Tavaly decemberben Andrés Manuel López Obrador mexikói elnök egy gyöngyökből fűzött nyakláncot vett fel, majd tisztelete jeléül meghajolt a Föld Anyja előtt, és engedélyt kért tőle, hogy vasútvonalat építhessen az egykori maja terület szívében.
A vasút, amely 1460 kilométer hosszan, öt mexikói államon át halad majd, több mint 8000 utast szállíthat naponta.
A tervek szerint az ország leglátogatottabb turisztikai célpontjait, köztük Cancúnt és Tulum tengerparti üdülőhelyeit, Meridát és más gyarmati kori városokat, valamint régészeti lelőhelyeket, például Chichén Itzát, illetve annak idegenforgalmát fogja kiszolgálni.
AMLO – ahogyan a mexikói elnököt széles körben nevezik – szenvedélyesen szorgalmazza a maja vasút tervét, vagy ahogyan kritikusai mondják: ezt a drága bolondságot.
Az 1950-es évekből az országban megmaradt rozsdás vasút a javasolt nyomvonal kevesebb mint felét fedi le, ám ezt is fel kell újítani ahhoz, hogy a modern járművek közlekedhessenek rajta. Ez még az egyszerű rész. A nagyobb gondot az okozza, hogy ahhoz, hogy a még hiányzó vasúti pályát kialakíthassák, a nyomvonalat szegélyező esőerdőből mérföldeket kell kivágni, ezek a területek viszont a Mexikóban veszélyeztetett jaguárok és pumák élőhelyei.
A vállalkozás legnehezebb része, hogy befektetők finanszírozzák a projektet, amelynek költsége akár 150 milliárd pezót (körülbelül 7,9 milliárd dollárt) is kitehet.
AMLO kormánya azonban nem határozta meg, miből számították ki ezt az összeget, és nem készíttetett hatástanulmányt sem arról, hogy elegendő utas és rakomány lesz-e a vasúton ahhoz, hogy a vonal kereskedelmi szempontból is életképes legyen.
A projektért felelős hivatal, a Fonatur a maja vonatot társadalmi projektként írja le, amelynek fő célja „a Yucatán-félsziget gazdaságának fejlesztése hotelépítés és turizmus révén”.
„Hatalmas hiba lenne alultervezni a feladatokat és a megvalósításukhoz szükséges költségeket” – mondja Alexandra Zapata, a Mexikói Versenyképességi Intézet, az IMCO igazgatótanácsi igazgatója. Ez az intézmény tanulmányozza a politika mexikói gazdaságra gyakorolt hatását.
A Fonatur vezérigazgatója februárban úgy nyilatkozott, hogy becslések szerint a maja vasút kilométerenkénti építési költsége 5,2 millió dollár lesz – hasonlóan a francia Valence–Marseille vasútvonalhoz, amely a hatodik legalacsonyabb költségű az IMCO által vizsgált 22 vasútvonal között. Nem világos, hogyan számolták ki ezt az összeget – mondja Zapata –, de a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a projektek – még akkor is, ha tökéletesek a tervek – általában 130 százalékkal többe kerülnek végül, mint amit az előzetes költségkalkuláció tartalmaz.
