Gyógyszerhiány fenyeget az EU új vízszabálya miatt – így drágulhatnak a fájdalomcsillapítók
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz Európai Unió új vízszabályozása körül egyre élesebb vita bontakozik ki, miközben a tagállamoknak közeleg a nemzeti jogrendbe történő átültetés határideje. A 2024 januárjában elfogadott Városi szennyvíz-kezelési irányelv célja a vízminőség javítása és a mikroszennyezők hatékonyabb kiszűrése, ám a Klímapolitikai Intézet tanulmánya szerint a finanszírozási modell súlyos piaci zavarokat okozhat, különösen a gyógyszerellátásban, akár gyógyszerhiány is felmerülhet.
Az irányelvet 2027. július 31-ig kellene a tagállamoknak törvénybe iktatniuk, és 2028-tól alkalmazniuk. A szabályozás 2045-ig lépcsőzetesen szigorodó vízkezelési előírásokat tartalmaz:
- hatékonyabb szervesanyag-eltávolítást, a nitrogén és foszfor visszanyerését,
- valamint legkésőbb 2045-re a mikroszennyezők kiszűrését is előírja.
Az utóbbiak – például gyógyszermaradványok, kozmetikai anyagok, egyes gyomirtó szerek – nano- és mikrogrammnyi mennyiségben vannak jelen a szennyvízben, de potenciálisan károsak lehetnek a vízi élővilágra és az emberi egészségre.
Ki fizeti a mikroszennyezők árát?
A vitát a 2028. december 31-től életbe lépő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer váltotta ki. Eszerint a mikroszennyezők eltávolításának költségeit 80 százalékban a gyógyszer- és kozmetikai gyártóknak kellene viselniük, míg a fennmaradó 20 százalék a nemzeti költségvetéseket terhelné. A negyedik tisztítási fokozat – például ózonos kezelés, UV-fény vagy aktív szenes szűrés – jelentős beruházást és magas energiafelhasználást igényel. A Klímapolitikai Intézet szerint
az Európai Unió korábbi becslései alapján a teljes rendszer éves többletköltsége 2045-től 1,5-1,8 milliárd euró lehet (585-700 milliárd forint).
A gyártók több ponton vitatják a szabályozást. Egyrészt szerintük az alapul vett hatástanulmányok elavultak, másrészt a szabályozás nem differenciál az egyes hatóanyagok között. Egy alacsony toxicitású, széles körben használt paracetamol-alapú lázcsillapító ugyanabba a kategóriába esik, mint egy antibiotikum vagy hormonális készítmény. Ez aránytalan költségterhet róhat bizonyos gyártókra, különösen az alacsony haszonkulccsal működő generikus készítmények esetében.
Költségnyomás és kivonulás: merre mozdul a gyártás?
A Klímapolitikai Intézet szerint a legnagyobb kockázat az árszabályozott európai gyógyszerpiac sajátosságaiból fakad. A legtöbb tagállamban szigorú hatósági árképzés működik, ami a lakosság számára kedvező, ugyanakkor korlátozza a költségek áthárításának lehetőségét.
Az Európai Bizottság számításai szerint a paracetamol ára 12–45 százalékkal emelkedhet, míg a német szövetségi környezetvédelmi ügynökség 24–90 százalékos drágulást valószínűsít.
A tanulmány arra figyelmeztet, hogy a közép- és kelet-európai piacokon – ahol az árérzékenység nagyobb – akár ellátási hiány is kialakulhat, különösen a fájdalom- és lázcsillapítók generikus változatai, illetve egyes antibiotikumok esetében.
A kockázat nem elméleti: 2022 és 2024 között 136 gyógyszerből volt hiány Európában, köztük az amoxicillinből is. A kontinens ellátási lánca már most sérülékeny, mivel a hatóanyag- és alapanyagok 70–80 százalékát Ázsiában gyártják. A pluszköltségek a Klímapolitikai Intézet szerint tovább gyorsíthatják a gyártás kiszervezését, ami járványok vagy keresleti sokkok idején még nagyobb kitettséget eredményezhet.
Az erőviszonyok átrendeződése a gyógyszeriparban
A globális versenyhelyzet is átalakulóban van. Az Egyesült Államok piaca egységesebb és kevésbé szabályozott, a gyógyszergyártók profitjának mintegy kétharmada onnan származik. Míg 1990-ben a globális kutatás-fejlesztés 49 százaléka Európában zajlott, 2025-re ez az arány 26 százalékra csökkent, miközben az Egyesült Államok részesedése 55 százalékra nőtt. A 2018–2022 között engedélyezett 290 új gyógyszer 17 százaléka kizárólag az amerikai piacon jelent meg.
A tanulmány szerint az új vízszabály további versenyhátrány okozhat az európai gyártóknak.
Több tagállam – köztük Csehország, Lengyelország, Észtország, Németország, Románia, Bulgária és Málta – aggályokat fogalmazott meg az ellátásbiztonság, az arányosság és az árhatások miatt. Egyelőre egyetlen ország sem ültette át az irányelvet a nemzeti jogrendbe, így a döntéshozóknak még közel másfél évük van, hogy pontosítsák a szabályozási kereteket.
A Klímapolitikai Intézet szerint új, átfogó hatástanulmányra lenne szükség. A legutóbbi uniós elemzés 2019-ben készült, a gazdasági számítások pedig 2021 előtti adatokon alapulnak. A pontos költségek, a díjszámítás módja és az áthárítás lehetőségei továbbra sem ismertek, ami bizonytalanságot okoz a piacon. A tanulmány arra is rámutat:
- a szabályozás nem ad választ a mikro- és nanoműanyagok,
- illetve a perzisztens, úgynevezett PFAS-vegyületek problémájára.
A mikroszennyezők kiszűrése környezetvédelmi szempontból indokolt cél, ugyanakkor a finanszírozás módja és a piaci hatások kérdése nyitott. A következő két évben dőlhet el, hogy az uniós vízpolitika úgy szigorodik-e, hogy közben nem veszélyezteti az alapvető gyógyszerek elérhetőségét a tagállamokban.
