Óvatos kivárás jellemzi a műtárgypiacot

Nagyházi Galéria és Aukciósház

A Nagyházi Galéria hagyományainak megfelelően egy héten keresztül árverezett, és a másfél ezer tételszámba bekerült két figyelemre méltó klasszikus gyűjtemény anyaga is. Két különböző karakterű kollekcióról van szó, az egyik egy budapesti magángyűjtemény, amely nemcsak festményeket, de bútorokat és porcelánokat is tartalmazott, a másik pedig részben külföldi anyag. Ez utóbbi egy magyar-olasz házaspár gyűjtése, sokat éltek külföldön is, ami rányomta a bélyegét a gyűjteményükre is. Tőlük 16–17. századi itáliai fajanszok, antik festmények és – ugyanebből a korból – bútorok kerültek az aukcióra. Az árverezésüket lehetővé tette, hogy a kollekció nem idősebb ötven évnél, hiszen minden tárgy, ami ötven éven belül került be Magyarországra, nem kerül védettség alá, tehát kivihető az országból. 

A Nagyházi Galéria és Aukciósház esetében is elmondható, hogy a licitálás átkerült az online színtérre, ráadásul a tavaszi aukció esetében még tovább nyitották az internetes részt, hiszen felkerültek egy nagy nemzetközi gyűjtőoldalra. Az Invaluable az egyik legnagyobb nemzetközi aukciós oldal, földrajzilag sokfelé elér. A Nagyházi Galéria által képviselt tárgytípusok és műfajok a nemzetközi piacon keresettebbek, így végigjárták az egyébként bonyolult és költséges csatlakozási folyamatot, és ezentúl ott is elérhetők az aukcióik.

A nemzetközi oldalról jövő érdeklődés is azt igazolta vissza, hogy a legnagyobb érdeklődés a műtárgyak iránt van, azon belül is a különleges, ritka gyűjtői darabokért élénkül a licitálási kedv. Ez tehát nem magyar jelenség, ahogy az sem, hogy a régi bútorokat nehéz eladni. Pedig beleillenek az aktuális újrahasznosító, környezetkímélő trendbe, valódi fából készültek, strapabírók és alacsony az áruk. De a lakberendezési stílusokba, az ultramodern minimalista terekbe nem passzolnak, és az is elképzelhető, hogy  olyan mértékű vizuális inger ér minket a kütyüinken keresztül, hogy már nem vágyunk a környezetünkbe további vizualitásra. 

Viszont 

most sem volt ez másképp. Egy érmeszekrény 180 ezer forintos kezdőárát például 1,2 millió forintos leütési árra tornászták fel a licitálók, igazolva, hogy a különleges darabokat kiemelt érdeklődés övezi. 

A műtárgynapon az 1495-ben készült díszöv ritka darab volt, ára ennek megfelelően 1,8 millió forintig kúszott fel. A két francia falikárpit közül a kisebbiket eladták 1,3 millió forintért, ez is az a műfaj, ahol a méret nagyban befolyásolja az eladhatóságot. 

Nagy érdeklődés volt a porcelánokra, jól vették a gyáralapítás korából származó Herendiket és a Ferenc József császár budavári készletéből származó darabokat. 

A festménynapon az derült ki, hogy a 20. század elejének nagybányai festői (Nagy Oszkár, Boldizsár István, Iványi-Grünwald Béla) őrzik népszerűségüket.

Bodó Galéria és Aukciósház

A Bodó Galéria és Aukciósház  május 29-én rendezte meg 13. Tavaszi Aukcióját. Kétszáz műalkotás került kalapács alá, amelyek között 19. századi klasszikusok, 20. századi modern mesterek és kortárs művészek munkái egyaránt szerepeltek.

