Nem pusztán riogatás: az évszázad végére sztyepp válthatja a bükkösöket
Az idei június minden eddiginél szárazabb volt Magyarországon. A klímamodellek szerint a következő évtizedekben általánosságban szárazabb nyarak várhatnak ránk, aminek számos negatív következménye lehet. Az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói – Kis Anna, Szabó Péter és Pongrácz Rita – a Másfélfokon részletesen bemutatták, hogy a különböző üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyvek mellett hogyan alakulhatnak át hazánk természetes erdőtársulásai. A pesszimista forgatókönyv szerint a század végére az ország több mint 40 százalékán a sztyepp (más néven füves puszta) számára kedvező éghajlati viszonyokra kell felkészülni, a bükkösök pedig teljesen eltűnhetnek.
Idén Magyarországon eddig csupán márciusban esett a szokásosnál több csapadék, a többi hónap az átlagosnál szárazabb volt. Az általában az egyik legcsapadékosabb hónapunk, a június idén a legszárazabb és a második legmelegebb volt az 1901 óta tartó mérések alapján. Július elejéig a 2022-es, eddigi legsúlyosabb aszállyal vetekedett a szárazság mértéke, de aztán a júliusi zivatarok enyhítették az szárazságot – legalábbis az ország nyugati és északkeleti felén. A Duna–Tisza közében, a Balatontól keletre és Békésben újra súlyos aszály van. A kutatók szerint az aszály természetes része hazánk éghajlatának, azonban a gyakoriságában és súlyosságában bekövetkező változások összefüggésben állhatnak a klímaváltozással.
A felmelegedés következménye lehet a sztyepp terjedése
Az egyre gyakoribb szárazságot a növényzet is megérzi, és alkalmazkodni kezd a megváltozó körülményekhez.
Ennek következményeként egyes fajok háttérbe szorulhatnak, mások előretörhetnek, és így lassan a táj is megváltozhat.
Azt, hogy adott éghajlati viszonyok mellett milyen erdő, illetve növénytársulás „érzi jól magát”, az erdészeti klímaosztályokkal, mint
- a bükkös,
- a gyertyános-tölgyes,
- a kocsánytalan tölgyes,
- a cseres,
- az erdős sztyepp és
- a sztyepp,
lehet jól leírni. A felsorolt kategóriák közül az elsők hűvösebb és nedvesebb klímát jelölnek, míg a sor másik fele a melegebb és szárazabb éghajlatot mutatja. Ha pedig egy területen olyan erdő van, amelynek klímaosztálya eltér az ott uralkodó éghajlati viszonyoktól, annak fajösszetétele előbb-utóbb átalakulhat.
A kutatók elemzése az erdészeti szárazsági mutató alakulását vizsgálta Magyarországra vonatkozóan, amelynek kiszámítása a májustól augusztusig tartó időszak átlaghőmérséklete és csapadékösszege alapján történik. A mutató elhatárolja az erdészeti klímaosztályokat, használatával tehát megbecsülhető az is, hogy a jövőben a megváltozott éghajlati viszonyok mellett hol és milyen növénytársulások számára lesznek kedvező klimatikus feltételek az országban.
Referenciaként a legutolsó húsz év éghajlatát, a 2005–2024-es időszakot tekintették, hat regionális klímamodell-szimuláció átlagát, és három különböző forgatókönyvet (azonnali kibocsátáscsökkentés, későbbi kibocsátáscsökkentés, nincs kibocsátáscsökkentés) felvázolva a 2061–2080-as és a 2081–2100-as periódusra.
Kiszorulnak a bükkösök
A 2005–2024-es adatok alapján az Alföld nagy részén erdős sztyepp klíma uralkodik, míg az ország csapadékosabb területein, azaz az Alpokalján, illetve az Északi-középhegységben a gyertyános-tölgyes a domináns, néhány régióban pedig a bükk számára optimális a klíma. Magyarország legnagyobb részén (északkeleten, a Kisalföldön, a Dunántúl keleti és déli részén) pedig a kocsánytalan tölgyes, illetve a cseres kategória jellemző.
