így az A23a hosszú éveken át tartotta a rekordot.
A jéghegy több mint 30 évig meg sem mozdult, mert a Weddell-tenger fenekén „megszorult”. Csak akkor indult el, amikor kellően megkisebbedett ahhoz, hogy kiszabaduljon a tengerfenék fogságából. Azóta viharos utat járt be: 2020-ban a tengeráramlatok sodorták, majd ismét fennakadt egy víz alatti hegységen, később a kontinentális talapzaton is elakadt, míg végül idén májusban újra szabadon mozgott.
Andrew Meijers, a BAS oceanográfusa szerint az A23a a Déli-óceán egyik legerősebb áramlatában, a Southern Antarctic Circumpolar Current Front sodrásában sodródik, amely végül északkelet felé, a hírhedt „jéghegy-sikátoron” keresztül viszi. A folyamatos mozgás, a melegebb vizek és a tavaszi felmelegedés együttesen végzetesek a jégóriás számára:
a hegy gyorsan apróbb darabokra töredezik, amelyek közül sok már túl kicsi lesz ahhoz, hogy nyomon kövessék.
A széthullás azt jelenti, hogy az A23a elveszítette világelsőségét: jelenleg a 3000 négyzetkilométeres D15a számít a legnagyobb jéghegynek. Az A23a azonban még mindig a második helyen áll – de nem sokáig.
A BAS kutatóhajója, az RRS Sir David Attenborough nemrégiben ellátogatott az A23a-hoz, amikor az Dél-Georgiánál elakadt. Mintákat gyűjtöttek a környező vizekből és a tengerfenékről. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy egy ekkora jéghegy mozgása és olvadása jelentős ökológiai következményekkel jár: a hideg édesvíz hirtelen beáramlása megváltoztatja a tengeri élővilág környezetét.
A kutatók szerint az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá válhatnak az ilyen óriási jéghegyek a térségben, ami hosszú távon drámai változásokat okozhat az ökoszisztémában – és hozzájárulhat a globális tengerszint-emelkedéshez.
Az A23a több mint három évtizeden át uralta a jéghegyek világát.
Most azonban a természetes folyamatok és a felmelegedő óceán közös hatására lassan eltűnik a térképről. Bár a tudósok szerint a jéghegyek leválása és szétesése természetes jelenség, az Antarktisz gyorsuló olvadása és az emberi tevékenység okozta klímaváltozás miatt az A23a széthullása egy sokkal nagyobb történet része: azé, amely a jövő generációira is hatással lesz.
Nem pusztán riogatás: az évszázad végére sztyepp válthatja a bükkösöket
Az idei június minden eddiginél szárazabb volt Magyarországon. A klímamodellek szerint a következő évtizedekben általánosságban szárazabb nyarak várhatnak ránk, aminek számos negatív következménye lehet. Az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói – Kis Anna, Szabó Péter és Pongrácz Rita – a Másfélfokon részletesen bemutatták, hogy a különböző üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyvek mellett hogyan alakulhatnak át hazánk természetes erdőtársulásai. A pesszimista forgatókönyv szerint a század végére az ország több mint 40 százalékán a sztyepp (más néven füves puszta) számára kedvező éghajlati viszonyokra kell felkészülni, a bükkösök pedig teljesen eltűnhetnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.