Az aukció kínálata rendkívül sokszínű volt, néhány figyelemre méltó műalkotás: 

1. Scheiber Hugó Jegenyesor az út mentén című festménye 1,8 millió forintért, 
2. Swierkiewicz Róbert A theozofus szellem csúcsa (1993) című képe 3 millió forintért, 
3. Konok Tamás Színsávok (2012) című absztrakt munkája 1,8 millió forintért,  
4. Bornemisza László 1966-os Napos városa másfél millió forintért, 
5. Czene Béla 1972-es Olvasó lány portréja 2,2 millió forintért, 
6. Szentandrássy István Lovas víziója 1,4 millió forintért kelt el.

BÁV Art

A BÁV Art május 20–21-én árverezett a MOM Kulturális Központban 650 tételt, köztük műtárgyakat, különleges ékszereket és dizájndarabokat. Az esemény egyik különlegessége 

akit a Sárospataki Református Kollégiumban megalapozott műveltségvágya egész életén át elkísért. Rózsadombi villáját kis magánmúzeummá alakította, ahol szarkofágok, szobortöredékek és ritka iparművészeti darabok közt élt. Szenvedélyesen gyűjtött, bizományi boltokból, magángyűjteményekből és vidéki házakból mentett meg kincseket. 

Az órák közül a limitált példányszámú, platina Rolex Daytona férfikaróra 34 millió forintért kelt el, egy Breguet Classique férfikaróra 4,2 millió forintért. 

Ez a különleges modell a Daytona modell kiadásának 50. évfordulójára készült, és most először szerepelt hazai aukción, és nemcsak státuszszimbólum, de befektetésnek is kiváló, 2017-ben Paul Newman saját példánya 17,7 millió dollárért kelt el. 

A sztárok kedvence, a brit ékszertervező Stephen Webster különleges formájú gömbhalnyakéke ezúttal nem a vörös szőnyegen, hanem az aukciósteremben aratott sikert – 2,6 millió forintért cserélt tulajdonost. A 70 gyémánttal díszített kutyafejes melltű iránti hatalmas érdeklődés is bizonyítja az állatmotívumok népszerűségét: az ékszer a kikiáltási ár kétszereséért kelt el. Egy briliáns nyakéket 15 millió forintos leütési áron adtak el, egy szoliter gyűrűt közel 5 millió forintért.

A festménynapon 

• Vaszary János Kilátás a művész műterméből című festményéért 80 millió forintos kalapácsáron állt meg a licit, ez jutalékkal együtt 100 millió forint feletti vételárat jelent, ami rekord a BÁV esetében. 
• Az este egyik legemlékezetesebb küzdelme Batthyány Gyula Földközi-tengeri utazás (Utas és holdvilág) című festményéért zajlott, amely közel háromszoros áron, 8 millió forintért kelt el. 
• Luigi Nono 19. század végi alkotása, az Októberi reggel 55 millió forintot ért. 
• Márffy Ödön 1920-as években készült Akt (Női akt) című művének leütési ára 3 millió forint lett.

Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett 

• Kókay Krisztina A hegy titka című gobelinje 5 millió forintért kelt el, bizonyítva, hogy a klasszikus kézművesség és a kortárs érzékenység találkozása ma is érték.  
• Egy különleges táncrendgyűjtemény például több mint tízszeres áron, 4,6 millió forintért kelt el, míg 
• a TV2 Kincsvadászok című műsorából ismerős, karakteres Zsolnay kisplasztika 1,2 millió forintért – azaz duplájáért – talált új otthonra. 
• Egy Amitajusz bódhiszattvát ábrázoló tűzaranyozott bronzszobor, amely rendkívül értékes tárgyi emlék a buddhista művészetben, 8,5 millió forintos árat ért el. 
• Az utolsó tétel egy történelmi ritkaság volt: Szabadka város 1943-as zászlója. A nemzeti színekbe öltöztetett, hímzett címerrel és jelszóval ellátott lenvászon a magyar történelem, identitás és regionális közigazgatás emlékezetének egyik ritka, túlélő darabja. A tárgy a kikiáltási ár kétszereséért, 1,3 millió forintért kelt el.