Klímaváltozás: itt vannak a fő okok, az erdők segítenek a fékezésben
A jelenleg megfigyelhető klímaváltozás döntően emberi tevékenység következménye, nem magyarázható az éghajlat természetes változékonyságával. A KSH a klímaindikátorokat csokorba gyűjtő kiadványából kiderül, hogy itthon egyszerre zajlanak a klímaváltozás szempontjából kedvezőtlen, illetve kedvező folyamatok.
A 21. század második felére az emberi tevékenység alakulásától függően a jelenlegihez hasonló körülmények várhatók vagy a szárazabb és melegebb kategóriák felé való eltolódás valószínűsíthető.
- Azonnali kibocsátáscsökkentés: maradnak a mai erdészeti szárazsági viszonyok. Amennyiben megvalósul az üvegházgázok kibocsátásának azonnali csökkentése, akkor az erdészeti szárazsági mutató 2005–2024-es periódusra jellemző eloszlását várhatjuk továbbra is.
- Későbbi kibocsátáscsökkentés: jóval több erdős sztyepp várható. Ha a későbbi kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyvet tekintjük, akkor a 2061–2080-as időszakra az erdősztyepp az Alföld szinte teljes területére kiterjedhet. A többi erdészeti klímaosztály területe várhatóan beszűkül; ez különösen az Alpokalján figyelhető meg a bükkös esetén. A 21. század végére ugyan valamelyest mérséklődik az erdős sztyepp kiterjedése a szimulációk szerint, de még így is meghaladja majd a 2005–2024-es időszakra jellemző értéket.
- Nincs kibocsátáscsökkentés: eltűnik a bükkös, kiterjedt sztyepp és erdős sztyepp valószínűsíthető az ország nagy részén. Ha az üvegházgáz-kibocsátás a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor a 2061–2080-as időszakban megjelenik az eddig egyáltalán nem jellemző, legmelegebb és legszárazabb kategória, a sztyepp az Alföld középső és déli részein, és ez még tovább nő (körülbelül a kétszeresére) a század végére. A korábban kocsánytalan tölgyes, illetve cseres területeket is várhatóan felváltja az erdős sztyepp kategória. A legtöbb csapadékot igénylő és leghűvösebb viszonyokat kedvelő bükkös valószínűsíthetően teljesen kiszorul az országból, és a gyertyános-tölgyes is csak elvétve lesz megtalálható Magyarországon a szimulációk átlaga szerint.
Minél kisebb a kibocsátáscsökkentés, annál nagyobb az erdős-sztyepp és sztyepp kiterjedése.
A kibocsátáscsökkentés elmaradása esetén a bükkös tehát teljesen el is tűnhet az országból, a gyertyános-tölgyes kiterjedésében is csökkenést figyelhetünk meg a pesszimistább forgatókönyvek felé haladva: 22-ről 2 százalékra zsugorodhat ez a kategória.
Veszélyben a tölgyesek is
Jelenleg a kocsánytalan tölgyes, illetve cseres a domináns hazánkban (2005–2024-ben az ország 47 százalékát foglalta el), és az azonnali, valamint későbbi kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyv esetén csupán egy kismértékű csökkenés várható kiterjedésében. A kibocsátáscsökkentés nélküli esetben viszont kevesebb mint a felére eshet vissza a területe.
Az erdős sztyepp legnagyobb növekedése a későbbi kibocsátáscsökkentéssel számoló esetén valószínűsíthető, de a pesszimistább forgatókönyv esetén is igen jelentős (36 százalék) lesz a kiterjedése a szimulációk szerint. A sztyepp vagy füves puszta csak a kibocsátáscsökkentés nélküli szcenárió szerint jelenik meg Magyarországon, de ennek mértéke olyan jelentős, hogy az ország legnagyobb részére (41 százalék) ez a kategória valószínűsíthető 2081–2100-ra.
