
A Tisza Párt folytathatja a rablóprivatizációt – befellegzene a rezsicsökkentésnek
Bokros Lajos, a kiigazító programjáról elhíresült pénzügyminiszter a Kontroll YouTube csatornáján azt mondta, büszke arra, hogy kiárusították a teljes közművagyont – ez volt a rablóprivatizáció, ami miatt elszabadultak a rezsiárak. A Tisza Párt úgynevezett gazdasági konvergenciaprogramja rengeteg elemében hasonlít a Bokros-csomagra, szerepel benne a közműszolgáltatások privatizációja is.

A Horn-kormány korábbi pénzügyminisztere szerint a nemzetközi pénzpiacok örültek a közműcégek kiárusításának.
Bokros szerint akkor horribilis összegű, 4,5 milliárd dollárnyi privatizációs bevétel keletkezett decemberig. Az Ellenpont szerint a villamosenergia-ipar Horn-kormány idején végrehajtott privatizációja a magyar emberek tudatos félrevezetésével folyt. A szokásos mantrával indult: az állam rossz gazda, a költségvetési hiány magas, e két tényező következménye pedig, hogy ha eladjuk a közműszolgáltatókat, akkor biztosan megoldódnak a problémák.
Nem így lett.
Ma már tudjuk, annak ellenére, hogy az Állami Számvevőszék adatai szerint, csak a 2002-es kormányváltás után, 2006-ig, tehát mindössze négy év alatt összesen 1404,5 milliárd forintnyi köztulajdont adott el a szocialista-szabad demokrata kabinet, és nemzetközi elemzők szerint is túlprivatizált lett az ország, a költségvetési hiány sem csökkent, éppen hogy nőtt: négy év alatt 6800 milliárd forinttal. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy
a közműcégeket nemcsak áron alul, hanem „profitgaranciával” adták el, azaz, ha a lakosságtól nem sikerült beszedni az előre megígért mennyiségű pénzt, akkor azt az állam kipótolta.
Nem ezt ígérték
Jellemző, hogy a 2002-es választási kampányban Horn Gyula azt jósolta, szükségszerű lesz a gázárak emelése. Erre válaszul mondta el Lendvai Ildikó azóta híressé vált szavait:
Lassan mondom, hogy mindenki megértse. Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse. Nem lesz gázáremelés.
De lett.
Alig néhány hónappal a választások után, 2002. július 1-jén már be is jelentette a sorozatban első drágítást a szocialista kormány.
A folyamatos áremelkedésnek végül a második Orbán-kormány vetett véget, amely 2013-ra jelentős, mintegy 2000 milliárd forint összértékű állami tulajdont vásárolt vissza,
ami aztán az alapját képezte a lakossági rezsiárakat megfékező rezsicsökkentés bevezetésének. Az intézkedés következtében a magyar lakossági felhasználók fizetik a legalacsonyabb közüzemi számlákat az Európai Unióban.
Újra kiárusítanának mindent
A Tisza Párt kiszivárgott megszorítócsomagjának az egyik központi eleme a közszolgáltatások privatizációja, vagyis az állami nyugdíj és egészségügy felszámolása és magánszolgáltatókhoz juttatása.
Ebbe a logikai rendszerbe kiválóan illeszkedik a közműszolgáltatók privatizációja is, hiszen a magánosítás logikája az energiaszektorban is hasonló, mint a szociális szférában: ha magáncégek látják el az egyes szektorokat, az államnak nem kerül pénzbe, így első körben spórol. Ez persze – mint ahogy a magyar társadalom már láthatta – csak a kockás papíron valósul meg, azaz hazugság. A végén borítékolható az áremelés – hangsúlyozza az Ellenpont cikke.
És a rezsicsökkentés?
Ha a logikai sort folytatjuk, a kiárusított közműcégek nyilvánvalóan a legmagasabb profit elérésében érdekeltek, így a befagyasztott áraknak is vége lesz. Erre utal az is, hogy az EP-ben pedig már meg is szavazták a tiszások azt a karbonadó-tervezetet, amelynek végrehajtása gyakorlatilag ellehetetlenítené a magyarországi rezsicsökkentés fenntartását.




